Ez a hajó (nem tévesztendő össze az André Hoek tervezte, tavaly áprilisban a Witters-hajógyárban vízre bocsátott Adèle nevű 55 méteres klasszikus bermuda-ketch vitorlázatú jachttal) még 1903-ban épült W.C. Storey tervei alapján J.G. Fay southamptoni hajógyárában C.Th. Cayley megrendelésére, aki ebben az időben a Royal London Yacht Club parancsnokhelyettese volt (rear commodore).
Valaha ez a művelet – a vitorlafelületnek a szélerő változásaihoz alkalmazkodó csökkentése – a vitorlázó tudás egyik fokmérője volt. Akkoriban a hajókat erősen túlvitorlázták; kis túlzással elmondható, hogy gyenge szélben még a kapitány feleségének alsószoknyáját is fel lehetett húzni a vitorlázat növelésére.
A vitorlázás nagyon kellemes sport és kikapcsolódás, egészen addig, amíg el lehet kerülni a tengeribetegséget. Ez a szervezet normális reakciója arra az esetre, ha valaki nagyon sokáig tartózkodik a tengeren, de vigyázni kell vele, hiszen a legszebb tengeri kirándulást is tönkre tudja tenni.
Az úgynevezett mediterrán kikötés – azaz a horgonydobás utáni befarolás a többi hajó közötti üres helyre, a kikötő partfalára merőlegesen – néha embert próbáló manővernek bizonyulhat. A mediterrán kikötési mód egyetlen előnye, hogy több hajó gyömöszölhető a kikötőbe, minthogy a hajóknak a partfalnál nincs saját manőverezési területük.
Ahhoz képest, hogy mekkora értéket képvisel egy-egy jacht, elég sokszor tapasztalhatjuk: a hajótulajdonos sajnálja a pénzt a megfelelő minőségű kikötőeszközökre.
kapcsolat | médiaajánló | impresszum
Az oldalt tervezte: 
Minden jog fenntartva. www.aquamagazin.hu