Rekordok erős szélben – OSTAR 2009
Úgy tartják, az OSTAR-ra nevezők legnehezebb feladata, hogy ott legyenek a rajtnál. 2009-ben 67-en jelezték érdeklődésüket a verseny iránt, de csak 31-en vágtak neki a távnak.
Az indulni szándékozók dolgát nehezítette a 2008-as pénzügyi válság, amelynek nyomán nehezebbé vált támogatót szerezni, és az 500 mérföldes kvalifikáció, amelyet néhányan csak sokadik nekifutásra abszolváltak. Előzetesen a rajtlistán található egyetlen Class 50 trimaránt abszolút elsőnek, egy tákolt rudazattal érkező vitorlást abszolút utolsónak várt mindenki.
Május 25-én, 11.30-kor a rendező klub védnöke, Edinburgh hercege utasította a két Vendée Globe-szkippert, Dee Caffarit és Mike Goldingot, hogy süssék el a rajtágyút, a mezőny pedig nekilódult. Huszonnégy órával később a Class 50-es állt az élen és a tákolt bárka zárta a sort. Az Atlanti-óceánon aztán viharos szél érkezett, öt hajó (két trimarán és három egytestű, köztük a roncs) gyorsan ki is állt. Pip Hildesley Írország déli csücskét célozta, mert szerelni kellett a rudazatát, a vezető pozíciót átvevő Jacques Bouchacourt pedig hamarosan visszafordult, és Franciaország felé vette az irányt – ennek oka ismeretlen. Amikor Pip újra versenybe állt, szépen elkezdett felzárkózni, Newportig hét hajót előzött meg.
Ami a szelet illeti, abban semmi szokatlan nem volt, hogy erősen fújt, abban már inkább, hogy keletről. Emiatt aztán bő szélben vágatott nyugat felé a mezőny, számítani lehetett rá, hogy megdől a verseny néhány rekordja. Új-Skóciához közeledve harapóba fogta a mezőnyt a dél felől viharos széllel és méretes hullámokkal érkező markáns front, észak felől pedig a szokásosnál lejjebb húzódó jéghegyek serege. Halifaxtól 300 mérföldre délkeletre Gianfranco Tortolani hajója teljesen átfordult a hossztengelye körül, az árbóc eltört, de legalább a bárka „talpra” állt. A vészjelzőt néhány órával az eset előtt aktiválta egy nagyobb hullám víztömege, ami miatt a mentőegységek már figyeltek rá egy ideje, így amikor segítséget kért, ismert volt a pozíciója. Egy C130-as repülő hamar megtalálta a hajót, a Maersk Missouri konténerszállító pedig eltért az útvonalától, és fedélzetére vette a pórul járt vitorlázót.
A versenyt JanKees Lampe nyerte (17 nap, 17 óra, 40 perc), azzal a lendülettel megdöntve Simon Van Hagen 1992-es Open 40-es rekordját (19 nap, 11 óra, 19 perc), és lett az OSTAR első holland győztese.
További figyelemre méltó eredmények:
Oscar Mead (King of Shaves) 18 évesen a verseny legfiatalabb teljesítője lett.
Katie Miller (bluQube) a maga 22 évével a legfiatalabb női teljesítővé lépett elő.
Hannah White (Pure Solo) alig valamivel (1 óra, 25 perc) maradt el Mary Falk (QII) 1996-os, 35 lábas kategóriában felállított rekordjától (19 nap, 22 óra, 57 perc).
Out there – dokumentumfilm a 2009-es OSTAR-ról:
Az OSTAR története
Így kezdődött: egyedül áthajózni az Atlanti-óceánt – 1960
Amikor az amerikaiak kiszorították a franciákat – 1980
A franciák visszavágnak – 1984
Melyik úton menjek? – OSTAR 1992
Észak nyer. Vagy nem – OSTAR 1996
Gigászok küzdelme – OSTAR 2000
Éljenek az amatőrök! – OSTAR 2005
(forrás: rwyc.org, fotók: globalsolochallenge.com, rwyc.org)
- ha tetszett, ajánld másoknak is!
