Józsa Márton – Az életem a verseny

A Kékszalag-rekorder kormányos egy- és többtestűvel is sikert sikerre halmoz, pedig csak felnőtt fejjel vágott bele a versenyvitorlázásba. Az újabb fejlesztések pedig további győzelmeket vetítenek előre.

Aqua: Hogyan kerültél bele a versenyvitorlázás világába?
Józsa Márton: Már felnőttként, 34-35 évesen kezdtem el újra vitorlázni, mégpedig egy Nautic 330-as hajóval, a Magorral, amit elsősorban családi túrázásra használtunk, de versenyezni is lehetett vele. Ennek a hajónak a belső terét én terveztem, kicsit kiélve tervezői ambíciómat, mivel korábban az Iparművészeti Főiskolán végeztem formatervezőként, és ezt követően sokáig belsőépítészeti tervezéssel és kivitelezéssel foglalkoztam. Ennél a hajónál még inkább a kényelmi szempontok érvényesültek, emiatt kicsit nehézre sikerült. A második Nautic 330-asom már egy sportosabb vonalat képviselt, ezzel rendszeresen versenyeztünk, kétszer bajnokságot is nyertünk Kelemen Tamás Kelo barátommal, akivel a mai napig együtt vitorlázunk a tengeren. Közben elkezdtem foglalkozni a tengeri navigációval, mert nagyon érdekelt. Vass Tibor Jacht Akadémiájára jártam, ahol két év alatt megszereztem a korlátlan tengeri képesítést, valamint a szükséges rádiókezelői képesítéseket. Közben Soponyai Géza közreműködésével átalakítottunk egy Nautic 12-est, a korábbi Arcadomot tengeri használatra. Ezzel a hajóval kezdődött el a tengeri vitorlás-pályafutásom. Eleinte horvát versenyeken indultunk vele, majd kétszer rajthoz álltunk a Rolex Middle Sea Race-en. Első alkalommal Gál Józsi vezetésével sikerült teljesítenünk a versenyt, de a másodiknál ki kellett álljunk az időjárási körülmények miatt. Itt szembesültem azzal, hogy ezt a hajót inkább a tavi körülményekre találták ki.

Aqua: A Wild Joe jelentette az újabb korszakhatárt?
J. M.: Igen, a Wild Joe egy igazi tengeri (offshore) versenyzésre tervezett, 60 lábas, dönthető tőkesúlyos vitorlás hajó, amely 2010 óta van nálunk. A világhírű Reichel-Pugh tervezőiroda tervei alapján készült Ausztráliában, 2002-ben. A hajót Bob Oatly építtette, az eredeti neve Wild Oats IX volt, a sokszoros Sydney–Hobart-győztes Wild Oats XI kistestvére. A hajón rengeteg fejlesztést csináltunk az elmúlt 13 év alatt, talán a legjelentősebb a DSS-rendszer (víz alatti szárny) beépítése volt.
Ezzel a hajóval nagyon sokat mentünk a Földközi-tengeren, évi 4-5 nagy versenyen indultunk 13 éven keresztül (Giraglia, Palma Vela, Volcano Race, Capri Sailing Week, Tre Golfi, Palermo–Monte Carlo, Sardinia Maxi vb, Barcolana, Thousand Island Race, Middle Sea Race).
A fő versenyünk és egyben idényzárónk mindig a Rolex Middle Sea Race szokott lenni októberben, amelyen tizenegy alkalommal indultunk a Wild Joe-val.

Aqua: Az egytestű sikerek után következett a váltás többtestű hajóra?
J. M.: Dini, azaz Paulovits Dénes 2011-ben mutatta meg nekem a kétárbócos katamarán terveit, és megkérdezte, nincs-e kedvem beszállni. Elsőre megtetszett a koncepció, így kis gondolkodás után megegyeztünk és belevágtunk. A Nautic 330-ast Dini beszámította a Fifty-Fiftybe, így jött a váltás a Balatonon egytestűről többtestűre. A hajó a 2012-es Kékszalag előtt egy nappal készült el, nulla tapasztalattal, de szerencsésen sikerült teljesítenünk a versenyt és nyertünk, ráadásként néhány perccel megdöntöttük a Nemere II. 57 éves pályarekordját.

A Fifty-Fifty születésének és első Kékszalagjának története:

A Kékszalagon 2013-ban nem indulhattak a katamaránok, majd 2014-ben ismét megnyertük, erősebb szélben két és fél órát sikerült javítanunk a saját csúcsunkon. Aztán jöttek a komolyabb kihívók. 2015 és 2021 között négy második és egy harmadik helyezést szereztünk, mígnem tavaly, a hajó tizedik jubileumi Kékszalagján megismételte magát a történelem. A felújított Fifty-Fifty az új hajótestekkel néhány nappal a verseny előtt készült el, és bár az időjárási körülmények miatt ismét csak egy napot tudtunk menni vele megint sikerült új csúccsal nyernünk. Meggyőző fölénnyel, 48 perccel győztük, és a rekordot is sikerült fél perccel megjavítanunk. Az idén új riggeket (árbócokat és állókötélzetet) kap a hajó, így teljesen megújul, és nagyjából 500 kilóval lesz könnyebb a régihez képest. Most szűk egy hónapunk maradt a tesztelésre és az edzésekre, remélem, elegendő lesz egy újabb jó szerepléshez (elég volt – a szerk.).

Aqua: Az eddigi sikerek közül melyik számodra a legkedvesebb?
J. M.: Talán a legkomolyabb a tavalyi győzelem volt a Kékszalagon, amikor nagy fölénnyel nyertünk, de a három első hely bármelyikét említhetném. A Wild Joe-val pedig szintén tavaly a Rolex Middle Sea Race-en ORC-ben a második helyen végeztünk abszolútban, az IRC-összetettben pedig harmadikok lettünk 130 hajó közül. Sajnos Rolex órát még nem sikerült nyerni ezeken a versenyeken, mert az csak az első befutónak (Line Honours), illetve a korrigált idő szerinti abszolút elsőnek jár.

Aqua: Miként sikerül összeegyeztetni a családi életet, a cég irányítását és a hajózást?
J. M.: Mondhatom, hogy elég intenzív életet élek, próbálom az időmet úgy beosztani, hogy mindenre jusson belőle és kellőképpen oda is tudjak figyelni. Ebben sok segítséget kapok feleségemtől, hálás vagyok neki, mert támogat a munkámban, a vitorlázásban és biztos hátteret nyújt a család, valamint az otthon fenntartásában.
A másik nagyon fontos dolog, hogy mind a cégnél, mind a hajós projekteknél profi csapatokkal dolgozom, amelyek önállóan tudják végezni munkájukat és szinte fél szavakból is megértjük egymást.
Mivel 28 éve a versenyszférában tevékenykedek, ráadásul a kikapcsolódást is a versenyvitorlázás jelenti számomra, azt hiszem, kijelenthetem, hogy az életem a verseny.

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 160. számában jelent meg. A következő szám 2023. novemberében jelenik meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)