European Dream Cup – Repülős kalandok a Gardán

A Vitorlázó Gyermekekért Egyesület nebulóinak olyan kalandban volt része a nyáron, amelyre a hazai vitorlázótársadalom jelentős része is azonnal igent mondott volna.

A Vitorlázó Gyermekekért Egyesülettől, amely egy kishajós vitorláscsapat Káptalanfüreden, hat ifjú titán vett részt a programban, ők alkotják az idei szezonban a szervezet 29er csapatát. A hat résztvevő Fekete Hanna, Prágai Réka, Náray Guszti, Göblyös-Sztrókay Bátor, Gondos Gergő és Magyar Márk voltak.

Aqua: Meséljetek nekünk magáról a rendezvényről.
Magyar Márk: A European Dream Cup egy EU-s támogatások segítségével finanszírozott esemény volt a vitorlázás mint inkluzív sport promotálására, emellett nagy hangsúlyt fektettek a környezetvédelem fontosságára. A résztvevők 10 országból kiválasztott 18 év alatti gyerekek voltak. Minden helyről hatan érkeztek, valamint jöttek velük edzők és kísérők. Az eseményt Gargnanóban rendezték, a Garda-tó nyugati partján. Minden este a kikötővel szomszédos településen lévő kempingben aludtunk, ahol teljes ellátást kaptunk, az ételek elkészítésében önkéntesek segítettek. Az, hogy a Gardán vitorlázhatunk egy kéthetes program keretében egy elképesztő hajóval, és egy csodálatos nemzetközi csapatba csöppentünk, mindenkiben örök emlékként fog megmaradni.

Aqua: Milyen hajóval vitorláztatok?
M. M.: Innen kezdődnek az igazi izgalmak. A legtöbb vitorlázónak 29eres háttere volt, és voltak néhányan hasonló egy-két személyes hajókból is. Viszont az egész rendezvény lehetőséget adott arra, hogy kipróbálhassunk egy mindenki számára teljesen új hajótípust, a Persico 69F-et. Sokan nem is ismerik, de ez nem csoda, hiszen 28 készült belőle, és Magyarországon egy sincs belőle. Ez a vízi jármű egy America’s Cupon induló egytestű hajók alapján mintázott „kishajó”, 6,9 méter hosszú és 3 vagy 4 személyes.

Különlegessé az teszi, hogy azokhoz a hajókhoz hasonlóan ennek a típusnak is hydrofoil szárnyai vannak, amelyek segítségével nagy sebességnél a vízből kiemelkedik és „repül”. Így a standard egytestű vitorlásoknál jóval gyorsabban tud menni, sok katamaránnál is gyorsabb. Lényegében minden, ami csak lehet, karbonból volt a hajón, ezzel csökkentve a súlyát. Grósz, fock és genakker volt rajta, ám ezeknek a kezelése lényegesen eltért a normális kishajóban megszokottaktól, hiszen a nagy sebességek mellett a látszólagos szélre vitorlázás sokkal nagyobb szerepet játszott. A nagyobb sebességek miatt a versenyre érvényes szabályzat is más volt, amit meg kellett szokni, emellett a versenypályák típusai is újak voltak.

Aqua: Milyen tapasztalatot szereztetek a Persico 69F fedélzetén?
M. M.: Tekintettel arra, hogy a résztvevők legtöbbje sosem ment még hasonló hajóval sem, és a repülés is egy új élmény volt számunkra, így a programot fokozatosan építették fel, hogy az alapoktól megtanuljuk a hajó kezelését. Persze az alapvető állításokkal mindenki tisztában volt, de a foilozás technikáinak megfelelő elsajátítása nem volt kis feladat, emellett rengeteg mindent kellett kezelni menet közben, ami az elején sokaknak kihívást jelentett.

Mi két háromfős csapattal vittük a hajókat. Mindkettőben volt egy kormányos (Guszti és Gergő), egy flight controller, aki a foilok állításáért volt felelős (Réka és Bátor) és egy main trimmer, akik a vitorlák beállítását kezelte (Hanna és Márk). Az elején elég furcsa volt a hajóban lenni, rengeteg dologra kellett figyelni, hogy helyes technikával menjünk, de szerencsére elég jól felépítették a programot, volt időnk gyakorolni mindent lépésről lépésre.

A három különböző poszton levő embernek utólag is megoszlik a véleménye az egyes dolgokról, mindenki a saját feladatába próbált beletanulni, és annak a kihívásait éreztük a legjobban. A fokozatosan felépített program jó volt, de a hajó komplexitása miatt nem ártott volna még néhány nap gyakorlás a verseny előtt. A legtöbbünknek az is új volt, hogy hárman vagyunk egy hajóban, így a kommunikáció terén is sokat kellett fejlődnünk ahhoz, hogy jól mehessünk. Maga a vitorlázás része nagyon poén volt. Rettentő gyors a hajó, a leggyorsabb általunk mért sebesség 27,6 csomó volt, ami valljuk be, nem lassú, meg maga a foilozás is remek móka.

Viszont sok helyzetben a tapasztalatlanságunk miatt nem tudtuk kihozni a hajóból a legtöbbet, nagyon sok gyakorlás kellett volna még ahhoz, hogy a különböző manővereket elsajátítsuk. A hajókezelés mellett a pálya is furcsa volt, hiszen lendületből sebességgel kellett félszélben rajtolni, amihez egyikünk sincs hozzászokva, így voltak vele küzdelmek. Viszont minden nehézség ellenére, amikor rendes tempóval repülve elindultunk, hatalmas élmény volt az egész, és nem kevés adrenalint is adott. Szerintem az összes kihívás ellenére egy olyan életre szóló emlék és tapasztalat marad meg a programból nekünk, amire kevés embernek adatik lehetősége.

Aqua: Vitorláznátok vele máskor is?
M. M.: Szerintem erre egyértelmű a válasz: persze, hogy igen. Viszont kellenek az ehhez szükséges körülmények. A hajó elképesztő drága és nagyon kevés van belőle, így nem lehet csak úgy hétvégén elmenni vele egy körre a Balatonnál. Emellett a működtetése, a karbantartása is idő- és anyagigényes, a parton minden nap két kisbusznyi pótalkatrésszel és szerszámmal álltak készenlétben, hogyha valami tönkremegy, azt meg lehessen javítani, ráadásul külön motoros kellett a vízen minden hajóhoz, hogy egyáltalán fel lehessen szerelni őket. Tehát nem egyszerű egy ennyire high-tech hajóval menni, de remélem, lesz még lehetőségem rá az életben, én nagyon élveztem.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 161. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

A European Dream Cup bemutató filmje: