A velencei Hajdu-strand története

A vesztes első világháború, az azt követő káosz, majd az országcsonkítás okozta nyaralóhelyhiány és az általános elszegényedés értékelte fel az addig lenézett és csak kevesek által látogatott tópartot.

Természetesen voltak előzményei a fürdő életnek, a tóban megmártózó helyi birtokosoknak mindig is voltak a parton öltözésre szolgáló kalyibái, majd a század elején a vasúti megállók teljessé válása több tucatra növelte a Gárdonyban és Velencén nyaranta szobát bérlő nyaralók számát. 1920 után azonban már voltak olyan vállalkozók, akik meg látták a lehetőséget, volt fantáziájuk és megvolt az anyagi erejük ahhoz, hogy vonzó strandéletet hozzanak létre a maguk területén. A Velencei-tó első, balatoni színvonalú strandja a mai velencefürdői strand helyén (illetve a part vonalának változása miatt annak közelében) nyílt meg 1923 júliusában. A velencei Hajdu- tanya névadóihoz, a Hajdu-testvérek, közülük is Géza nevéhez fűződik az ötlet és a kivitelezés. A helyszín kiválasztását a jó közlekedés (a régi velencei vasútállomás megléte), a megfelelő talajadottság (fövenyes, nem iszapos meder) és nem utolsósorban a saját tóparti birtokrész (az 1925-ös Gazdacímtár szerint közel 900 holdas velencei birtokuk 7 hold nádassal is rendelkezett) indokolta. A Hajdu-testvérek 1918 körül kerültek Velencére, de az ország területén több helyen is voltak birtokaik, elsősorban állattenyésztéssel értek el sikereket, velencei mangalicaállományuk például országos hírű volt. A testvérek közül a strandalapító Hajdu Géza 1927-ig, azután 1944-ig Hajdu Aladár igazgatta a velencei birtokot.

Hogy a strandlétesítés ötlete honnan származott, nem tudni, az viszont biztos, hogy a kivitelezés, a strand helyének kiválasztása, a strandolók igényeinek figyelembevétele, a megnyitás megszervezése és hírverése ötletességet és nagy céltudatosságot mutat. Nem mulasztották el széles körben terjeszteni a tó vizének gyógyhatását sem. A régi velencei vasútállomástól 50 méterre kezdődött a 400 méteres parton kialakított strand. Parkosított terület, öltözőkabinok sora, étterem, fedett terasz és ácsolt táncparkett állt a vendégek rendelkezésére. A hirdetésekből tudjuk, hogy rendszeresen játszott a strandon cigányzenekar.

Az 1923-as zárt körű megnyitóra nemcsak a környékbeli (velencei, gárdonyi, kápolnásnyéki, pettendi) birtokosokat hívták meg, de fehérvári, Fejér megyei tisztviselők s persze a megyei és országos lapok tudósítói is a vendégek között voltak. Jelen volt Polgár Iván, aki 1914-ben megjelent munkájával a tó első monográfusa és idegenforgalmi hasznosításának ötletgazdája volt. Mindenki a legnagyobb elismeréssel adózott a kezdeményezésnek, jó sajtójuk volt, a reklámozás eredményes volt. A strandon a következő esztendő augusztusában velencei-tavi vízi ünnepélyt rendeztek, csónakdíszítő versennyel, lampionos esti sétahajózással, cigányzenével.

Tűzijáték, vacsora és táncmulatság zárta a jótékony célú estet. A harmincas években a Kisvelencén megindult parcellázás, amiben Hajduékon kívül Beck Lajos is részt vett, a strand számára további fejlődést hozott. A telektulajdonosok ugyanis fürdőjogot, ingyenes strandhasználatot kaptak a vásárláskor. Hajdúék vállalkozó szellemét jól illusztrálja, hogy a harmincas években vásároltak egy nagy bárkát, amire motort szereltek és strandjukról a Sellővel rendszeres sétahajózást indítottak.

(Fejlődő infrastruktúra, háborús pusztítás, változások – a cikk folytatása elolvasható ide kattintva.)