Rajtunk múlik, iszapos pocsolya vagy fürdőzésre alkalmas üdülőhely lesz-e a Velencei-tóból

2022 őszére rekord alacsonyra (53 cm) süllyedt a Velencei-tó vízszintje. Azóta állandóan visszatérő kérdés, hogy hazánk harmadik legnagyobb természetes tava kiszáradhat-e, és ha igen, mikor.

Bár a Velencei-tó egy kiszáradásra hajlamos tó (utoljára 1866-ban száradt ki teljesen), a klímaváltozás a lehulló csapadék mennyiségén és a (forróság miatti) párolgás erősségén keresztül rendkívüli módon befolyásolja a vízszintet. Már most jelentősége van annak, hogy mit kezdünk a kibocsátásokkal, és hogyan alakul a tó sorsa 2050-ig: a klímamodell szimulációval meghajtott hidrogeológiai modell szerint ha tartjuk magunkat a Párizsi Megállapodásban rögzített célokhoz (optimista forgatókönyv), akkor a csapadék-párolgás mérlegben nem történik jelentős változás, 2031-2050 között a nyári vízszint a jelenlegi átlag körül maradhat – jó vízminőséggel és a fürdőzés lehetőségével kísérve. Ha a pesszimista forgatókönyv valósul meg (nem kezdünk semmit a kibocsátásokkal), akkor csökkenhet a tó átlagos nyári vízszintje, és a tavalyi extrém alacsony vízállás egyáltalán nem lesz szélsőséges a következő évtizedekben. A felszín alatti vizek már most is említésre méltó – javarészt eddig feltérképezetlen – segítséget és utánpótlást nyújtanak abban, hogy ne száradjon ki a Velencei-tó, és ez a jövőben is így lehet, de csak ha tudatos és felelős vízgazdálkodást (vízkitermelés csökkentése) folytatunk, valamint betartjuk a párizsi klímacélokat. Ellenkező esetben a felszín alatti vizek sem lesznek elegendőek az alkalmazkodáshoz, és Magyarország legkedveltebb üdülőhelyeinek egyike, ahogy most ismerjük, teljesen meg fog változni.

A „napfény tavának” is nevezett tó 2022-ben a szokásosnál is gyakrabban szerepelt a sajtóban, ugyanis tavaly nyáron a tó vízszintje az elmúlt évtizedekben soha nem látott alacsony szintre süllyedt. A strandokon a hűsítő víz helyett az iszapos meder látványa fogadta a fürdőzőket. Az alacsony vízszint és a meleg víz kellemetlen velejárója volt a tömeges halpusztulás is: csak tavaly több mint 1,5 tonnányi haltetemet távolítottak el a tóból. Mindezek miatt az egyik strandon a kifogásolható vízminőség miatt fürdőzési tilalmat léptettek érvénybe.

Azóta rendszeresen visszatér a kérdés a közbeszédben: tényleg kiszáradhat a Velencei-tó, és ha igen, mikor?

A helyzetre reagálva megindultak a lehetséges vízpótlási megoldásokról szóló tárgyalások, melyek azóta eredményt is hoztak: első lépésként egy, a Zámolyi-tározót megkerülő csatornát fognak építeni, hogy a vízgyűjtő területről a tavasszal lehullott csapadék közvetlenül a tóba jusson. Kérdés, hogy ez hosszú távon is megoldást jelent-e. A Velencei-tó jövőbeli sorsának felfedése érdekében vizsgáljuk meg, hogy mi okozta a tó vízszintjében bekövetkező extrém csökkenést.

A környező vízfolyásokból érkező felszíni vízbefolyás a csapadéknál általában kisebb jelentőségű, míg a felszín alól érkező vízutánpótlással és elszivárgással – adatok hiányában – az elmúlt 20-30 évben nem foglalkoztak érdemben a tó állapotát érintő vízgazdálkodási döntések során. A pozitív oldalon jelentkező, a Pátkai- és Zámolyi tározókból történő vízbeeresztés , valamint a negatív oldalon szereplő vízleeresztés és vízkivétel pedig emberi beavatkozás következménye. A tó vízmérlegében a pozitív érték a tó vízszintjének növekedését, a negatív érték pedig annak csökkenését jelenti.

Hazánkban a megbízható, modern mérések kezdete óta a 2022-es volt a legmelegebb nyár (így hatalmas volt a párolgás), ami az év első hét hónapjában – az ország nyugati részét leszámítva – nagyon kevés csapadékkal járt együtt. Ezt tovább erősítette, hogy már 2021 nyarával kezdődően alacsony volt a beszivárgás a talajba, így a felszín alatti vízkészletek sem kaptak elég utánpótlást.

Baják Petra, Szabó Péter, Csepregi András és Erőss Anita teljes elemzése, illetve annak következtetései elolvashatók a masfelfok.hu oldalon.

fotók: dailynewshungary.com, tripadvisor.com, info-budapest.com

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!