Majthényi Szabolcs – Maga a versenyzés érdekel

Majthényi Szabolcs, a repülő hollandi osztály immár 13-szoros világbajnoka jelenleg a tokiói indulásért harcoló Gyapjas testvéreket segíti, továbbá a Spartacus egyletigazgatója.

Aqua: Mióta dolgozol együtt a junior vb-n bronzérmes Gyapjas testvérekkel?
Majthényi Szabolcs: Zsomborral és Balázzsal 2015-ben kezdtük az együttműködést, akkor ültek össze. Már akkor is az olimpia volt a fő cél. Rio is benne volt a pakliban, de még nagyon az elején jártunk, ahhoz egy évvel előbb kellett volna kezdeniük.

Aqua: Csalódást jelentett, hogy tavaly, az aarhusi összevont világbajnokságon nem jött össze a kvóta?
M. Sz.: Igazából az egy extra dolog lett volna, mindennek össze kellett volna jönnie, amire egyébként verseny közben volt esély. Végül négy hellyel maradtak le a kvótáról, s csak 18 ponttal, ami egy ilyen hosszabb versenysorozaton nem jelentős.

Aqua: Mi a következő lehetőség?
M. Sz.: Augusztusban Japánban lesz a világbajnokság, ahol négy hely kiadó. Ha ebből a szempontból nézzük, ők voltak az utolsó kvótások Aarhusban. Ugyanakkor olyan nemzetekkel kell megküzdeni, amelyek már voltak olimpián. Aztán a 2020-as világkupán, Genovában jár még egy hely Európának. Rio előtt is hasonló volt a helyzet, akkor például egy olyan ukrán hajó jutott ki, amelyiket azóta mindig megvertek. Akkor még hiányzott a kellő tapasztalat.

Aqua: Az aktív versenyzéssel mennyire tudod összeegyeztetni az edzői munkát?
M. Sz.: Ritkán van ütközés, ami miatt az egyiket vagy másikat háttérbe kell szorítani. Jelenleg inkább menedzserként dolgozom a fiukkal, ritkán vagyok velük vízen. Ez egy-egy versenyen fordul elő, amikor a külföldi edző nincs velük, vagy ők kifejezetten igénylik, hogy ott legyek. Az olasz edző többet van velük, pszichológiai téren pedig rám jobban tudnak támaszkodni. Az lenne a jó, ha már annyira a kezükben lenne a technika, a vitorlaállítás, hogy a vb-n csak a taktikával és a pszichológiával kellene foglalkozni.

Aqua: A repülő hollandi mellett jó néhány hajóosztályban nyertél, összeszámoltad már, hány bajnoki címed van?
M. Sz.: Azt tudom, hogy harmincnál több. Az Optimist, a Kadet, 420-as, 470-es és a repülő hollandi mellett még Assóban, illetve 8 méteresben győztem. Kétszer a Keszthely–Kenese versenyen is sikerült rekordot dönteni, ennek újra nekivágnék, az eredeti kiírás szerinti kajütös hajóval.

Aqua: Van még olyan verseny idehaza, ami kihívást jelent számodra? Például a Kékszalag?
M. Sz.: Engem maga a versenyzés érdekel. Nem tetszik az az irány, ami felé a Kékszalag tart, a végén gyakorlatilag egy veszélyeshulladék-temetővé válunk, mert a lehasznált nyugati technológiákat megvesszük. Akkor már szimpatikusabb, ha valaki itthon fejleszt. De engem a one design osztályok vonzanak, így a Kékszalagon is mindig elindulunk. Persze egy ilyen nagyságrendű eseményre szükség van.

Aqua: Rajthoz szoktál állni a Kékszalagon?
M. Sz.: Igen, one design osztályokban. Engem ezek az osztályok vonzanak, ahol egyenlő feltételek mellett lehet versenyezni.

Aqua: A vitorlázás általános helyzetét miként ítéled meg?
M. Sz.: Az élmezőny kezd elszakadni a többiektől. Elsorvadnak a mezőnyök, nemzeti osztályok alig léteznek. Ezt észre kellene venni. Az utánpótlás lassan megszűnik, csak az ifjúsági osztályokban vannak nagy mezőnyök. Van az elit és a maradék.

Ambrus Gábor (fotó: Schumy Csaba)

(Az interjú teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin legújabb számában.)