Mi lett volna, ha… a Hévízi-tó változásai

A Hévízi-tó mellé, fölé emelt épületek stílusa minden korszakban változott.

1795
Az első, 1795-ben elkészült épületek elsődlegesen a fürdőház funkcióra fókuszáltak. A tó partjára nem lehetett épületet emelni, hiszen nem volt szabályozott partszakasz, a lápos talaj és a buja vízinövényzet nem tette lehetővé, hogy az emberek a tó partja mentén fürdőzzenek. Ezért épült a cölöpözött sétány, ami a tó mélyebb pontja felé tartott, ahol víz fölé épített külön női és férfi, zárt öltözőkabinokban tudtak a vendégek a nyári időszakban megmártózni a hévízi gyógytó kellemesen meleg vizében.

Az első épületre Festetics György földbirtokos (tulajdonos) megbízásából a következő tervek készültek:

Sebestyén Sámuel terve 1795-ből, keresztmetszet és látványterv:

Rantz János fürdőház terve 1795-ből, keresztmetszet, alaprajz és homlokzat:

Az elkészült épületek rajza madártávlatból és egy jóval később készült fotó, melyen már bővítések is láthatók.

A szegényebbek a sokkal szélesebb, iszaposabb és növényzettel gazdagon benőtt kifolyónál fürdőztek, ahol külön fürdőház állt rendelkezésükre. A kifolyó partján kapott helyet a köpülöző ház is, tehát az akkori gyógyításra használt épület, ahol a chirurgus eret vágott, köpölyözött, piócázott, és ha kellett akár fogat is húzott.

1905–35
A 19–20. század fordulóján az európai fürdővárosok nagy fejlődésnek indultak. A századfordulón egyre több gyógyhelyen épültek impozáns klasszicista vagy szecesszió stílusú paloták, fürdők, kávéházak, kulturális központok. Hévízen is szükség volt a változásra. A 19. századi, kis hévízi fürdőházak már nem szolgálták ki a vendégek kényelmi igényeit, sem a növekvő vendégszámot, sőt az állaguk is sokat romlott. Ezért a nagy európia fürdővárosokhoz képes kisebb léptékben ugyan, de az 1900-as évek első évtizedeiben elkészültek a tó melletti villák, szalonok, gyógyításra alkalmas épületek.

Ezzel párhuzamosan megkezdődött a fürdőház átépítése is, melyen helyet kaptak a korszakra jellemző, klasszicizáló kupolák. Az 1923–26 között elkészült kupolás, belső medencékkel is rendelkező fürdőház a korszak legmodernebb technikai megoldásait sem nélkülözte. Üveg tetőszerkezete rossz időben zárható, de egyébként nyitott volt, így lehetővé tette, hogy időjárástól függetlenül lehessen élvezni a meleg víz jótékony hatásait. A lenti képen látható, hogy a kupolás bővítés mellett kezdetben még megtartották a régi két, egymás mellett álló fürdőházat is.

Az immár szabályozott part mellett megépült a nyári fürdő tornyos, tornácos, fa szerkezetű épülete is, ami nem véletlenül hasonlít a Keszthelyi szigetfürdőre. Ugyanakkor és ugyanannak a mecénás családnak (Reischl) a támogatásával készült.

A cikk folytatása megtalálható ide kattintva.