„Lehet, hogy nem most indultam utoljára” – Francis Joyon, a 66 éves legenda

Francis Joyon 66 évesen negyedik helyen végzett a Route du Rhum – Destination Guadeloupe egyszemélyes transzatlanti vitorlásversenyen.

A legendás francia szkipper pénteken, november 18-án hajnalban 2:56:40-kor (UTC) (helyi idő szerint csütörtökön 22:56-kor) haladt át a célvonalon a guadeloupe-i Pointe-à-Pitre előtt. Az idén 66 éves sportember 2018-ban megnyerte ezt a viadalt, most 8 nap, 13 óra, 41 perc, 40 másodperc alatt tette meg a Saint-Malo és Pointe-à-Pitre közötti, „légvonalban” 3542 mérföldes távot. Valójában 4588 mérföldet vitorlázott 22,31 csomós átlagsebességgel, hogy a győztes Charles Caudrelier (Maxi Edmond de Rothschild) után 1 nap 17 óra 54 perc, 15 másodperccel érjen célba.

Hajója, az IDEC Sport 2006-ban Groupama 3 néven kezdte pályafutását, majd Banque Populaire VII néven szerepelt, hogy most negyedik Route du Rhum – Destination Guadeloupe regattáján teljesítse a távot. Ebből háromszor egymás után nyert, 2010-ben Franck Cammas-val, 2014-ben Loick Peyronnal, majd négy évvel ezelőtt Joyonnal. A hajó 2010-ben, 2012-ben és 2017-ben is elnyerte a Trophée Jules Verne-t – utóbbi alkalommal Joyonnal és ötfős legénységével.

Amikor Saint-Malóból elindult, Joyon úgy becsülte, hogy 10 százalék esélye van a győzelemre, aminek megvalósulásához gyakorlatilag a komoly ellenfelek kiesésére lett volna szükség. Joyont végül csak három gyorsabb, modernebb Ultim verte meg, amelyek mindegyikét modern emelősvertekkel szerelték fel, a korábbi MACIF 100-assal versenyző Yves Le Blevecet maga mögött tudta tartani. A győztes Caudrelier mögötti 1 nap és 17 órás lemaradása jól mutatja, hogy milyen ütemben fejlődik a foiltechnológia és az Ultim hajók tervezése, építése.

Joyonnak ez volt a nyolcadik (!) Route du Rhum – Destination Guadeloupe versenye, és azt mondja, hogy a regattával közös története még nem ért véget: „Rengeteg kalandon megyünk keresztül, hogy eljussunk ide a célba, hihetetlen dolgokat csinálunk, amiket a normális életben egyszerűen nem tennénk meg. És azért jövünk el újra meg újra, hogy találkozzunk olyan emberekkel, akikkel már találkoztunk az előző versenyeken. Ez teszi varázslatossá az eseményt. Ez az átkelés most nehéz volt, de nem az időjárás miatt, hanem mert a szokásosnál sokkal több manővert kellett végrehajtani, és az Idec Sport nagyon nehezen manőverezhető hajó. Számomra majdhogynem egyszerűbb lett volna az eredeti időpontban, vasárnap elindulni. Úgy Írország nyugati része felé nyitottam volna (kikerülve a front közepét), hogy utána visszamehessek délre, ahelyett, hogy ezzel a rengeteg fordulóval és halzolással küszködjek. Nagyon fáradt vagyok, de ez annak az eredménye, hogy szoros csatát vívtunk Yves-vel. Ez a két hajó sokat versenyzett egymás ellen, a végén már rendesen azt hittem, hogy a hajója emlékszik ezekre, és bosszút akar állni. Így aztán szorosan fogtam őt a célig, hogy ne tudja azt tenni velem, amit én tettem Francois Gabart-ral négy évvel ezelőtt.

Útközben olyan dolgokat csináltam, amikről már nem gondoltam, hogy képes vagyok rá, például felkapaszkodtam az árbóc egyharmadáig, hogy kibogozzak egy csomót. Túl kell lépni a határaidon, ha egy ilyen hajón szeretnél végigcsinálni egy atlanti átkelést.

Hogy itt leszek-e 4 év múlva is? 4 év múlva, 8 év múlva, 12 év múlva… könnyen lehet, hogy nem ez volt az utolsó Rhumom! Szeretek egyedül vitorlázni, és még mindig rengeteg dolgot tanultam, annak ellenére, hogy már öt éve vitorlázom ezzel a hajóval. Például mivel csak a csörlőim fele működik, megtanultam nélkülözni!!”

(forrás: sail-world.com, fotók: ouest-france.fr, letelegramme.fr, pressmare.it)