Ez a jövő? Élet a víz alatt – első rész

Két új vállalkozás versenyez azon, hogy oda menjen, ahová még senki, a víz alatt alakítson ki életteret és munkahelyet.

Fabien Cousteau és a brit DEEP modern víz alatti állomásokat épít, amelyek segítségével a tudósok végre megfejthetik a mélység titkait. Óceánjaink a Föld felszínének több mint 70 százalékát borítják, de 80 százalékuk feltáratlan: többet tudunk a Mars felszínéről, mint az óceánfenékről. Az óceáni fajok mintegy 90 százalékát még nem fedeztük fel – eddig körülbelül negyedmillió fajt azonosítottunk, de egyes tudósok becslése szerint még több millió lehet.

Mindez hamarosan megváltozhat. Miközben sokan az űrbe tekintgetnek, számos projekt lefelé néz, víz alatti élőhelyeket tervez. Hasonlatosakat az űrállomásokhoz, csak épp a tenger mélyén – ahol a tudósok élhetnek és dolgozhatnak, ezáltal felgyorsíthatják az óceánok megismerését. A két éllovas a Proteus és a DEEP, utóbbi a Sentinel nevű mélytengeri bázist tervezi. A DEEP szerint a moduláris felépítésű élőhely, amelyet 2027-ben a Földközi-tengeren telepíthetnek, „újraépíthető, átkonfigurálható és újrahasznosítható” lesz.

Az Atlanti-óceán túloldalán található a Proteus, a Venezuelától északra fekvő Curaçao szigetén, egy tengeri védett parkban – az terv ott is a 2027-es élesítés. A projekt Fabien Cousteau, Jacques Cousteau búvár és filmes úttörő unokájának ötlete.

„Az óceán a bolygó nagy barométere. Szinte mindennek a forrása, amitől függünk” – mondja Fabien. „Miatta lélegzünk – oxigénünk 60 százaléka vagy még több az óceánból származik. Csillapítja az időjárási szélsőségek jó részét, esőt ad nekünk, miatta termeszthetünk dolgokat a szárazföldön. A vele kapcsolatos tudásbeli hiányosságunk pótlása kulcsfontosságú. „Hogyan tudunk üzleti, gazdasági, környezetvédelmi vagy természetvédelmi kérdésekben döntéseket hozni, ha azt sem tudjuk, miből indulunk ki?”

Időjárási modelljeink, amelyeket az éghajlat és a különböző ökoszisztémák megértésére használunk, csak annyira jók, amennyire az általunk beléjük táplált információ az, és ez az információ nem lesz túl jó, ha soha nem jártunk ott, és nem tudunk róla semmit. És bár a víz alatti élőhelyek építése úgy hangzik, mintha csak a tudományos fantasztikumból származna, ez véletlenül sincs így, ilyen lakások már régóta léteznek. Cousteau nagyapja 1963-ban 10 napig élt a Conshelf II-ben, egy 10 méter mélyen fekvő „faluban” a Vörös-tenger fenekén. Ez volt az első alkalom, hogy az ember hosszabb időt töltött a víz alatt, és azóta több mint 60 élőhelyet építettek, bár a legtöbbet elhagyták, vagy tönkrement – jellemzően a finanszírozás hiánya miatt.

Az egyik utolsó fennmaradt létesítmény a Florida Keysben található Aquarius nevű kis, öregedő víz alatti laboratórium, amelyet még mindig használnak kutatási küldetésekhez. Tim Peake asztronauta látogatott el oda, miközben azt tanulta, hogyan kell megbirkózni a zárt tér és az extrém környezet támasztotta kihívásokkal. Cousteau 2014-ben új világrekordot állított fel ott, 31 napot töltött a víz alatt – itt született meg a Proteus ötlete: „Az egyetlen módja annak, hogy többet tudjunk meg az óceánról, ha több időt töltünk ott; ha naponta nyolc, tíz, tizenkét órát töltünk azzal, hogy felfedezzük bolygónk e részét. A 31-es küldetéssel 31 nap alatt több mint három évnyi tudományos kísérletet tudtunk elvégezni, ami észbontó. A tenger tele van olyan csodálatos dolgokkal, amelyek segíthetnek az emberiségnek. Ilyen például a „napcsiga” (az Elysia család tagja), amely az Indiai-óceán mélytengeri részein, és az egyetlen állat a világon, amely vaspáncélt választ ki. A lábán lévő vaspikkelyek fotovoltaikus tulajdonságokkal rendelkeznek, mostanában napenergia-gyűjtő eszközként vizsgálják őket. Az óceán négymilliárd évnyi evolúció tárháza. Úgy érzem, hogy az emberiség jövője a mérnöki tudományok szempontjából nagymértékben biológiai jövő.”

A gyógyszeripar is a mélység felé fordítja a figyelmét, mivel ott új antibiotikumok felszabadítására van lehetőség: már számos tengeri eredetű rákellenes gyógyszer van forgalomban. És bár nem olyanok, mint a megszokott, fák alatt növő fajták, de a legújabb kutatások bebizonyították, hogy az óceán tele van gombákkal. Hasonlóan a penicillinhez – amely eredetileg a Penicillium nevű gombából származó antibiotikum – ezek az organizmusok nemcsak a gyógyszerek szempontjából rejthetnek hatalmas potenciált, hanem más olyan összetevőket is létrehozhatnak, amelyeket a saját javunkra használhatunk.

Folytatjuk…

fotók és forrás: boatinternational.com