Hajózás és biztonság a Kékszalagon

A Kékszalag komoly kihívás. Mindenkinek mást jelent, ami viszont kikerülhetetlenül azonos, akár az abszolút győzelem, akár a pálya két nap alatt való teljesítése a cél: a biztonság.

A Kékszalagon úgy részt venni, mintha egy jópofa kirándulás lenne, felelőtlenség. Aki emiatt bajba kerül, és megússza, talán – legalábbis az okosabbja – tanul az esetből, ám akadnak, akik ilyenkor szeretnék a felelősséget másra kenni. Utóbbiak legközelebb is veszélyben lesznek a vízen, nemcsak versenyzéskor, bármikor. A természet ugyanis nem viccel, nem kíméletes, néha a külső segítségre még lehetőséget sem ad, és nem lehet a kialakult helyzetekből kidumálni magunkat vagy utólag elintézni a dolgot. Aki ezt tudva felkészül, az nincs komoly veszélyben, így a hajózás tömény öröm lehet. Aki viszont az élvezetre koncentrál, az veszélyben van szélcsendes napsütésben is. A vízen ugyanis a hajó meg a természet világosan tanítja, hogy mi a különbség az öröm és az élvezet között. Az örömért sokat kell tenni, áldozni és kiérdemelni. Az élvezet megvásárolható.

A Kékszalag nem valamiféle szervezett szórakoztató esemény. Bár van nevezési díja, és különféle parti szolgáltatások, kedvezmények és ajándékok járnak a résztvevőknek, ez mégsem ugyanaz, mint befizetni egy érdekes utazásra. A vitorlásverseny rendezője lehetőséget biztosít (pályát rak, rajtoltat és befuttat, felírja a sorrendet) ahhoz, hogy a vitorlázók összemérjék a tudásukat. A résztvevők – még ha életükben először teszik is – hajósokká válnak, és annak megfelelően kell viselkedniük. A nevezéskor elfogadják az érvényes versenyszabályokat és azt, hogy az eseményen saját felelősségükre vesznek részt. A Kékszalagon a rendezők az időjárás miatt esetleg halasztják a rajtot – ez történt például 2022-ben –, de ha már eldördült a startlövés, akkor már nincs pályarövidítés, se a verseny megszakítása. Negyvennyolc órán át nyitva áll a célvonal, ha fúj a szél, ha nem. Minden más a versenyző dolga.

A hajózásban a felelősség sokkal egyértelműbb, mint a hétköznapi életben. A hajón belül nincs demokrácia! A feladatok kiosztásakor még szóba jöhet szavazás, a vélemények ütköztetése, ám menet közben már senkinek sincs beleszólása a kapitány döntéseibe. Ha egy hajón nincs pontos hierarchia, akkor vészhelyzetben biztosan baj történik. A hajón mindig a felelős vezetőnek kell dönteni. Fontos tudni, hogy ez nem az, aki éppen a kormányt fogja. A kapitány akkor is kapitány, ha éppen alszik. Ő ismeri a hajója és a legénysége képességeit, ezért neki kell tudnia, hol van az a határ, ameddig elmehet, például a szélerőt tekintve.

Nem érdekes, hogy más mit csinál a pályán, milyen vitorlát húzott fel, reffelt-e vagy sem, még versenyez vagy már feladta. Ez csak információ, esetleg hasznos, ám a döntéseiben nem igazodhat senkihez. Ami egyeseknek már kezelhetetlen vihar, az másnak a gyors előrejutást segítő remek, kemény szél. Tételezzük fel, hogy egy Kékszalagra készülő hajón a kapitány jól ismeri az eszközei kezelését, megbizonyosodott a versenyzésre alkalmas műszaki állapotáról és a legénységében is akad megfelelő számban alkalmas, tapasztalt embere. Ha ez megvan, vihet magával újoncokat is. Tudja, hol vannak (kéznél) a biztonsági felszerelések, ismeri a vitorlázatot, tehát a reffelés, a felületcsökkentés lehetőségeit, és pontosan tudja, mit húzzon fel a viharban.

A 2011-es Kékszalagon a déli parti marásra sodródottak között többen egyáltalán nem reffeltek, ugyanannyi vitorlával feküdtek a homokzátonyon, mint amennyit a gyenge szeles részen viseltek, és azt a szót, hogy viharvitorla, nem is hallották… Na és a horgony! A horgony sem csak arra való, hogy olykor megállhassunk fürizni egy kicsit. Olyan kell, ami megtartja a hajót viharban is, ha sok helyet foglal és nehéz a kezelése, akkor is. Nem árt mellé egy hasonlóan hatékony tartalék. Olykor ez lehet az utolsó segítség, és remekül használható a mi sekély vizű tavunkon szinte bárhol. Vegyük a fáradságot, tanulmányozzuk és ismerjük meg a műszereinket. És legalább ilyen fontos a meteorológiai előrejelzések ismerete.

Ugyanígy, az egész tavon ismerni kell a sekély vizű helyeket, a déli marás vonalát, ahol hirtelen sekéllyé válik a Balaton. Erre két módszer van: műszeres segítség vagy a Kishamis, ha az idén 88 éves Hrehuss György vezényel. Ő tinédzser korában részt vett a marás térképészeti felmérésén, és azóta tudja…

Ruják István

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 168. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

fotók: Kékszalag