A rekordok versenye – OSTAR 1988

A szólóvitorlázás 1988-ra szintet lépett, egyre komolyabb szerephez jutottak az időjárás-előrejelzési fájlok és az automata kormányok. A hajóstudás már kevés volt, érteni kellett a fedélzeti elektromos rendszerek használatához is.

Kilencvenöt nevezést regisztráltak a szervezők, és Nigel Irens előre megmondta: „A rekord meg fog dőlni. A többtestűek elképesztő ütemben fejlődnek, egy mai 60 lábas trimarán 25 százalékkal nagyobb sebességre képes, mint négy évvel ezelőtti társa.” Philippe Poupon (Fleury Michon) ráadásul szinte egyenesen haladva győzhetett, 10 nap, 9 óra és 15 perc alatt teljesítve a távot (ami brutális javulás a korábbi, 16 nap fölötti időhöz képest).

Nagy esélyes volt még Mike Birch (Fujicolor) és Olivier Moussy (Laiterie St Michel), mindketten Nigel Irens által tervezett trimaránokkal szálltak vízre, de Birch bálnával ütközött, Moussy hajója pedig későn került vízre, így a verseny alatt jöttek elő a gyermekbetegségei. Viszont még a legeredményesebb nő, Florence Arthaud (Groupe Pierre 1er) is 13 nap, 10 óra és 58 perc letudta az atlanti átkelést. A négyes kategóriában (Class 4) Nic Bailey (MTC) 12 nap, 16 óra, 17 percet repesztett, megelőzve ellenfelein túl a 2-es és 3-as kategória összes indulóját is.

Sajnos veszteségeknek sem volt híján a regatta: David Sellingset szó szerint bekerítette egy néha 50-60 egyedre hízó bálnaraj, amelyik három napig keringett körülötte, majd támadott, és lukat ütött a bárkán. A szkippernek annyi ideje maradt, hogy pár dolgot magához vegyen, aktiválja a mentőszigetét, majd a Hyccup elsüllyedt. A Jester – nyolcadik OSTAR regattáján – megszenvedett egy vihart, felborult, és elveszett a jobb oldali fedélzeti nyílás fedele. Mike Richey nem tudott felülkerekedni a beáramló víztömegen, kimentették, és bár hajóját vontára vették, végül magára kellett hagyniuk.

Korábbi OSTAR versenyek:

(forrás: rwyc.org, fotók: sailingworld.com; sailsandrods.com; lefigaro.fr; sail-world.com)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!