Soponyai Géza – A piackutatás nagymestere

Ahogy sok más balatoni vitorlázónak, így nekem is megadatott a szerencse, hogy versenyezhettem Soponyai Géza által épített vitorlással, nevezetesen egy Nautic 12 racerrel. Felejthetetlen élmény volt, így örömmel beszélgettem Sopival az eddig elért sikerekről és a mögötte álló emberről.

Aqua: Miként kerültél kapcsolatba a vitorlázással?
S. G.: Huszonhárom éves koromban egyik este édesanyám mutatott nekem egy kis vitorlást a televízióban. Odaugrottam a képernyő elé, amin egy szörf volt, és nagyon megtetszett. Annyira, hogy talán egy hét sem telt el, és én már reszeltem a magam deszkáját. Kezdetekben az Omszki-tó, majd Velence lett a törzshelyünk, miközben persze a technológiát is finomítottunk. Kovács Laci barátommal egy nemzetközi mintára készítettünk műanyag testet magunknak.

Miután vízre tettük, egyre többen szerettek volna ilyet maguknak, így nem volt mese, megalakítottuk az Albatrosz GMK-t, és „gyártottunk a szörföt mindhalálig”, azaz több mint tíz esztendeig. És persze természetesen versenyeztünk is velük. Ekkor már Révfülöpre tevődött át a bázis, ahol kölcsönző és oktatásképzés is szerepet kapott. Annyira kitanultuk a szakmát, hogy a vitorla kivételével mindent magunk tudtunk előállítani.

Sajnos a vevőközönségünk az életünk legjobb évzárását követő szezont követően állt át az egyik napról a másikra a külföldi modellekre. Ekkor már házas ember voltam, egy kamaraerdei házépítkezés közepén, így nem volt mit tenni, két évig burkolósegédként kerestem a kenyerem. Közben persze elkészítettük az első sudarunkat – sablonszerszámból – a házi garázsműhelyben. Majd egy Impala következett, amelynek akkora sikere lett, hogy még hét követte.

Ezekben az években a Balaton 31-es volt a legnagyobb épített vitorlásunk, ám jómagam már vasból készült ötvenes cirkálóval versenyeztem. Kedvet is kaptam az építéséhez. Elmeséltem a társamnak, hogy az ötvenes szép, nagy, gyors hajó, és levehető a gyártáshoz szükséges szerszám is egy vasparipáról, így én látok benne fantáziát. A piackutatás ennyiben ki is merült akkoriban. 🙂

Mivel a szerszám nem fért be a garázsba, egy nagy sátor alatt kezdtük el építeni az udvaron. Mire elkészült a bárka, a szomszédunk ingerküszöbét is átléptük, aminek majdnem feljelentés lett a vége. Nem volt mit tenni, szert tettünk egy műhelyre, ahonnan éveken keresztül évi két-három cirkáló került ki a vitorlásmezőnybe.
A történethez az is hozzátartozik, hogy az osztálykapitányi szerepet is magamra vállaltam. Akadt olyan bajnokságunk, ahol húsz cirkáló állt a mólóhoz kötve – fantasztikus érzés volt. Persze ennek a sorozatnak is vége szakadt, aminek eredményeként először a megrendeléseink fogytak el, majd a társaim, végül a pénzem. Ott álltam ősszel megrendelések nélkül egy üres műhelyben.

Aqua: Ekkor kezdődött a NAU flotta sikersorozata?
S. G.: A padlóra került ember nagyon kreatív tud lenni. Volt egy műhelyem pár emberrel, fix rezsivel és nulla megrendeléssel. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy valami teljesen mást, újat kell kitalálnunk az eddigiekhez képest. Ekkor talált meg Kardos Antal, aki a 8 méteres OD képviseletét látta el. A javaslata az volt, hogy ő viszi a projektet, én pedig építsek neki hajókat. Bár az együttműködés nem lett tartós, ám közben sikerült megismerkednem Andrej Justin hajótervezővel (Justin Yacht Design).
Akkoriban a 70-es cirkálók uralták sebességükkel a Balatont, így ők lettek a mérce. Az eredményt ismeritek, a Nautic 12 racer néven lett közismert a tavon. Ezzel kezdődött az igazi Nautic-sikertörténet az életünkben, majd ebből a kapcsolatból született meg a NAU 311-es osztály, amelynek több mint tíz egységét gyártottuk le.
Amikor az első NAU 330-as elkészült, volt egy kis hatásszünet az értékesítésben. Ez kissé meglepett, mert a NAU 311-est korábban fényképről is értékesítettem, most pedig kész volt egy hajó, és csak álltam mellette. Jó – vagy rossz – szokásomnak megfelelőn minden pénzem ebben állt, és kissé kiszolgáltatottnak éreztem magam. Ám eljött a pillanat, amikor elkelt az első példány, majd átszakadt a gát – és ettől kezdve egy darab NAU 311-es sem kelt el, csak NAU 330. Negyven darab legyártásáig meg sem álltunk, ami már komoly mennyiség.

Aqua: Hogyan tovább?
S. G.: Tartottunk egy alig több mint ötperces megbeszélést a fiammal – legyen ez az aktuális piackutatásunk –, és arra jutottunk, ismét eljött a fejlesztés ideje. Szóval nincs mese, épül egy tízméteres hajónk.

Aqua: Mi a sikered titka?
S. G.: Ezt pontosan nem tudom, de az biztos segít rajtunk, hogy a kezdetektől jelen vagyunk az általunk épített osztályok életében. Szinte minden hétvégén versenyzünk, és bárkinek bármi gondja van a portékáinkkal, minket azonnal megtalál.

Nagy R. Attila

(Az interjú teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin legújabb számában.)