Haranghy Csaba – Nyitni kell a hobbivitorlázók felé is
Az olimpiai felkészülés biztosítása, a Kékszalag Port működtetése és nyitás a hobbivitorlázók felé – ezek Haranghy Csaba, a Magyar Vitorlás Szövetség új elnökének legfontosabb tervei.
Aqua: Az előző vezetés feszültséggel és vitákkal teli távozása után a tagság egyhangúan választott új elnököt, hiszen az 580 szavazatból 569-et kaptál. Minek köszönhető ez?
Haranghy Csaba: Először is leszögezném, hogy nagyon becsülöm Gerendy Zoltánt, az előző elnököt, aki indulni akart újra, de belátta, hogy akkor maradna a feszültség. A választási folyamat során hárman voltunk jelöltek, azt mondtam magamban, hogy Berecz Zsombor jobb vitorlázó nálam, Haris György pedig jobb üzletember, de aztán ők visszaléptek. Egyébként az első két körben visszautasítottam a felkérést. Az elmúlt 12 évben nem vettem részt a szövetség életében, de előtte öt elnök alatt is dolgoztam elnökségi tagként, illetve a felügyelőbizottság vezetőjeként. A választási arány azt mutatja, hogy nagy bizalmat kaptam, ami természetesen megtisztelő.
Aqau: A székfoglaló beszédedben úgy fogalmaztál, hogy nem president, hanem chairman akarsz lenni. Ez mit jelent számodra?
H. Cs.: Introvertált ember vagyok. Nem diktátorként kívánom vezetni a szövetséget, Magyarországon szerintem nem lehet paranccsal irányítani, meg kell győzni az embereket, vezérfonalat, célképet mutatni nekik, amivel tudnak azonosulni. Ezt 12 évesen tanultam meg, mert minket még úgy neveltek, hogy a kormányos a mancsaft felett áll, gyakorlatilag mindent megtehet vele szemben. Aztán agárdi királyként kimentünk egy lengyelországi versenyre, ahol jól elvertek minket. Ez elgondolkoztatott, és onnantól társként tekintettem a mancsaftra. Szerintem inkább legyenek kellemetlen negyedórák, mint félreértések.
Aqua: Ciklus közben vetted át az elnöki posztot, hiszen nyakunkon a 2024-es párizsi olimpia. Hogy látod az esélyeket?
H. Cs.: A ciklus közepén, bő egy évvel az olimpia előtt a legnagyobb hiba lenne koncepciót váltani. Érdi Mária friss Európa-bajnoki bronzérme és a Vadnai testvérek helyezése is azt mutatja, hogy jó úton halad az első vonal. A szövetség fő feladata a versenysport szervezése, de a háttérnek is fel kell nőnie a nemzetközi élvonalhoz, mert az élsportban ma már nüanszok döntenek. A rossz hír az, hogy Los Angelesig hat év van hátra, márpedig a saját bőrömön tapasztaltam, hogy egy olimpiára nyolc esztendő kell jól felkészülni. Eddig nem volt szövetségi kapitány, most kiírtunk pályázatot. Ugyan az első sorunk nagyon jó, de a másodiknak ott kellene lihegnie a nyomában. A versenyzőknek szükségük van lexikális anyagra, és vannak versenyhelyszínek, amelyeken végig kell küldeni őket, hogy megismerkedjenek azokkal. Meg kell szokniuk százas mezőnyben vitorlázni és meg kell tanulniuk a tenger tiszteletét.
Aqua: Összességében mi a várakozás az olimpiával kapcsolatban?
H. Cs.: Két kvóta – egy helyezés. Nem szabad nagy lelki terhet rakni a versenyzőkre, nem szabad érmet ígérgetni.
Aqua: Főleg Berecz Zsombor tokiói ezüstérmének köszönhetően a szövetség anyagi helyzete jó. Miként kell ezzel gazdálkodni?
H. Cs.: Minden eddigit meghaladó állami támogatást kapunk. Most a hét bő esztendő van, így fel kell készülni a szűkebb időszakra, és fontos sok mindent megcsinálni, amit lehet. Jelenleg egy olyan lélektani pillanatban vagyunk, hogy érdemes kiépíteni a fundamentumokat. Például több embert versenyeztetni komoly körülmények között. Persze kell egy jó tanyahely Horvátországban, de a felkészülésre, a versenyzésre nagyszerű lehetőség Lengyelország is, ahol mintegy 60 ezer az igazolt vitorlázó. A napokban volt az Európai Vitorlás Szövetség kongresszusa, ahol tárgyaltam többek között erről Tomasz Chamerával, a lengyel szövetség elnökével, aki a World Sailing egyik alelnöke.
Aqua: Az olimpia, az élsport mellett mi a legaktuálisabb teendő?
H. Cs.: Nem kell okvetlenül saját hajó ahhoz, hogy valaki vitorlázzon, azaz nem szükséges ahhoz tehenet venni, hogy tejet igyak. Nem mellesleg, szinte minden hajón legénységet keresnek. Nyitni kell a hobbivitorlázók felé. Becslések szerint körülbelül százezer magyar vitorlázik ilyen-olyan gyakorisággal. Ennek csak a töredéke, amelyik rendszeresen versenyez. Át kell gondolni a versenyrendszert, és úgy átalakítani, hogy őket is be tudjuk vonni. Így lehet jó hajóipar Magyarországon, mert csak az élsportnak gyártani nem üzlet. Persze megkülönböztetném a hobbivitorlázókat a divatvitorlázóktól, az olyanoktól, akik felvállalhatatlanul viselkednek például az adriai kikötőkben, vagy nem tisztelik a Balatont és beleszemetelnek. De hogy a feladatokat soroljam, át kell tekinteni az előző elnökség döntéseit, hogy azok közül miket érdemes érvényben tartani. Szeretnék egy-két nemzetközi együttműködést tető alá hozni, és kiemelt teendő a Magyar Vitorlás Akadémia működtetése is.
Ambrus Gábor
(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 159. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! A következő szám az 55. Kékszalag Raiffeisen Nagydíjra jelenik meg.)
