J-Class-sztorik – Fényűzés és elegancia

Ezúttal a JH1 Lionheartot, a JK6 Hanumant, valamint az 1934-es Amerika Kupa-győztes JH2 Rainbow-t vesszük górcső alá.

H1 Lionheart
2005-ben Andre Hoek és a Hoek Design a Vanderbilt szindikátus számára elkezdte elemezni a Burgess és Stephens által a harmincas években tervezett hajótesteket. A medencés tesztek mellett a modern számítástechnikai modellezést is használták, és ennek eredményeképp a 77-F modellre esett a választásuk, ők ebben látták a legnagyobb potenciált. Így született meg a Lionheart, amely 75 évvel a tervezőasztalon való megrajzolása után meg is épült. Az alumíniumtestet Freddie Bloemsma építette, és a Claasen Jachtbouw volt a felelős a belső munkálatokért, valamint a hajóban lévő többi rendszerért. A hajót a projekt elindulása után öt évvel, 2010-ben mutatták be. Az első versenye 2012-ben volt Cowesban, ahol megnyerte a Kings 100 Guineas Cupot.

A Lionheartot túrázásra és versenyzésre egyaránt tervezték, az MCA szigorú szabályainak figyelembevételével. A dekken két nagy kabinházat és két kokpitot alakítottak ki, amelyből az egyik csak a tulajdonos kényelmét szolgálja. A tulajdonosi kokpit egy külön lakosztályba vezet, ezt a megoldást a Hoek Design már a korábbi jachtfelújításainál, az Adele-nél vagy az Athosnál is alkalmazta. Három vendégkabint alakítottak ki, emellett négy legénységi kabin található az árbóc előtt. A Lionheart belső terét szándékosan egyszerűre tervezték, mert a tulajdonos meggyőződése szerint a jachton töltött idő nagy részét a fedélzeten töltik. Azért egy ilyen jachtnál az egyszerűség is klasszikus belsőt és teakfa bútorzatot jelent.

Egy ekkora hajó folyamatos karbantartást igényel, nem csoda, hogy eddig háromszor járt a falmouthi Pendennis Shipyardban. 2012-ben apróbb munkálatokat végeztek rajta, ezt követően kezdte versenykarrierjét a Kings 100 Guinea Cup megnyerésével.

A második felújítás 2015 májusában fejeződött be, ekkor az ötéves kötelező szervizen és egy festésen esett át a hajó. A munkálatok a falmouthi J-Class regattáig befejeződtek, ahol három J-Class, a Ranger, a Velsheda és a Lionheart versenyzett, és az utóbbi az utolsó futamban elért győzelmével nyert. A hajót a Pendennis falmouthi műhelyében és Palmán is többször karbantartották. 2016-ban ismét visszatért Falmouthba, hogy az igen nehéznek ígérkező 2017-es szezonra felkészítsék. Ez elég jól sikerült, mert 2017-ben a Bermudákon a Superyacht Regattát és a J-Class regattát is megnyerte. Az év fő versenye pedig a Newporton megrendezett J-Class világbajnokság volt, amin szintén magabiztosan győzött a hajó.

JK6 Hanuman
Miután az Endeavourt, Sir Thomas Sopwith első J-Classát 1989-ben felújították, és vízre bocsátották, mi sem volt természetesebb, hogy a második Amerika Kupa hajóját, az Endeavour II.-t is újjáélesszék. A modern J-Class jachtok között a Hanuman volt az első, amelyet Hollandiában építettek és mutattak is be. Az ottani hajóipar egyik legkiválóbb tervezőműhelye, az amszterdami Dykstra Naval Architects vállalta a feladatot, hogy a csodás hajót újragondolja. A társaságnak 30 éves tapasztalata van a J-Class hajók újratervezésében, az ő nevükhöz fűződött a JK3 Shamrock V, a JK7 Velsheda, a JK4 Endeavour, a J5 Ranger teljesítményelemzése és áttervezése, valamint az újonnan épült JK6 Hanuman és a JH2 Rainbow tervezése. Ezenkívül a tervezőasztalon van a Yankee terve, de ehhez még nem találtak tulajdonost, hogy megépítsék.

Az Endeavour II. újjáépítését a vollenhove-i Royal Huisman vállalta, amelynek a nevéhez több szuperjachtprojekt kötődik. A munka során, csakúgy, mint a többi J-Class projektnél, a J-Class Rules szigorú szabályainak megfelelően építették újjá a hajót. Voltak olyan részek, amelyeket eredeti formájában kellett megőrizni, de az újratervezésnél a hajó teljesítményét optimalizálták a vitorlafelületekkel, a test-tőkesúly aránnyal és a modern anyagok használatával. Ennek eredményeképpen a hajót nem az eredeti vasszerkezettel építették újra, hanem a LionHearthoz hasonlóan alumínium lett. Modern karbonkompozit rudazatott kapott, illetve hasonlóan a modern J-Classok nagy részéhez, North Sails vitorlákkal szerelték fel. Így Charles E. Nicholson eredeti terveihez képest sokkal nagyobb lett a sebességpotenciálja.

JH2 Rainbow
A Rainbow-t 1934. május 15-én bocsátották vízre. A hajót William Starling Burgess tervezte, és Bristolban (Newport), a kor egyik legjobb hajóépítő műhelyében, a Herreshoff yardban készült el, mindössze 100 nap alatt. Mint sok más Herreshoff-remekművet, ezt is azért építették, hogy az Amerika Kupát megvédje. A hajót eredetileg Harold Vanderbilt rendelte a második Amerika Kupához.

A Rainbow 1934-ben az Endeavour ellen versenyzett, ám a megmérettetés nem indult könnyen a jenkik számára, mert az első két futamban kikaptak Thomas Sopwith Endavourjától. Ezt követően azonban zsinórban megnyertek négy futamot, és ezzel otthon tartották az Amerika Kupát. A győzelem után Vanderbilt a hajót egy szárazdokkba helyezte el, majd az 1937-es felkészüléshez újra felújította. Még ugyanebben az évben eladták Chandler Hovey-nek, aki szintén versenybe szállt, hogy védőként indulhasson az Amerika Kupán. A hajó versenykarrierjének ez a végét is jelentette, mert az 1937-es megmérettetésen a Ranger indulhatott védőként. 1940-ben ócskavasként értékesítették.

Megmentésében és újratervezésében a Dykstra Naval Architectsnek ismét komoly szerepe volt, hiszen ők találták ki azt is, hogy a Rainbow-t is újra életre kellene kelteni. A projektet az iroda visszatérő ügyfele, a Windrose of Amsterdam tulajdonosa finanszírozta, aki bízott a Dykstra csapatában, hogy a régi kupagyőztes hajóból egy új, versenyképes J-Classt terveznek neki.
Vincze Gábor

A történet eleje.

És ilyen az, amikor elnéznek valamit a rajtnál.

(Cikkünk eredetileg az Aqua Magazin 150. számábanjelent meg. Ha a jövőben nem akar lemaradni cikkeinkről, fizessen elő rá!)