Balatoni helyzetkép a koronavírus-járvány után – első rész

Kerekasztal-beszélgetés a világjárvány utáni idegenforgalmi szezonról. Égbe szökő árak, ügyeskedés versus minőségi vendéglátás. Mi változott a Balatonnál a járvány kezdete óta?

A beszélgetés résztvevői: Budavári Dóra Balaton-PR-­szakértő­, Holovits Huba, Balatonföldvár polgármestere, Németh ­Mátyás, a balatonedericsi Delta Büfé vezetője és Oláh Miklós, a Balaton Fejlesztési Tanács kutatásvezetője.

Mit gondolnak a Balaton elmúlt másfél évéről, mi változott a pandémia alatt? Miről lesz nevezetes ez a mostani szezon?
Budavári Dóra: Míg tavaly a nyitás után hirtelen tele volt minden vendéglátóhely, az idén nyáron lassabban indult be a szezon. Sokan, akik újra megtehették, idén külföldi célokat választottak, illetve sokakkal korábban kivetették a szabadságukat, így nem maradt annyi nyárra. Később, július közepén indult a szezon, de remélem, szeptemberben kapunk még egy erős hónapot, és akik nyár elején külföldön voltak, azok is hazai úti célokat keresnek majd.
Oláh Miklós: A 2020-at megelőző évek folyamatos növekedést mutattak a balatoni vendégéjszakákban, költésekben. A tavalyi is nagyon jó évnek ígérkezett, a január-februári adatok tíz százalékkal haladták meg az előző évit, de a folyamat márciusban megszakadt. Az első hullám alatt, aki tehette, vidékre jött, ami feszültségeket is okozott a helyiekkel. Tavaly júliustól szeptemberig végeztünk felmérést a rendhagyó tapasztalatokról mind a száznyolcvan önkormányzat bevonásával. A hagyományos balatoni szezon a két hullám közé esett, így régóta nem érzékelt intenzitású látogatottságot eredményezett. Felszöktek az árak, a szálláshelyek megszokott 18-20 ezer forintos ára július második felére harmincezer forint fölött volt – és az emberek kifizették. Az idén hétköznap nem akkora a tömeg, mint tavaly. Sokan vásároltak az elmúlt hónapokban ingatlant, így nem csak szállodákban laknak vendégek. A tavalyi évhez képest mintha több külföldi vendéggel is lehetne találkozni, egyre többször hallani angol, német, orosz szót.
Holovits Huba: A Balaton déli partján nehezebben indult az idei szezon. A hétköznapok jóval gyengébbek, hosszú hétvégékre rendezkednek be a turisták, illetve a klasszikus balatoni főszezon hossza is szűkül: míg korábban két hónapról beszéltünk, mára mindössze négy-öt hét maradt. Megjelentek a nem helyben alvó vendégek is, de valóban a tavalyinál több külföldi rendszámú autót lehet látni.
Németh Mátyás: Tavaly a lezárások időszaka egy-egy hónapot vett el a nyitvatartásból, ami nem esett jól, de igazán az egész évben nyitva tartókat sújtotta. Nekem szerencsém van, mert nem a parton, hanem bicikliút mellett áll az üzlet, és a biciklis turizmus a pandémia alatt népszerűbb lett. A legnagyobb érdeklődés a lángos iránt a szezon elején van, amikor mindenki ki van éhezve a klasszikus balatoni ízekre, amilyen a sajtos-tejfölös lángosé is. A forgalmasabb napokon ezer-ezerötszáz fő érkezik átlagban, és napi száz étel biztos elkészül. Aki itt eszik, körülbelül kétezer forintot költ itallal együtt.

Miért emelkedett meg annyira a szolgáltatások ára, hogy egy horvátországi nyaralás olcsóbb, mint lemenni a Balatonra?
O. M.: A korábbi évekhez képest munkaerőhiány van, ami érinti a turisztikai szolgáltatásokat. Nincsenek szakképzett felszolgálók, szakácsok, szállodai személyzet, ezért a vendéglátóegység működtetéséhez jelentős mértékben meg kell emelni a béreket. Négy-ötszázezer forint nettót simán oda kell adni a lángossütőnek a büfésoron, és a pluszköltségeket ki kell termelni a vállalkozóknak, ezért a vevőkre hárítják át a kiadásokat.
N. M.: A Balatonnál sosem volt egyszerű kérdés a munkaerő. Ma biztos nem vágnék bele öt főnél többet foglalkoztató vállalkozásba, mert a szakképzett munkaerő nagy része Ausztriában dolgozik, a diákmunkásokkal pedig nincs jó tapasztalatom. Foglalkoztattam az elmúlt két évben legalább öt-hat fiatalt, akik együttesen nem dolgoztak egy hónapot, mert nem bírták, nem érdekelte őket a munka, vagy inkorrekt módon távoztak. Lángost sütni nem könnyű, hiszen ötven fok felett van a hőmérséklet, amit tűrni kell, de valamit valamiért. A segítőm ingyenszállást, munkanapokon ingyenes étel- és italfogyasztást kap az 1200-1300 forintos nettó órabér mellé, a forgalmasabb napokon bónuszt is. Ha találnék olyan megbízható embert, akire rá merem bízni az üzletet, ő kapna napi húszezer forintot is. Szezonális munkára alapvetően nehéz embert találni, és a vendéglátásban osztrák fizetést várnak el. Az egy-két embert foglalkoztató kisvállalkozások esetén azonban nem annyira a munkaerőre vezethető vissza a drágulás, hanem az alapanyagárakra. Tíz százalékot kellett hogy emeljek tavaly óta, mert a pandémia miatt ennyit emelkedett az alapanyagok ára.
B. D.: Miklós említette, hogy 2020 elején még milyen jól állt turisztikailag a Balaton: 2020. januárra-februárra a téli hónapokban is telt házas rendezvényeket tudtunk csinálni. Három évet dolgoztunk a Gasztrohegy-projekten, hogy szezonon kívül is tömegeket csaljunk a tóhoz. A pandémia nagy törés volt, a rendezvények nem is tudták még összeszedni magukat. Emellett egyre többen élünk itt életmódszerűen, ehhez a szolgáltatásoknak is fel kell zárkózniuk idővel. Gondolok például hétköznapi, menüzős helyekre, voltak már erre kísérletek.
H. H.: Az árak kérdése komplex folyamat eredménye. Pozitívumként el kell mondjam, hogy kormányhatározat szerint az önkormányzatok nem terhelhetik az előző évekhez képest magasabb díjakkal az idegenforgalmat, nem emelhetjük a parkolási díjakat vagy a strandbelépőket. Ennek ellenére parkolásban 46 százalékos az emelkedés. A jó oldal, hogy egyre többen vannak Magyarországon, akik az emelkedő árakat is meg tudják fizetni.

Mi a helyzet a szezonon kívüli programokkal?
H. H.: Egyre élesebben válik el egymástól a Balaton két partja a szolgáltatások minőségét és számát tekintve. A déli parton még mindig a fürdés, tehát a nyári időszak, a családos nyaralás hozza a tömeget. Vannak törekvések a négy évszakos idegenforgalomra, de ha összevetjük a déli és az északi partot érintő beruházásokat, akkor erősen az északi part javára billen a mérleg. Nálunk a boglári borvidék kivételével nehéz olyan gasztronómiai pontokat találni, amelyikre egész évben idelátogatnának. Ugyanígy állunk az egyéb, turisztikai, kulturális fejlesztések esetében is. Füredhez, Tihanyhoz, Badacsonyhoz képest a déli parton nagyon hiányos a szolgáltatások minősége és mennyisége is.
N. M.: A déli part nagy előnye az autópálya, ezt mi északon soha nem tudjuk megverni. Keszthely ebben van elmaradva Siófoktól, utóbbi egy óra alatt elérhető Budapestről, Keszthely legalább ennek a duplája. A déli part szinte egybefolyik, sokkal nehezebb elkülöníteni a településeket. Észak sokkal tagoltabb, sok a látnivaló, ahova kulturális programokkal lehet vonzani a turistákat.
B. D.: Reményeink szerint már tíz éve nem csak a strandról szól a Balaton. Tele van fesztivállal a tó, például a Nagyon Balaton, a Paloznaki Jazzpiknik, rengeteg a kulturális- és gasztroesemény, a borászatok majdnem minden hétvégén kínálnak koncertet, kóstolót. Hétvégente szinte nehéz választani: idén az összes program nyárra torlódott, még a tavalyiak is, a szervezők a júliusi-augusztusi időszakban próbálták bepótolni a kiesett időt. Ez nagyon új helyzet. 2017-ben szerveztük meg először a Balaton Caminót, háromszor sétáltuk körbe a tavat, legutoljára már ötszázan gyalogoltak velünk a tíznapos túrán. Minden ilyen érdekesebb programra hatalmas a jelentkezés. A Gasztrohegyen kívül csináltunk például „offline” túrákat, amikor telefon nélkül túráztunk a Balaton-felvidéken. A Szent György-hegy hajnalig pincetúra is szeptemberre tolódik, noha normál esetben szezonindító szokott lenni. Én sosem szerettem a szűken vett szezonban rendezvényt szervezni, mert akkor a borászatok és a vendéglátók örülnek, hogy élnek.
O. M.: A hagyományos balatoni vonzerők térben és időben koncentráltak: a víz, a szolgáltató intézmények, a látnivalók, a műemlékek zöme a parton van. Viszont a kultúrtörténeti hagyományokat kihasználva lehet máshol is rendezvényt szervezni. Földvár mögött van Kőröshegy, ahol húsvétkor nem lehetett bejutni a levendulásba, annyian voltak. Mindenki azt gondolja, hogy piacképes borvidékek csak az északi parton találhatók, pedig fantasztikus adottságú területek vannak délen, az egyik leghíresebb ökogazdaság is például Látrányban: a hetvenes évek végén Tóth László szőlész-borász telepítette.

Beszéltünk arról, hogy milyen gyorsan találnak gazdára az ingatlanok. Mennyire okoznak problémát a fejlesztések, akár környezetvédelmi vonatkozásban?
H. H.: Tíz éve még „eladó” táblák voltak kirakva a házakra szerte Földváron, ma már az „ingatlant keresek” hirdetések sorakoznak a villanyoszlopokon. Kényes az apartmanházak kérdése, hiszen egyre inkább elszaporodnak mindkét parton. Ameddig kereslet van, és kifizetik a jóval egymillió feletti négyzetméterárú ingatlanokat, addig ezt a befektetői szándék is erősíti. Emellett nem szabad átlépni a közműfejlesztések és a környezetvédelmi kérdések felett sem. A beruházásokat úgy kell megvalósítani, hogy figyelembe vesszük a természetvédelmi megfontolásokat.

Összeegyeztethető ez?
H. H.: Ezt ne a politikus mondja meg. Egy politikus akkor jó, ha a szakmai véleményt hagyja érvényesülni az építkezés, beruházásfejlesztés témakörben is. Másrészt önkormányzati részről nem mindegy, hány tíz-százezer vagy millió négyzetméter adózó terület képződik az adott településen, hiszen az építményadó többletbevételt jelent. Azok, akik a kétmillió forint felé kacsintgató vízparti négyzetméterárakat ki tudják fizetni, fizetőképes keresletet generálnak, amely a településen gazdasági motorként működhet. Nagyon óvatosan kell tehát megtalálni az egyensúlyt.
O. M.: Évtizedekig probléma volt, hogy a Balaton fejlesztéséhez nem állnak rendelkezésre szükséges források, ezt 2017 óta nem lehet mondani. Körülbelül ötszázmilliárd forint fejlesztési forrás érkezett a régióba, és lassan mindenhol megtörténnek a kifizetések. Viszont a fejlesztések az élet legkülönbözőbb területein keltenek konfliktusokat. A Balatonnál egyébként is megvannak a hagyományos viták, és ezeket tetézik például a környezetvédelmi problémák is. Most nem munkanélküliség van, hanem munkaerőhiány, nem forráshiány, hanem forrásbőség. Probléma a népességmegtartó erő: drasztikus mértékben öregszik a lakosság. A Balaton térségének öregedési folyamataihoz egyedül a világon legkritikusabb japán öregedési mutatók hasonlíthatók. Nem véletlen, hogy Japán fékevesztett robotizációba fogott, ugyanis hamarosan pótolni kell a humán erőforrásokat. A KSH Népességtudományi Kutatóintézet munkatársainak bevonásával előreszámoltuk a régió népességét 2062-ig. Jelenleg körülbelül kétszázhetvenezren élünk a térségben, amely növekedni fog a pandémia következtében betelepülőkkel, viszont enélkül száznyolcvannégyezren lennénk 2062-re. Míg Magyarországon két aktív korú lát el egy inaktív korút, a Balaton térségében ez csak másfél az egyhez, 2062-re pedig minden aktív polgárra jut majd egy inaktív.
B. D.: A fejlesztéseknek alkalmazkodniuk kell a fogyasztói viselkedéshez. Sokan például bevásárolnak, és otthon főznek-grilleznek. Másképp költenek, mint eddig. A borboltomban azt látom, hogy az embereket nagyon érdeklik a helyi dolgok, a kis kezdeményezések, kisvállalkozások, különlegességek. Sokan költenek borra.
H. H.: A fogyasztói szokások tényleg változnak, társaságok hétvégente nyolc-tíz kocsival érkeznek az ingatlanokba, és nagyon jó illatok szállnak fel ezekről a helyekről. A lakosságot illetően Földváron húsz éve 2300-an vagyunk, az összetétel viszont markánsan más lett. Korábban a nagyobb városokból, elsősorban Budapestről költöztek le az inaktív korba lépők, és váltak állandó lakossá, ma a beruházásoknak köszönhetően munkahelyek jönnek létre, az apartmanok a fiatalabb generációt is életvitelszerűen vonzzák. Kelet-Magyarországról jelentős beáramlás észlelhető, két-három gyerekes családok érkeznek, hogy megvásárolják az új építésű ingatlanokat.
O. M.: Én kicsit másképp látom, de örülök, hogy Földvár nem azon települések közé tartozik, amelyeknek a felméréseink szerint komoly népességmegtartó problémáik lesznek. Lakosságcsere látszik, mert a balatoni családok nem tudják megfizetni a négyzetméterre jutó millió feletti ingatlanárakat. Mennek el a fiatalok: nekem három gyerekem van, és egyik sem a Balatonnál él.

Folytatjuk…

címlapkép: dailynewshungary.hu

forrás: magyarnemzet.hu