Pécsváradi Ákos – Dragontól az IMOCA 60-as földkerülő vitorlásig

Pécsváradi Ákos lassan tíz éve segíti a hazai rohanógépvilág felkészülését, így számomra már bizonyított a sokoldalúsága, a problémamegoldó képessége.

Aqua: Mikor kerültél kapcsolatba a vitorlázással, és milyen hajókkal versenyeztél?
P. Á.: Gyerekként Szegeden éltem, így akkor nem sok kapcsolatom volt a vízzel. Viszonylag későn fedeztem fel a hajózást, talán általános iskola végén ültem először hajóba egy ismerősöm révén – ez volt Dulin Jenő bácsi és a legendás Ábránd E30-asa.

Első körben ott ragadtam az Ábrándon, és aztán egyre több versenyen vettünk részt. Lelkes voltam a versenyzéssel kapcsolatban, minden érdekelt. Ennek megfelelően elszegődtem hajókra, kipróbálni minél több típust. Volt 50-es cirkáló, Scholtz 22, Dufour 36, másik Európa, ami csak szembe jött.

Nyaraimat a régi Szövi kikötőben töltöttem segéderőként, mostam a hajókat, segítettem a karbantartásokban. Imádtam, amikor a Nemere II-n is dolgozhattunk, vittük charterezni, később a versenycsapatba is bekerültem. Pár évvel később átkerültem a Siroccóra. Ez az időszak igazán gondtalan és tökéletes volt. Egy pincében laktam Szőlős fölött a hegyen, biciklivel jártam minden nap Füredre, a Balaton legszebb hajóján vitorlázhattam vagy a kikötőben dolgoztam.

Amit kicsit bánok, hogy a gyerekként a kishajózás kimaradt, így nem gondolnám magamat a klasszikus „jó vitorlázónak”, viszont legénységként egész eredményesen ki tudom egészíteni a csapatokat.

Később elindítottam a saját vállalkozásomat, valamint Rauschenberger Mikivel kezdtünk együtt dolgozni. Vele 9-10 éve vitorlázunk egy hajóban, sokat versenyzünk együtt. Belekóstoltunk az Extreme 40-essel a katamaránosdiba, mentünk sokféle one design osztályban. Beletettünk jó pár évet a J24-be is, most a J70 van soron. Nagyon szeretek vitorlázni Varga Lajossal is, de remek hangulatú bajnokságokat töltöttünk el Sopival és Lacsny Gergővel is.

Aqua: Mik voltak a kiemelkedő hazai, illetve nemzetközi eredményeitek?
P. Á.: Az az igazság, hogy nem nagyon tartom ezeket számon. Sok magyar bajnok csapatban voltam tag, akadt olyan szezonunk, amikor három bajnokságot is behúztunk. A hazai eredmények terén a Keszthely–Kenese-rekord, a nemzetközi versenyek közül pedig a Luka 30 Európa-bajnokság megnyerése jut eszembe, volt egy erős évünk J24-ben is.

Aqua: Beszéljünk egy keveset a vállalkozó létről, a kezdetekről, illetve napjaink kihívásairól.
P. Á.: A kezdetek igazán kalandosak voltak. Egyetem alatt született meg bennem az az elhatározás, hogy ha már társadalmi nyomásra munkával kell tölteni az időm nagy részét, akkor ez legyen olyan, amit szívesen csinálok.

Herenden kezdtem a munkáséletem az Árkossy Bútor Kft.-nél ahol két fa Dragont építettünk újjá, én pedig belekóstolhattam a fahajóépítésbe. Ez amúgy nagyon tetszett, olyannyira hogy a Dragonok végeztével az akkori munkatársammal nyitottunk is egy saját műhelyt Szabadságpusztán. Ez a vállalkozás produkálta az összes klasszikus kezdeti nehézséget, sok munka, kevés pénz, de szabadság. Akkoriban még jutott idő mahagóni bringafelnik gyártására is, nagy üzlet volt, sejtheted…

Idővel ezt abbahagytuk, így pár hónapot dolgoztam segédmunkásként, innen pedig a Pauger-üzembe kerültem.

Ezután kerültem Fekets Imre mellé egy vitorlavarrodába. Remek érzés volt tiszta munkát végezni, és nem minden nap karbont vagy fát csiszolni. Hamar megtetszett a vitorlavarrás, nagyon sokféle technológiát és tudást igényel ez az iparág, ami számomra új kihívásokat jelentett.

Pár évvel később felmerült baráti körben, hogy kéne egy saját varroda.

Ennyi év után már kitisztult a fejemben, hogy a minőségi dolgokkal szeretek foglalkozni, és ennek megfelelően alakult a beszállítói kör is. Kötélzet terén a Gottifredi Maffioli köteleket tartottam magas minőségűnek, így kerültem kapcsolatba Weöres Szabolccsal, hisz ezeket ő forgalmazza. Megszületett a Lakepro rigging, ami a kötélzettel foglalkozó üzletágunk. Ennek elsősorban én vagyok a gazdája, a motorja, és talán mondhatom, hogy a szívem csücske is.

Mindig akad valami, amin agyalni lehet, folyamatosan hajt az új megoldások kifejlesztésének gondolata, illetve az a vágy, hogy bármilyen aprósággal, de még profibb terméket állítsunk elő. Mert a jó kötél nem csak egy kötéldarab. Segíti a manővert egy versenyhajó esetén, vagy éppen tartós és időtálló megoldást biztosít egy túrahajóra.

Aqua: Milyen komolyabb referenciamunkáid voltak meg?
P. Á.: Annyira szerencsés vagyok, hogy a Balatonra kerültek azok a rohanógépek, AC45, Extreme 40, Decision 35 katamaránok, amiket pár éve még csak a YouTube-on nézegettünk.
Az, hogy a flotta jelentős részén dolgozhatok, kivételes motivációt jelent. Ösztökél, hogy minden felmerülő részletmegoldást, lehetséges fejlesztést, új anyagokat, megoldásokat felkutassak, megismerjek vagy kitaláljak, esetleg olvassak utána. A Prospex AC45 katamaráncsapattal már az építés során is együtt dolgozhattam. Csodálatos kihívás ezek a hajók minden szempontból.

Ha külföldi referenciamunkát is kell mondanom, akkor az pedig legyen az IMOCA…

Aqua: Ez hogyan kezdődött?
P. Á.: Szabolcsot ismerem már egy ideje, így amikor felmerült benne, hogy versenyezne egy nagyot, akkor elhangzott tőlem az a könnyelmű ígéret, hogy ha ő megszerezi a hajót, akkor én csinálok neki rá remek köteleket. Hát nem szerzett egy IMOCA hajót? Ez lett a New Europe.

Amellett, hogy a kötélzettel foglalkoztam, kitaláltunk és beszereltünk egy komplett csörlőrendszert, felújítottam a meglévő szerelvényeket. Rengeteg tervezés volt az új kötélrend kitalálása, életre keltettük a vízballasztrendszert, újra karbonporos voltam. Alapvetően ez egy érdekes munka volt, és sok szempontból komoly kihívás. Büszke vagyok rá, hiszen míg nálunk volt a hajó, addig nem voltak óriási hibái, és tudta teljesíteni a kvalifikációs versenyeket, egyben maradt.

Nagy R. Attila

(Interjúnk az Aqua Magazin 166. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)