A régi Adria szellemisége: az Olib, Silba, Premuda hármas

Az Adria szigetvilágának ezt a részét érintetlenül hagyta a tömegturizmus, így a környék őrzi Dalmácia autentikus hangulatát.

Manapság nehéz megtalálni azt a fajta békét, amelyről az Adria egykor híres volt – különösen főszezonban. Már meg sem próbálunk rejtett zugokat keresni, mert nem hiszünk a létezésükben. Ennél nagyobbat azonban nem is tévedhetnénk, mert még mindig vannak olyan helyek, ahol nyugalomra lelhetünk. Ilyen például a Zadartól északra fekvő terület nyugati része.

Olib, Silba és Premuda körül vitorlázni olyan érzés, mintha visszautaznánk az időben oda, amikor az Adria csendesebb és őszintébb volt. Ezeknek a szigeteknek sikerült elkerülniük a tömegturizmust, csendesek, megőrizték természeti értékeiket, nyugodt tempóban zajlik rajtuk az élet. Ebben rejlik a varázslatuk, amivel tökéletes menedéket nyújtanak az ide érkezőknek.

Olibra tartva könnyen lehet, hogy elsőként épp a Slatinica-öböl fogad minket, amelyet gyakran az Adria legszebb homokos strandjai között emlegetnek. A tenger kristálytiszta, árnyalatai a türkiztől a smaragdzöldig változnak, a lehorgonyzott hajók mintha a víz fölött lebegnének. A sziget szelíd nyugalmat áraszt: keskeny utcák kanyarognak kőházak és kertek között, ahol még mindig termesztenek zöldségeket és fügét. Itt nincs rohanás, csak a sziget életének lassú, szinte meditatív ritmusa. Esténként grillezett hal és helyi bor illata tölti meg a levegőt, az ételeket az aznap kifogott halból vagy leszedett termésből készítik, akárcsak a régi időkben.

Innen rövid vitorlázás árán Silbára, az autók nélküli szigetre juthatunk. Már ez az egy tény is képes pillanatok alatt megváltoztatni az alaphangulatunkat. Autók zaja helyett a lépések, a beszélgetések és a fenyőfák susogásának hangjait halljuk. A „Dalmácia kapujaként” és gyalogosszigetként ismert Silba kicsinek tűnhet, de grandiózus birtokokat, templomokat és gazdag tengerészeti örökséget rejt. A faluban sétálva keskeny ösvényeken haladunk, felettünk a Toreta kőtorony magasodik, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílik az egész szigetre. Rövid sétával érhetjük el, jutalmunk felejthetetlen panoráma. A torony a helyi legendárium része: 1872-ben Petar Marinić kapitány szerelmének építette, de a tengerről visszatérve azt tapasztalta, hogy a lány máshoz ment feleségül. Marinić ezután a saját lányát vette feleségül, a torony pedig ennek a keserédes történetnek a néma tanújaként áll a mai napig.

Silbán a napok lassan telnek, fenyvesekben tett sétákkal, sekély vízben való mártózásokkal és árnyékban töltött hosszú órákkal. A sziget minden nyáron festőknek, szobrászoknak és zenészeknek nyújt ideiglenes otthont, szinte minden udvart szemet gyönyörködtető színekkel és alkotásokkal ajándékozva meg. Minimalista stílusával különleges helyszín a Marija Ujević Galetović Galéria. Nyári estéken Silbát élőzene kelti életre: tücskök ciripelnek mindenhol. A vízpart nyüzsgése barátságos, soha nem túl hangos vagy túl zsúfolt.

A fő kikötő, Mul, a sziget keleti oldalán található, a Bórát és a Tramontanát kivéve minden széltől védett. Körülbelül harminc kikötőhelyet kínál vízzel és árammal, és bár a hullámtörőnél farral a part felé is ki lehet kötni, ajánlott ezt mégis fordítva tenni, mert a víz sekély. A nyugati mólónál a víz kicsit mélyebb, emiatt aztán hamarabb is telnek be a helyek.

A kikötő előtt körülbelül harminc bója található, sőt, a strandtól délkeletre fekvő részen megengedett a horgonyzás is (a homokos talaj jól tart). A legnépszerűbb horgonyzóhely a Silba délnyugati partján található lakatlan Szent Antal-öböl. A Tramontana és Misztrál szelektől jól védett öböl nyugati oldalán a névadó kápolna, keleten pedig egy gyönyörű homokos strand található. Horgonyozni lehet a békés Papranica-öbölben is, körülbelül egy mérföldre északra.

Premuda a három sziget közül a legkisebb és legeldugottabb. Bár a másik kettőnél kevesebb szolgáltatást kínál, Premuda ad otthont az Adriai-tenger egyik legszebb víz alatti helyszínének: a katedrálisnak. Ez a figyelemre méltó barlangrendszer átengedi a napfényt, varázslatos fény-árnyék mintákat hozva létre a vízben. Világhírű merülőhely, igazi természeti csoda, ami miatt a búvárok gyakran választják Horvátországot úti céljuknak.

A Krijal kikötő a sziget nyugati oldalán található, a rövid rakpart csak néhány hajó befogadására alkalmas, ezért bójákat telepítettek a hajósok számára. Érdemes azonban vigyázni: a lagúna kevés védelmet nyújt az erős Misztrál vagy Sirokkó ellen, és nyugati viharban mindenképp kerülendő a környék. A környező zátonyok nagyszerűek úszáshoz és búvárkodáshoz, de hajóval nem szabad átmenni fölöttük, a horgonyzóhely öt méter mély vizében pedig időnként erős áramlatok lehetnek. A legnyugodtabb horgonyzóhely talán a Loza-öböl.

A szárazföldön Premuda az egyszerűségről szól, a néhány utcás kis falu olajfaligetek között fekszik. A sziget magasabb pontjairól pedig nem látni mást, mint a végtelen tengert. Premuda olyan sziget, ahol az időt másképp mérik. Itt lassan telnek a napok, este a naplemente tüzes vörös és narancssárga színűre festi a tengert. Az ínyencek otthon érezhetik itt magukat: a frissen fogott hal még a legválogatósabbakat is elkápráztatja, a legendás Masarine kocsma pedig különleges helyet foglal el a sziget kulináris hagyományában.

Ezek a szigetek ideálisak jó megállóhelyek akár északról, akár délről közelítjük őket, és még az is nehezen áll ellen a szigetek különböző részeit összekötő túraútvonalak csábításának, aki nem szeret gyalogolni. A környéket bejáró utazás újra összekapcsol bennünket a természettel, az egyszerűséggel és az emberekkel, akik még mindig természetes ritmusában élik az életet.

(forrás: yachtscroatia.com, fotók: dalmacijanews.hr, yachtscroatia.com, cyr.com.hr, sailingincroatia.eu, flickr.com)