Engedve a közhangulatnak, illetve tartva a Kereskedelmi Minisztérium közbelépésétől, a szervezők hosszkorlátozást vezettek be a hajókra, valamint limitálták az indulók számát. Ez főleg a franciáknak nem tetszett, ők ezért más megoldás után néztek.
Alain Colas 72 méter hosszú versenyjachtja már a rajt előtt vihart kavart, míg Mike McMullen végignézte, ahogy a felesége meghal áramütés miatt, miközben épp neki segített felkészíteni a hajót.
Az 1968-as verseny után a szervezők kötelező tették egy 500 mérföldes kvalifikációs táv megtételét, de ezzel együtt is 55 hajó (10 nemzet képviseletében) nevezett a soron következő regattára.
Ebben az évben vált igazán nemzetközivé a regatta, az addigi brit és francia résztvevők mellé megérkeztek Svédország, Németország, az USA és a Dél-afrikai Köztársaság képviselői. Összesen harmincöten jelezték indulási szándékukat.
Utólag visszatekintve tisztán látszik, hogy a második szóló transzatlanti verseny volt az, amelyik elindította az egyik legmeghatározóbb szólóvitorlázó karrierjét, nagyban segítette a vitorlázás mint sport franciaországi elterjedését és komoly lökést adott a nyílt tengeri hajók tervezésének.
kapcsolat | médiaajánló | impresszum
Az oldalt tervezte: 
Minden jog fenntartva. www.aquamagazin.hu
