Újkori Odüsszeiára készül Victor Vescovo: a tenger mélyére – második rész

Victor Vescovo járt az űrben és megmászta a Mount Everestet, most pedig a mélység feltérképezetlen sötétségébe készül.

Az első részben: mindennek a kulcsa a szonár.

Az Ocean Mapper nonprofit kutatási alapon fog működni: „Nincs komoly kereskedelmi ösztönző a térképezési adatok kiadására. Az olaj- és gázipari vállalatok folyamatosan feltérképezik a tengerfeneket, de az eredmény az ő tulajdonuk, nem osztják meg senkivel. A kormányok ugyanezt teszik a hajózási útvonalakkal kapcsolatban. Ezért az ilyen típusú adatok általában csak filantrópoktól vagy közintézményektől származnak. Munkánk a mélytengeri bányászat szempontjából sem releváns, ezt azért hangsúlyozom, mert sokan aggódnak emiatt. Akik ásványkincsek után kutatnak, már rég feltérképezték azokat a területeket, amik érdeklik őket, tudják, mi hol van. Számukra a kitermelés és az üzleti modell megalkotása jelent kihívást.”

A projekt tehát nem önmagában a térképezés kedvéért történik, hanem a szuverenitásról és a biztonságról szól. 2021 októberében az USS Connecticut, az amerikai haditengerészet nukleáris meghajtású tengeralattjárója feltérképezetlen részen ütközött a tengerfenékhez a Dél-kínai-tengeren. Becslések szerint 100 millió dolláros kárt okozott, több legénységi tag megsebesült. „Ezek a balesetek teljes mértékben megelőzhetők, és azért történnek meg, mert egyszerűen nem tudjuk, mi van odalent. A Csendes-óceán egyes szigetei még 2025-ben is olyan vízrajzi térképekre támaszkodnak, amelyek a korai brit birodalmi expedíciók idejéből származnak. Azokat az adatokat soha nem frissítették.”

A küldetés kétségkívül nemes, de nem egyetlen hajóval ér véget. Vescovo reményei szerint az Ocean Mapper csupán a kezdet, és olyan flotta alapjául szolgál, amelynek célja annak bizonyítása, hogy a teljes óceán feltérképezése legalább annyira reális – ha nem realisztikusabb – cél, mint a távoli bolygókra való leszállás.

„Igen, ez egy prototípus, és őszintén remélem, hogy lesznek követői. Ha elegen csatlakoznak, tovább csökkenhetnek a fajlagos költségek. Én mindenképp haladok tovább a megkezdett úton, most az építés jön, és nekem mindegy, ki lesz a kivitelező, a lényeg, hogy a kívánt áron tudja nyújtani a minőséget. Tudjuk, hogy képesek vagyunk megépíteni, és a szabályozási oldal is kezelhető, mivel 23 méter alatt van a hossza. A technológia bevált; a szonár hat éve működik, a hajótestet optimalizáltuk. Semmit sem kell feltalálni – csak a megfelelő áron kell megépíteni. Ez a szám 5 millió dollár. Ez az a küszöb, ami valóban életképessé teszi az óceánok nagymértékű feltérképezését.”

Embereket rávenni a küldetésre a legkisebb problémánk. Ott vannak a nyugdíjas NOAA-kapitányok, földkerülő hajósok, szólóvitorlázók. Két kabin lesz a fedélzeten, így elfér egy férj-feleség csapat, két barát vagy bárki más. Ez nem fogja megváltoztatni a költségszerkezetet, az emberek látják, hogy ez egy jó küldetés, részesei akarnak lenni valaminek, ami számít, valami értelmeset akarnak adni a tudománynak és az emberiségnek. Sok olyan hajó úszik a tengereken, amit csak bulizásra használnak, illetve kényelmi célokat szolgál. Ha azonban vissza akarunk adni valamit a tengeri közösségnek és a tágabb társadalomnak, könnyedén megtehetjük. Töredékéért annak, amit egy közepes kísérőhajóért fizetnénk, hozzájárulhatunk a bolygó utolsó nagy felfedezéséhez, még az is előfordulhat, hogy rólunk neveznek el egy alakzatot. Ez ennek a küldetésnek a szépsége.”

(forrás: superyachtnews.com, fotók: dallasnews.com, sciencenews.org, superyachtnews.com, bloomberg.com)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!