Kalandfotósok látványos képei a tengeren – negyedik rész

Talán semmilyen hajós kaland sem lehet teljes egy ütős fénykép nélkül. Fotósok mesélnek arról, mi kell ahhoz, hogy rögzítsék az igazán jó képeket.

Christopher Scholey (53)
Kamera: Nikon D850
Hogyan kezdtél el kalandfotózni?
Egy véletlennek köszönhetően. Amikor 2005-ben jelentkeztem a Drumbeat fedélzetére pultosnak, azt írtam az önéletrajzomba, hogy az egyik hobbim a fotózás. Mark Stevens kapitány kölcsönadta nekem a főnök fényképezőgépét, és megkért, hogy fotózzam végig a következő évi hajózást: 20 ezer tengeri mérföldet 25 országon és két féltekén át, majd az anyagból készítsek három könyvet a tulajdonos számára. Igen figyelemreméltó lehetőség volt ebben a rendkívüli iparágban, és sok szempontból megváltoztatta az életemet, amiért örökké hálás leszek.

Melyik volt a legmeredekebb pillanatod?
Hála Istennek, még nem éltem át olyat. Mindig biztos kezekben voltam.

A történet a felvétel mögött
Az Antarktiszi konvergenciavonaltól délre mintegy negyvenöt madárfaj él, és a szárazföldi ragadozók hiánya, valamint a gazdag tengeri táplálékkínálat a partvidéket hatalmas tengeri madárrajok menedékévé teszi. A pingvinek különösen kötődnek ehhez a sarkvidékhez, ahol elsősorban a tengerpartokon élnek.

Azért másztunk fel az egyik csúcsra, hogy onnan nézzük meg a hajónk horgonyzóhelyét. Rendkívül óvatosan haladtunk, mivel nem volt természetes ösvény, csak egy éles szögű, csúszós, jeges lejtő. Az egyetlen ösvényt a túra vezetője nyomta, mi az ő nyomában jártunk. A legmagasabb pontra érve belebotlottunk az állszíjas pingvin anyába és kicsinyébe, meglepően magasan és elvágva a kolónia többi részétől. Ilyen helyzetekben fontos, hogy távolságot tartsunk és ne tolakodjunk, hogy megőrizzük a természetes egyensúlyt. A föld, az állat- és növényvilág mindig az első helyen áll a fontossági listán, és minden tekintetben védett. Azonnal hátraléptünk, és ahogy távolodtunk, az anya szétterpesztette a szárnyait. Alatta voltam, így a fejem fölé tartottam a fényképezőgépet, hogy minél közelebb legyen hozzá. Minden szempontból nagyon szerencsés felvétel volt, mivel úgy lőttem, hogy még csak bele sem néztem a kamerába.

Szerinted mi az, amit az emberek rosszul tudnak a kalandfotózásról?
A dolgok bármelyik pillanatban megváltozhatnak. A megfelelő helyen lenni és tudatosan figyelni, és akkor talán megtörténik a varázslat. Akár az utcán, akár egy hegyen vagy a vízen – mindig számítani kell a váratlanra, hogy megörökíthessük a múló pillanatot.

Sorozatunkban korábban:
Shelton Du Preez és a palackorrú delfinek
Audun Lie Dahl a közel merészkedő jegesmedvekölyökkel
Justin Hofman és a jéghegy

(forrás: boatinternational.com, fotók: theislander.net, boatinternational.com)