A J-Class hajók története

A J-Class jachtok a valaha épült legcsodálatosabb hajók. Persze az sem elhanyagolható, hogy az Amerika Kupa 169 éves történetének szerves részét képezték, illetve a szervezőknek hála a 2017-es, Bermudákon rendezett versenyen végre láthattunk hét J-Classt együtt vitorlázni.

Amerika Kupán háromszor (1930, 1934, 1937) szerepeltek ezek a hajók. A J-Class korszak előtt a vízi járművek mérete folyton nőtt, 65-ről 90 lábig, amikor is 1920-ban elkezdtek megalkotni egy egységes szabályrendszert, amelynek eredményeképpen 75 lábas jachtok születtek. Az Universal Rule-t 1930-ban alkalmazták először, itt a J jelzés a 75 és 87 láb közötti vízvonalhosszt jelentette. A hajókat Bermuda rudazattal kellett szerelni, ez óriási vitorlafelületet tett lehetővé, ami azelőtt soha sem volt látható. Az angolok első ilyen jachtja Sir Thomas Lipton Shamrock V-je volt, amelyet a Camper & Nicholsons tervezett és épített. A Shamrock V hazai vizeken 22 versenyből 15-öt nyert, majd átvitorlázott, hogy megpróbálja visszaszerezni az Amerika Kupát, de 4–0-ra alulmaradt Harold S. Vanderbilt Enterprise-ával szemben. Sir Thomas Liptonnak ez volt az ötödik (és egyben utolsó) Amerika Kupa-indulása.

A csatát az amerikaiak is komolyan vették, mert Lipton 1929-es kihívására 4 J-Classt terveztek, az Enterprise-t, a Whirlwindet, a Yankee-t és a Weetamoe-t. A négy hajó közül a Weetamoe és az Enterprise a Herreshoff műhelyben, a Yankee és a Whirlwind pedig a George Lawley & Sonnál készült.

A Whirlwind a második J volt a négy közül, mégis ez lett a legforradalmibb. A hajót L. Francis Herreshoff tervezte, és amennyire lehetett, kihasználta a szabályok adta lehetőségeket. Rengeteg új ötlet került bele mind a test, mind a rigg tekintetében. Ennek volt a leghosszabb vízvonala, méghozzá 86 láb. A hajó mégsem vitorlázott a kupán, mert a forradalmi újításai mellett nem felelt meg a Lloyd’s A1-es előírásainak.

A harmadik amerikai J a Yankee volt, amely egy tökéletes all rounder volt a maga 84 lábas vízvonalhosszával és 125 lábas teljes hosszával. A hajót Frank Paine tervezte, és bár minden időben jól vitorlázható volt, soha nem lett sikeres. Az 1934-es Amerika Kupa válogatóversenyein nem jutott tovább.

A negyedik, amely az 1930-as versenyre épült, a Weetamoe, amit Clinton Crane tervezett és Herreshoff műhelyében épült. Ez volt a legkeskenyebb a négy hajó közül, de ez volt a második legversenyképesebb az Enterprise után.

1933-ban megépült a hatodik J-Class, a Velsheda. Ennek érdekessége, azonkívül, hogy Angliában épült, hogy nem az Amerika Kupára készítették. A hajót vasból építették a Camper & Nicholsons műhelyében, és két évvel később kicsit át is alakították, aminek eredményeként megnyerte a King’s Cupot a Cowes Weeken.

Az 1934-es megmérettetésre két újabb hajó épült. Az amerikai szindikátust ismét Harold S. Vanderbilt vezette, de ezen a versenyen a Rainbow-val mentek. A jachtot William Starling Burgess tervezte és a Herreshoff műhely építette meg rekordidő, mindössze 100 nap alatt. Az angol kihívókat Sir Thomas Sopwith az Endeavourrel képviselte. A hajót ismét Charles Nicholson tervezte. A jacht csodálatos lett, nyert is két futamot az Amerika Kupán, de összesítésben 4–2-re alulmaradt.

1935-ben a verseny után egy évvel a Yankee gazdát cserélt, és az új tulajdonosa Angliába vitorlázott vele. Két esztendővel később kezdtek el ismét készülni az Amerika Kupára a csapatok, és ebben az évben épült meg a maradék két J-Class a harmincas években az Atlanti-óceán két partján. Mind a Ranger, mind az Endeavour II. esetén a maximális vízvonalra törekedtek, ami mind a két hajónál extrém, 87 lábas vízvonalat eredményezett. Az amerikai védőt, a Rangert William Starling Burgess, valamint Olin Stephens tervezte és a Bath Iron Works műhelyében készült el. A hajó dúralumínium árbócot kapott, és 37 versenyből 35-öt megnyert. A szindikátus vezetője megint Harold S. Vanderbilt volt, akinek az 1937-es versenyen ismét Sir Thomas Sopwithtel és az Endeavour II.-vel kellett megküzdenie. Az angol hajót Nicholson áttervezte, de ez esetben futamgyőzelem nélkül, 4–0-ra vesztettek a britek.

(Cikkünk teljes terjedelmében elolvasható az Aqua Magazin 145. számában)