Kísértethajók a nyílt tengeren

Szörnyű katasztrófák áldozataivá váltak, az utasok és a személyzet mind a tengerbe veszett… A tengerészek a mai napig találkoznak kísértethajókkal a nyílt tengeren. Ezek közül mutatunk be most néhányat.

Lady Lovibond

Nem véletlenül mondogatják a vén tengeri medvék, hogy a nők balszerencsét hoznak, ha a fedélzetre lépnek. Az angol Lady Lovibond 1748. február 13-án, pénteken süllyedt el a Goodwin-zátonynál, az angliai Kenttől keletre. A homokzátony és környéke veszélyes hajózási útvonal, apálykor több hajóroncs maradványa is feltűnik egy-egy régi szerencsétlenségre emlékeztetve.

A Lady Lovibond tragédiáját nem egy baleset, hanem szerelmi dráma okozta. A legenda szerint a vitorlás kapitánya, Simon Peel és ifjú neje, Amanda az esküvőjét ünnepelte a hajón, Londonból Portugáliába tartva. A szép arába azonban az elsőtiszt, John Rivers is beleszeretett. Rivers féltékenységében megölte a kormányost, majd maga vette kezébe az irányítást, és a hajót egyenesen a zátonyoknak vezette. A balesetet senki sem élte túl. A Lady Lovibond roncsai nem kerültek elő, csakhogy ötven évvel később, 1798. február 13-án egy kapitány látni vélte a sértetlen szkúnert, sőt a fedélzeten mintha az ünneplőket is hallotta volna. A legenda szerint azóta a szerencsétlenség minden ötvenedik évfordulóján feltűnik a szellemhajó, utoljára 1948-ban látták a Lady Lovibondot.

Mary Celeste

A 31 méter hosszú kétárbócos, az egyik leghíresebb szellemhajó Sir Arthur Conan Doyle-t is megihlette. Az amerikai Mary Celeste már építésekor tragédiát okozott, első tulajdonosa ugyanis nem élhette meg vízre bocsátását: 1861-ben meghalt tüdőgyulladásban, ami a hajósok számára egyáltalán nem számít szerencsés karmának.

A vitorlás többször is tulajdonost váltott, mielőtt 1872. november 7-én Benjamin Spooner Briggs kapitánnyal kísérteties útjára indult. A hajón a kapitányon kívül nyolc matróz és két utas, a kapitány felesége és leánya utazott. A vitorláson mintegy 1700 hordó etanolt szállítottak New Yorkból Genovába, de a szállítmány sosem ért célba. A kísértetvitorlást decemberben a Dei Gratia kereskedelmi hajó kapitánya látta Portugália közelében sodródni, ám a fedélzet üres volt. A kapitány átküldte három emberét a vitorlásra körülnézni, de a matrózok nem találtak sem élőket, sem a holtakat, a rakomány azonban hiánytalanul megvolt, csakúgy, mint az élelem. A hajónaplóba november 24-én írtak utoljára, a Mary Celeste-ről semmi sem hiányzott, csak a mentőcsónakok. A vitorlás tragikus sorsa ezzel nem fejeződött be: a Mary Celeste 1884-ben indult utolsó útjára, ahol rejtélyes körülmények között zátonyra futott Haiti közelében, majd elsüllyedt.

SS Valencia

Az amerikai gőzös tragédiája az egyik legsúlyosabb szerencsétlenség, amely személyszállító hajóval megesett. Az SS Valenciát 1882-ben készítették Philadelphiában, és 24 év adatott meg neki a hullámok hátán. A gőzhajó ugyanis 1906. január 22-én éjszaka az erős szélben és viharban a kanadai Vancouver-szigetnél zátonyra futott.

Amikor kialudtak a fények a fedélzeten, az utasok pánikba estek és a mentőcsónakokhoz rohantak. A kapitány határozott parancsa ellenére a hét csónakból hatot vízre is bocsátottak. A menekülő utasok azonban nem jutottak messzire a viharos óceánban, nem messze a baleset helyszínétől a csónakok a vízbe vesztek. Az SS Valencia 36 óra múlva elsüllyedt, a fedélzeten tartózkodó 173 emberből 136-an meghaltak azon a viharos éjszakán. Néhány hónappal később kelt szárnyra az első kísértethistória a gőzhajóról, vagyis az egyik mentőcsónakról. Egy halász vette észre a sodródó csónakot, amelyben nyolc csontváz feküdt. Huszonhét évvel később, 1933-ban a mentőhajót ismét megtalálták, ráadásul kiváló állapotban, szinte sértetlen festéséről pedig azonnal felismerték, hogy a Valenciáról való.

Carroll A. Deering

A Carroll A. Deering egy kereskedelmi hajó volt, amely Új-Anglia és Brazília között szelte a tengeri mérföldeket. Utolsó útjára Maine felé Rio de Janeiróból indult 1920. december 2-án, miután kipakolta a rakományát. 1921. január 31-én azonban a parti őrség bukkant a sérült ötárbócosra Cape Hatterasnál, Észak-Karolinában egy homokpadra futva, 600 kilométernyire a hajózási útvonalától.

A fedélzeten csak két macskát találtak a matrózok, az étel a konyhában elkészítve, az asztalok a legénységnek megterítve, de az embereknek semmi nyoma nem volt. A Carroll A. Deering személyzetének eltűnéséről több legenda is szárnyra kapott: kalózok támadták meg a vitorlást, hurrikán csapott le a szkúnerre vagy fellázadt a legénység a kapitány ellen, de az igazságra eddig még nem derült fény.

Baychimo

A Baychimót 1914-ben építették Svédországban, a Hudson’s Bay Company számára. Az 1322 tonnás gőzhajó Kanada és Alaszka között szállított árut. 1931. október 1-jén azonban lecsapott a korai tél a hajóra, és a jég körbezárta a gőzöst. Két nappal később a Baychimo kiszabadult a jégtáblák közül, de egy hét múlva megint a tél fogságába került.

A hajózási társaság ekkor repülőgépeket küldött a teherszállító keresésére és a 22 fős legénység evakuálására, de 15-en inkább a gőzös közelében egy faházban maradtak, hogy megvárják a hóvihar elvonulását és a tél végét. Mire azonban az időjárás kegyesebbre fordult, a hajó eltűnt, és csak néhány hónappal később, 480 kilométerrel messzebb találták meg. 1933 márciusában néhány bátor inuit a Baychimo fedélzetére merészkedett, de tettük túl vakmerőnek bizonyult, mert egy semmiből lecsapó hóvihar tíz napra a hajóra zárta őket. Azóta a kísértetgőzöst többen látni vélték, utoljára 1969 májusában bukkant fel Alaszka közelében.

SS Ourang Medan

1947 júniusában, más források szerint 1948 februárjában, Malacca közelében a City of Baltimore és a Silver Star nevű hajó vette a holland SS Ourang Medan vészhívását. Az üzenet a teherhajó rádiósától érkezett: „A kapitány és a személyzet is halott…” Majd egy sor érthetetlen morzejel után a segélykérő üzenet így zárult: „Meghalok…” A bajba került hajóhoz a Silver Star volt a legközelebb, és a gőzhajó keresésére indult.

Az Ourang Medan fedélzetére lépő matrózoknak rémisztő látvány tárult a szeme elé: mindenhol halottak hevertek, testük már oszlásnak indult. Amikor el akarták vontatni a szellemhajót, a motortérben hirtelen tűz ütött ki, az Ourang Medan pedig gyorsan elsüllyedt. A rejtélyes hajó története tele van titokkal. A baleset idején ugyanis Hollandiában nem volt ezen a néven hajó regisztrálva, így nem kizárt, hogy egy csempészhajó volt. Elképzelések szerint a gőzhajó ciánkálit és nitroglicerint szállított, ez végzett a legénységgel és ez okozta a robbanást.

Jian Seng

2006 márciusában egy ismeretlen hajót fedezett fel az ausztrál parti őrség egyik repülőgépe Carpenteria közelében. A 80 méteres tanker gazdátlanul sodródott a Golf-áramlattal. Az ausztrál vámhivatal felderítőket küldött a hajó után, amiről kiderült, hogy teljesen néptelen, belepte a rozsda, a hajómotorok működésképtelenek, a raktérben mindössze néhány zsák rizst találtak.

A tanker nevét lefestették, de a vámhivatal kiderítette, hogy korábban Jian Seng volt ráírva, de ezen a néven sehol sem regisztráltak hajót. A találgatások szerint a tankert csempészek, orvhalászok vagy kalózok használták. A valóságra és a tulajdonos kilétére azonban nem derült fény, ezért a gazdátlanul sodródó Jian Senget elsüllyesztették, hogy ne veszélyeztesse más hajók biztonságát.

Kaz II

A Kaz II esete akár a Mary Celeste modern története is lehetne. 2007. április 18-án egy gazdátlan vitorlás katamaránt fedeztek fel Ausztrália közelében. A tízméteres Kaz II fedélzetén elvileg hárman tartózkodtak, ők azonban nyomtalanul eltűntek, hollétük a mai napig ismeretlen.

A tapasztalt legénység eltűnése rejtélyes esemény. Amikor a katamaránt felfedezték a motor még működött, sem az értékes laptopok, sem a GPS-ek, sem a búvárruhák nem tűntek el, az étkezőben pedig meg volt terítve. Sem bűncselekményre, sem kalóztámadásra, sem hirtelen viharra nem utalt semmi jel, így a Kaz II története is bekerült a megoldatlan esetek közé.