Túléltük a Rolex Middle Sea Race-t

Tizedik alkalommal indultunk a Rolex Middle Sea Race-en, sok mindent megéltünk már itt, de ez volt a legkeményebb Szicília-kerülésünk.

Már klasszikus résztvevőnek számít a Wild Joe a Szicíliát megkerülő, októberben megrendezésre kerülő Rolex Middle Sea Race-en. Az elmúlt évtizedben volt már napsütéses, gyenge szelünk, ami átfordult erős szeles, napsütéses vitorlázásba, de végig rossz időt és nehéz tájékozódási körülményeket még nem éltünk meg.

Porszem a gépezetben. A hajó szerelem… Mindig van mit javítani egy hajón, mi is szereléssel töltöttük az edzésünk első szakaszát, illetve egy érthetetlen hiba feltárásával, amihez telefonos segítséget is kellett kérnünk. Végül az Innotechnik hidraulikusai az összes lehetséges megoldást átrágták, és egyetlen egy szelep maradt a gyanús, amit egy helyi szakember gyorsan kitisztított és újra tökéletesen működött a rendszerünk. A verseny előtti napok hangulatát viszont egy B terv gondolata is nehezítette, fel kellett készülni arra az eshetőségre, hogy a hajó tőkesúlymozgató rendszere nem fog működni és a csörlőmechanizmus is zavarokkal üzemel. Az erős, viharos szelet már stabilan megjósló előrejelzés alapján még a kikötőben maradás is felmerült, jócskán degradálva a hangulatot a fedélzeten. De ahogy már sokszor, most is megoldódott a probléma, így megbízható technikával futhattunk ki a rajthoz.

A Rolex Middle Sea Race rajtjánál óriások társaságába kerültünk, itt voltak a legnagyobb hajók, amelyek rekordért jöttek, és ezt már az indulásnál tudatták agresszív helyezkedésükkel. A kemény rajtpillanatok szórakoztatták a nézőket is. A TP52-es, fiatal francia tehetségekkel felvértezett Paprec nem hagyott rést a rajtvonalon és a később is végig elöl vitorlázó Botin 65-ös Caro is jó ritmusban indította el a szerkezetet, így a VOR 70-esek és a VOR 65-ösök előtt hagyta el a szűk kikötői rajtzónát.

Innen egy takkos, éles, 17–25 csomós szélben vitorláztunk Messina felé, és az ellenfeleinkkel kb. együtt tudtunk haladni. Messinát a cirkálórész után nem épp rekordidő alatt érte el a mezőny, az eddig karakteres délkeleti-északkeleti szél megállt, sok fejtörést okozva a csapatoknak. Nagyon jól felkészített navigátorunk és kiváló, részletes szél- és áramlás-előrejelzések álltak rendelkezésre a szorosban kezdődő trükkös vitorlázáshoz. A szoros takarásából kikerülve újra lefújt a domináns keleti-délkeleti szél, így nagy nyargalásba kezdtünk a következő pályajel, Stromboli irányába. Az előrejelzés itt a szélerőben tévedett, volt, hogy 30 csomót is megközelítő nyomásokban rohantunk, ami miatt gyors reffeléssel kezdtünk a nagyvitorlán. A Dynamic Stability Systems (DSS) újra élni kezdett, minden vitorlánkat optimálisan használtuk, a hajó a legnagyobb nyomatékkal száguldott.

A hangulaton jócskán javított, hogy a hajó itt már állandó 20 csomó feletti sebességgel siklott, spriccelt, fröcskölt minden irányba, így pattogtunk a hullámokon, egészen a füstölgő vulkánszigetig. Strombolicchio, a kis magmamaradvány szirtje után tisztán bő szeles szakasz következett, egészen más taktikával, amibe bele kellett kalkulálni a szélfordulókat, a változásokat, és nagyobb súlyt kapott az előrejelzés, a helyi adatok elemzése, valamint ellenfeleink pozíciója a nyomvonal újratervezésénél.

A “Chinese gybe” bárkivel előfordulhat, nem egy szerethető hiba a manőverezés közben. A perdülés vagy a halzolás 30 csomó felett és több nap vitorlázás fáradtságával a legénységnek nem könnyű feladat. Egyszer nekünk sem sikerült, de elképesztő, hogy mennyire jól megtervezett hajó a Wild Joe, hihetetlen, hogy miket kibír.

A következő szakaszokon, főleg a Trapani–Favignana-sziget utáni éjszakai vitorlázásban viharzónákról kaptunk előrejelzést, és a holdfény nélküli, koromfekete éjszakában a viharcellák fényénél morfondíroztunk a következő lépéseken. Végül a biztonság nyert, a nagyvitorla harmadik reffsorának a lehúzása és visszafogott áthaladás a mennydörgő zónán. Az utólagos beszámolók alapján, látható távolságokban, más hajók 70 csomós széllökéseket is megéltek. Így a döntés jónak bizonyult, még ha minket ilyen csapás nem is ért, de az orrunk előtt és mögöttünk süvítettek el a viharos blokkok.

Pantelleria szigeténél még mindig a kerengő viharcellák között vitorláztunk, de itt már kikerültünk a veszélyesnek látszó zónából, még ha egész éjjel folyamatosan riogattak is minket a mennydörgések és villámlások. A nappalt újra 20 csomó feletti, kifújtabb szélben és napsütésben kezdtük. Talán itt ment a legnagyobbat a Wild Joe, egy optimális szakaszon egészen Lampedusa-szigetig repkedtünk, sőt az éjszakából már látótávolságban is fel-felbukkanó ellenfelek előzésére tudtunk figyelni. A Lampedusáig tartó gyönyörű rohanás után a célig keserves cirkálás következett, de arra nem számítottunk, hogy a szél is tovább erősödik és a szigetek között minden irányba tekeredő hullámzás szétcsapja majd a hajót, amihez kíséretként ömlő, szemgolyót véreztető esőt kapunk. Gozo és a varázslatos Comino között áthaladva hamar visszaváltozott a flat water vitorlázás nyugalma az eddig nem látott méretű és sebességű hullámokkal szembeni hajózásra. A legénységnek jöhetett egy kis testmozgás és ébresztő a végére. A futtatott cirkálásban hasító hajó néha elugrott az óriási hullámokon, vagy azokba fúródva csapott át rajta több tízezer liter víz pár másodperc alatt. A kétnapos intenzív vitorlázás után a legénység összeszedte az utolsó erejét és hiba nélkül végrehajtotta a feladatot. A Wild Joe 2 nap, 16 óra és 12 perc alatt teljesítette a 606 mérföldes távot. Minden befutó hajónak gratulálunk, kiemelten a kisebbeknek, amelyeknek ezek a viharos körülmények még komolyabb megpróbáltatást jelenthettek. Szélsőséges körülményeket vitorláztunk, és akik teljesítették ezt a versenyt, sosem fogják elfeledni az itt megélt nagyon nehéz kalandokat.

Tracker és a verseny közvetítése
Partról tudósítani vagy kanapéból véleményt mondani nagyon nehéz és érzékeny műfaj. Nagyjából most értettem meg, hogy Fa Nándi miért húzza fel magát mindig az olyan véleményeken, amelyek mögött nincs sem aktuális információforrás, sem többéves tapasztalat az adott versenypályán. Egy Luis Buñuel-filmjelenet jut eszembe, amikor a gyönyörű, gótikus katedrális mellett az uraság sznob könnyedséggel kérdezi a sofőrjét, hogy mit szól, milyen szép épület, mire a válasz: Uram, nem értek az építészethez. Könnyedén mondunk határozott véleményt olyanról is, amiről semmit sem tudunk. A versenyrendező ugyanebbe a problémába ütközött, de nem fordított nagy erőt a fedélzeti információk keresésére. Persze lehet, hogy őket vagy a lehetőségeiket is megviselte a viharos időjárás. A tracker jele egyébként az idén valószínűleg kifejezetten rossz volt, visszanézve a nyomkövetést, egész mást látni, mint ami a pályán történt, és a pozíciónk sem mindig az volt, mint amit az egyes fázisokban láttunk. Lehet, hogy ez is az oka, hogy a rendezők nem tudtak elég intenzíven információkat közölni, szakszerűtlen mellébeszéléssel pedig nem akartak hiteltelenné válni, mint a filmben a sofőr.

Onboard media
Mivel megállás nélküli volt a munka a Wild Joe fedélzetén, kevés idő maradt az élő tudósításokra. A viharos szélben a taktikusok jó megfontolásából a verseny útvonala is távolabb került a pályajelektől, szigetektől. Kétszer volt alkalom, hogy végre elkapjunk egy kis térerőt, hogy a pihenőidőben előkészített anyagokat elküldjük a Facebook-oldalunkra. A hajó saját internete kis teljesítményű és alapvetően a navigációt szolgálja ki, aminek biztonsági okai is vannak. A média az ilyen esetekben egy külön rendszerről működhetne folyamatosan, de erre nem voltunk felkészülve. A verseny szoros és rendszeres beszámolója a fedélzetről lényegében lehetetlen. Ez előtt évekig a tracker jele, illetve a fedélzetekről beérkező információk alapján tudósítottam a Wild Joe meneteit, de a mezőnyt látni és beszámolni az állásról akadozó nyomkövetéssel, internet nélkül nem működik. Ezen a versenyen elsősorban mindenki befelé nézett. Ez látszik az első nyilatkozatokon is, a legfontosabb feladat a túlélés volt a kishajóknak, a párosban indulóknak, és lehetőleg ép hajóval, valamint legénységgel befejezni Szicília megkerülését a 60–100 km/h-val is tartósan fújó szélben.

Étkezés
Az extra, de szűkös médiamunka után viszont azonnal vissza a fedélzeti melóba és a lehető legtöbb saját energiával takarékoskodni, mert az idén sem gasztrotúrára neveztünk be. A menetet az erős szél miatt rövidre terveztük, így az ételadagokat és a bevihető energiát is jócskán meghúztuk. Ez már évek óta gyenge pont a Wild Joe-nál, de lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert voltam egy adriai gasztrotúrán, ahol profi fedélzeti szakáccsal és dietetikussal is beszélgettem a kérdésről. Jócskán vannak még lehetőségek a fedélzeti lakoma és az egyénekre felépített, jól kikalkulált energiabevitel lehetőségei között, ebbe a témába érdemes szakembert bevonnunk a közeljövőben.

Túlélés és ruházat
– A felszerelések átnézése mindenkinek egyéni feladat, minimalizálva van a vihető eszköz. Egyrészt elázik a párában és a folyamatos vizes környezetben, másrészt felesleges súly. A kismaci, a kispárna, a könyv és az egyéb kütyük a parton maradnak.
– Mentési protokoll átismétlése, MOB (Man Over Board) gomb és jelzőrendszerek, mentési folyamat és minden egyéni eszköz (mentőmellény, beeper) átnézése.
– Az alternatív kikötők, menekülési pontok keresése az esetleges vészhelyzethez igazodik, de a legénysége jól ismerte a pályát, a menekülési útvonalakat a térképen.
– Ruhacserére nincs mód, és a higiénia a popsitörlő kendő, ami ilyenkor maga a tusolás. Ugyanabban a ruhában érkeztünk, mint amiben elindultunk. Ilyen időjárásban nincs idő sok öltözködésre, a pihenőidőt is nagyrészt ugyanabban a viharruhában tölti a legénység. A kis létszám miatt végig riaszthatónak kell maradni és a dekkre rohanni, ha feladat van. Alvásból is azonnal felpattanni.

Gémesi Jóka

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 153. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!