Goszleth Marcell – Sikerek minden szinten

Goszleth Marcell a kezdetektől tagja volt a tavaly világbajnoki címet nyert magyar vitorláscsapatnak. A történelmi diadal mellett az odáig vezető útról, az olimpiai részvételről, az edzősködésről és a nagyhajós sikerekről is mesélt.

Aqua: Hogy emlékszel vissza az olimpiai részvételre?
Goszleth Marcell: Az olimpiai kijutást nem adták ingyen, Czégai Péterékkel csatáztunk, akik megnyerték a hazai válogatót. De a kvótát mi szereztük meg, így jutottunk ki Sydney-be és így nem jutottunk ki Athénba. Ott éppen fordítva történt, de így volt igazságos, Petiék is megérdemelték. Sydney viszont csalódást hozott számunkra, fiatalok és rutintalanok voltunk, egy edző volt a csapattal, nem jutott ránk elég figyelem, így az utolsó helyen végeztünk. Ezzel együtt azt gondolom, az, hogy ennyi időt el tudtunk tölteni az olimpiai versenyzésben, az adott egy olyan attitűdöt, ami a későbbiekben is jó alap volt, mivel az ötkarikás játékok a csúcs, nem véletlen, hogy akik a vitorlázás más területein magas szintre jutnak, azoknak van valamiféle olimpiai osztálybeli tudásuk.

Aqua: A versenyzést aztán felváltotta az edzősködés?
G. M.: Testnevelő tanárként végeztem, így szakmába vágó volt, hogy a vitorlázásban meglévő tudásomat meg a tanításban addigra bennem megérő ambícióimat így egyesítsem. Együtt dolgoztam 2005 és 2007 között Kelemen Tamással, aki később Berecz Zsombinak lett az edzője. Közösen foglalkoztunk a 470-es hajóosztály akkori olimpiai keretével, akik Pekingbe készültek. Ezután elmentem utánpótlásedzőnek a Spartacus Vitorlás Egyletbe, ahol tíz nagyon klassz évet töltöttem, a 420-as és 29-er osztályokkal foglalkoztam, rengeteg ügyes fiatallal. Számomra eddig ez a legértékesebb a vitorlázáshoz kötődő évek közül. A versenyzést sem hagytam abba, csak a nagyhajózás felé fordultam. Eljutottam néhánypárosverseny-megmérettetésre Ian Ainslie-vel vagy részt vettem Fa Nándi Spirit of Hungary projektjében. Éveken át benne voltam a Wild Joe magyar tengeri offshore csapatban, megtanultuk, hogyan lehet egy ilyen nagy csapatot és egy ekkora hajót hatékonyan működtetni. Részese voltam a Fifty-Fifty mindegyik Kékszalag-győzelmének is, ez a hajó egy egyedi járgány, amelynek a fejlesztésében az első pillanatoktól kezdve benne vagyunk a csapatból többen.

Aqua: Ez az út vezetett aztán a Sámánokhoz, azaz az SSL Gold Cupba?
G. M.: Zsombi többünket hívott a Wild Joe-csapatból. Nagyon sok minden összegződött abban, hogy ez a gárda eredményes tudott lenni. Az összes srácnak olyan hatékony tudása volt a sok hajóosztályból, ami a szorgalommal és az alázatos hozzáállással segített, hogy jól tudjunk vitorlázni. A csapatnak volt egy gerince, amely az első edzéstől fogva végigcsinálta az egész kétéves programot.

Aqua: Mit vártatok magatoktól, amikor rajthoz álltatok a döntőben?
G. M.: Elvárás nem volt, nyilván vágyaink voltak, láttuk, hogy van keresnivalónk. Azért abban nagyon bíztunk, hogy az a felkészülés, amivel odamentünk, mindenképp elég lesz arra, hogy legalább az első csoportkörön átverekedjük magunkat. Ahogy előrébb és előrébb kerültünk az egyre keményebb ellenfelekkel szemben, ott már éreztük, hogy van, amiben nekünk van pluszunk, mert ők kiemeltként később szálltak be. Ehhez kellett Zsombi csapatkapitányi szerepe és vezetői kvalitásai, valamint Majthényi Szabolcs higgadt és profi tanácsai, aki önként lépett át a kormányosiból edzői szerepkörbe. Zsombor olyan magabiztosságot sugárzott, ami minket is magabiztossá tett, hogy amit csinálunk, az jó, és ez bőven elég sok mindenre. Ebben a tudatállapotban jutottunk el a verseny döntőjéig.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 161. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! Lapunk következő száma júliusban, a Kékszalagra jelenik meg.)

fotók: Gémesi Jóka