Kalandfotósok látványos képei a tengeren – negyedik rész
 Talán semmilyen hajós kaland sem lehet teljes egy ütős fénykép nélkül. Fotósok mesélnek arról, mi kell ahhoz, hogy rögzítsék az igazán jó képeket.
Talán semmilyen hajós kaland sem lehet teljes egy ütős fénykép nélkül. Fotósok mesélnek arról, mi kell ahhoz, hogy rögzítsék az igazán jó képeket.
Christopher Scholey (53)
Kamera: Nikon D850
Hogyan kezdtél el kalandfotózni?
Egy véletlennek köszönhetően. Amikor 2005-ben jelentkeztem a Drumbeat fedélzetére pultosnak, azt írtam az önéletrajzomba, hogy az egyik hobbim a fotózás. Mark Stevens kapitány kölcsönadta nekem a főnök fényképezőgépét, és megkért, hogy fotózzam végig a következő évi hajózást: 20 ezer tengeri mérföldet 25 országon és két féltekén át, majd az anyagból készítsek három könyvet a tulajdonos számára. Igen figyelemreméltó lehetőség volt ebben a rendkívüli iparágban, és sok szempontból megváltoztatta az életemet, amiért örökké hálás leszek.
Melyik volt a legmeredekebb pillanatod?
Hála Istennek, még nem éltem át olyat. Mindig biztos kezekben voltam.

A történet a felvétel mögött
Az Antarktiszi konvergenciavonaltól délre mintegy negyvenöt madárfaj él, és a szárazföldi ragadozók hiánya, valamint a gazdag tengeri táplálékkínálat a partvidéket hatalmas tengeri madárrajok menedékévé teszi. A pingvinek különösen kötődnek ehhez a sarkvidékhez, ahol elsősorban a tengerpartokon élnek.
Azért másztunk fel az egyik csúcsra, hogy onnan nézzük meg a hajónk horgonyzóhelyét. Rendkívül óvatosan haladtunk, mivel nem volt természetes ösvény, csak egy éles szögű, csúszós, jeges lejtő. Az egyetlen ösvényt a túra vezetője nyomta, mi az ő nyomában jártunk. A legmagasabb pontra érve belebotlottunk az állszíjas pingvin anyába és kicsinyébe, meglepően magasan és elvágva a kolónia többi részétől. Ilyen helyzetekben fontos, hogy távolságot tartsunk és ne tolakodjunk, hogy megőrizzük a természetes egyensúlyt. A föld, az állat- és növényvilág mindig az első helyen áll a fontossági listán, és minden tekintetben védett. Azonnal hátraléptünk, és ahogy távolodtunk, az anya szétterpesztette a szárnyait. Alatta voltam, így a fejem fölé tartottam a fényképezőgépet, hogy minél közelebb legyen hozzá. Minden szempontból nagyon szerencsés felvétel volt, mivel úgy lőttem, hogy még csak bele sem néztem a kamerába.

Szerinted mi az, amit az emberek rosszul tudnak a kalandfotózásról?
 A dolgok bármelyik pillanatban megváltozhatnak. A megfelelő helyen lenni és tudatosan figyelni, és akkor talán megtörténik a varázslat. Akár az utcán, akár egy hegyen vagy a vízen – mindig számítani kell a váratlanra, hogy megörökíthessük a múló pillanatot.
Sorozatunkban korábban:
Shelton Du Preez és a palackorrú delfinek
Audun Lie Dahl a közel merészkedő jegesmedvekölyökkel
Justin Hofman és a jéghegy

(forrás: boatinternational.com, fotók: theislander.net, boatinternational.com)
- ha tetszett, ajánld másoknak is! 
											




