Értékessé kell tenni a Balatont!

Nyújtani kell valamit: helyi értékeket, lokális alapanyagokat és italokat felmutató gasztronómiát, kulturális programokat, emberi kapcsolatokat – így véli Jásdi István borász, üzletember.

A világban talán kéttucatnyi ötcsillagos látnivaló van, olyan, amit az életben egyszer mindenkinek látnia kellene, de nyolcmilliárdnyian biztosan nem juthatunk el oda: Velence, Róma, Párizs, London, New York, a kínai nagy fal, Bali, Machu Picchu… Ezeken a helyeken nem kell küzdeni a vendégekért.

A következő kategóriában nagyságrenddel több hely található. Természeti látnivalók a Niagarától a Grand Canyonig, festői nagyvárosok világszerte, ahol napokat, akár egy hetet is eltölthet az ember, és akár visszatérni is kedve támadhat. Budapest talán ebbe a kategóriába tartozik. E célpontok között már kiélezett verseny folyik, és ahhoz, hogy valamelyikük eredményesebb legyen a többinél, a látványon kívül is nyújtani kell valamit: helyi értékeket, lokális alapanyagokat és italokat felmutató gasztronómiát, kulturális programokat, emberi kapcsolatokat. Azok a helyek, ahol önálló kulturális teljesítmények helyett importált ötleteket, saját alapanyagok helyett távolról hozott halakat és pezsgőket, vendéglátás helyett turisztikai ipart mutatnak fel, menthetetlenül lemaradnak.

Nem csak a sokcsillagos látnivalók vonzhatnak vendégeket. Olyan csöndes és kieső célpontok is, amelyek nyugalmat, békét és természetet kínálnak. Mint például a német elit kedvence, az északi-tengeri Sylt sziget, ahol a szállodák nádfedeles parasztházak, és az éttermekben a kiskertben reggel begyűjtött zöldséget, a tengerben hajnalban kifogott halat kínálják. A vendégeket a nevükön szólítják az első naptól. Ilyen helyeken a turisták még azt is tudomásul veszik, hogy nem térhetnek le a sziget deszkával borított ösvényeiről, nehogy tönkretegyék a homokos partokon növő, egyébként egyhangú hangás növényzetet.

Ilyen természetközeli hely lehetne a Balaton is. Ehhez persze nem beton kell. Természet, csönd, kerékpáros, vitorlás- és gyalogtúrák lehetősége, hiteles éttermek és borászatok, a hagyományos épített környezet tiszteletben tartása és személyesség.

De sajnos a legtöbb vendéglátóhelyen hiány van idegen nyelven és magyarul szépen beszélő, a vendéget megszólítani képes személyzetből. Nem a magyar pincérekkel van baj. Ausztria világhírű idegenforgalmi központjait jórészt ők működtetik. Talán részükre kellene itthon újabb és újabb bürokratikus feladatok helyett értelmes életpályát és elfogadható béreket kínálni. Az éttermekben úgy húsz éve tilos balatoni halat árusítani. A magyar horgászlobbi némiképp túlnyerte magát. A halastavi pontyból nem lesz világszintű gasztronómiai attrakció.

Eközben a természetet módszeresen irtják a tóparton és a hegyoldalakban. A csend helyett nyaranta szól a parti dübörgés és villognak a diszkófények, eltakarva a csillagos eget. Beton, műkő és hullámzó tömeg, a napsütéses napokon nincs parkolóhely a 71-es út alatt, nincs törülközőnyi hely a strandokon. Lángos, gumikacsa és naptejtől olajos felületű víz. A beépített észak-balatoni szőlőhegyeken csak foltnyi szigetek tanúskodnak az egykori dicsőségről. Majdnem mindenütt a turisztikai nagyipar növekszik a minőség helyett. Középszerűség sok milliárdért.

Aki többre vágyik, itthonról is távoli helyekre utazik. Aki meg most építette a partra a betonmonstrumot, csodálkozik, miért nem kell a vendégeknek, és mitől működik mégis egyik-másik. Azért, mert nem betonra kell költeni. Az ember az igazi érték – írta a mandiner.hu.

fotók: culture.hu, dailynewshungary.com, travelmelodies.com, hungarianconservative.com, thecommonwanderer.com