Berecz Zsombor – Az utánpótlás-neveléstől a profi vitorlázásig

Berecz Zsombor négy olimpiai ciklust versenyzett végig, és a magyar vitorlássport legfényesebb sikereit aratta: világbajnok, olimpiai ezüstérmes, kétszeres Európa-bajnok, jó néhány nagy verseny győztese vagy érmese.

A kiváló vitorlázó életében új korszak kezdődött. Az eredményei révén még egy vitorlázásban alig ismert, tenger nélküli országból is elindulhatott volna a profi versenyzés világába, ahová magyar vitorlázónak bejutni elképzelhetetlenül nehéz. Eddig főszereplőként elöl menve látványosan húzta a magyar vitorlázást, most viszont a korábbiakhoz képest háttérbe húzódva tereli előre azt, aki a segítségére méltó és tenni akar önmaga fejlődésért. A jó finnes könnyen vált egyszemélyesből csapatra, mert az egója erős, az juttatta el a csúcsokra, de sokkal többet tapasztalt ahhoz, hogy önző legyen. Jelenleg a csopaki Procelero klub vezetője, ahol egyedi stílusú utánpótlás-nevelést irányít. Ám ehhez hozzátartozik a vitorlásversenyzési irányzatok ismerete, valamint a törekvés, hogy ezekhez igazodva teremtsen lehetőséget magyar vitorlázóknak nemcsak az olimpiai, de a professzionista élversenyzésbe jutáshoz is.

Amikor az idei Kékszalag rajtjánál feltűnt egy kis háromszemélyes, a Balatonon talán kissé futurisztikus külsejű szárnyaló vitorlással, azzal az új korszakába lépő Berecz Zsombort mutatta meg a világnak.

Aqua: Milyen ez a 69F? Hogy tetszett például a Kékszalagon?
Berecz Zsombor: Előtte, az első meneteinken jó szélben parádés volt! A Kékszalagon sem volt rossz, bár az időjárás-előrejelzés ismeretében már rajt előtt is tisztában voltunk azzal, hogy nem fogunk az élen menni. Nem is ez volt a cél. Amíg 10-12 csomós szél fúj, addig stabilan szárnyal foilon. De mivel délnyugatiban Kenesétől krajcolni kellett, abban a szélben a szél felé csak 65-70 fokra mehettünk, ám ezzel nem nyertünk eléggé teret. A másik gondot a hínár okozta. Amikor éreztük, hogy megáll, akkor nem volt más mód, fel kellett borítanunk és leszednünk a hinarat a szárnyakról. Tihanyig volt három ilyen megállásunk.

Aqua: Mik a terveid a 69F-fel?
B. Zs.: Elhoztuk promotálni, csak éppen az üzlettársam időközben kicsit meghátrált magánéleti problémák miatt. A nagy tervünk az volt, hogy az első után, amivel rajtoltunk a Kékszalagon, idehozunk hat hajót három hónapra. Ennek fejében ők a Balatonon indítanának egy ifjúsági versenysorozatot, majd a 69F nemzetközi versenysorozat egyik állomása is itt lehetne. Ha sikerülne rá pénzt keríteni, itt bedobhatnánk a mély vízbe egy fiatal magyar csapatot. A 69F osztályban 25 éves korig lehet ifjúsági versenyeken indulni, nekünk pedig be kéne törnünk a profi nemzetközi körforgásba. A 69F osztály életét szervezőknek hatalmas kapcsolati tőkéjük van, ami hasznunkra lehetne. A foilerek nemzetközi szinten mindinkább teret nyernek, vagyis biztosan ez a jövő. A 69F remek tanulóhajó az ilyen vitorlázáshoz, mert nem számítógép irányítja a foilokat, hanem az emberek, a vitorlázók. Ha ezt valaki megtanulja, akkor érteni fog ehhez a fajta vitorlázáshoz is.

Aqua: Hány 69F vitorlázik jelenleg?
B. Zs.: Én úgy tudom, hogy körülbelül kilencven. Nem csak Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában is futnak már flották.

Aqua: Hogy áll a magyar profi vitorlázás?
B. Zs.: Jelenleg idehaza nincs profi vitorlázó, aki nemzetközi csapatban versenyez. Nálunk, aki a vitorlázásból él, az mind egy-egy magyar embernek dolgozik. Ez kevés. A 69F-et viszont olyanok találták ki, akik ott vannak az Amerika Kupán is. Például a program egyik feje az American Magic csapat fokktrimmere volt. A 69F-fel vitorlázóknak a versenyeken épülő kapcsolatok révén útjuk nyílhat a profi világba is.

Aqua: A munkád manapság sokrétű, Csopakon a Proceleróban komolyan foglalkozol az utánpótlás-neveléssel.
B. Zs.: Kidolgoztunk egy rendszert, amelyik egy kicsit más, mint amit a magyar vitorlázásban a többiek csinálnak. Arra alapozunk, hogy ezt a sportot csak őszintén lehet művelni, vagyis a gyereknek és a szülőnek is pontosan tudnia kell, hogy hol tart. Ha nincs még azon a szinten, hogy külföldre menjen edzőtáborozni vagy versenyezni, akkor mi nem küldjük ki őket. Nem értünk egyet azzal, ha az edző azért viszi a gyerekeket külföldre, hogy meglegyen a jövedelme és azzal sem, hogy 13-15 éves és olykor még fiatalabb gyerekekkel is évi 130-150 napos programokat kellene végigvinni. Ez alkalmasabb a kiégetésre, és egy idő után nem fog vitorlázni. Mi megpróbáljuk az alapoktól felépíteni és fokozatosan terhelni őket. Mindenkinek fontos megértenie, hogy miért küzd, és a testét is felkészítenie erre.

Aqua: Hányan dolgoztok? Te is vezetsz edzéseket?
B. Zs.: Alapvetően szakosztályvezetői pozíciót töltök be, kommunikálok az edzőkkel, együtt dolgozzuk ki a terveket, az edzésmódszereket. A munkánk alapja a nyári táboroztatás és onnan a kiválasztás. Az idén több mint 200 gyerek volt edzőtáborban. Közülük visszahívtunk tízet, majd ebből öten kezdtek el versenyezni. Ők pedig a következő évben vitorláznak majd, nem sokat, ötven napot.

Aqua: Kikkel dolgozol?
B. Zs.: Elég jó gárdánk lesz jövőre. Sokat segített az én fizikai felkészülésemben is, és maradt segíteni Matics Zsolt, aki kinevelt egy a fizikai felkészítést egész évben irányító szakembert. A gyerekek kiválasztásával Szamosi Péter foglalkozik, ő az első lépcső nálunk. A versenyző optimistesek Karé Rékához tartoznak, akit éveken át volt a legjobb magyar olimpiai Europe-versenyző, és eddig Olaszországban dolgozott, ott van a bázisa, ott tart képzéseket. Hatalmas siker, hogy hozzánk jön dolgozni. Arató Ricsi pedig a Laser-edzőnk.

Ruják István

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 157. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

fotók: Aqua Magazin, nemzetisport.hu