Élménybeszámoló: FD Világbajnokság 2016.
Majthényi Szabolcs és Domokos András nemzetközileg is elismert repülő hollandi egységünk még sosem vitorlázott ezen a tavon, de elmondásuk szerint a hírét már hallottuk. Ahogy Olcsi elmesélte, az edzések alatt le tudták szűrni, mi igaz a mendemondákból.
A helyszín a Velencei-tó és a Fertő keveréke 1,5m átlag mélységgel, 4 x 8 km vízfelülettel, rendkívül csíkos széllel, jelentős szélfordulókkal. Mégis kezelhetőnek tűnt, és viszonylag logikusan lehetett taktikázni, de persze voltak kivételek. Így végeztek ők idén a hatodik helyen.
Világbajnok párosunk a hatodik futamig remekül szerepelt, kélt nyert futam társaságában a hatig volt a legrosszabb helyezésük. Majd jött a fekete leves, 14,18,10 végeredménnyel bíró futamok, melyek megfosztották őket a dobogótól is, Az összetett győzelmet korábbi vetélytársuk, a Dán színekben vitorlázó Jørgen Bojsen-Møller Jacob Bojsen-Møller szerezte meg.
Az utolsó napról Olcsi a maga módján fogalmazta meg gondolatait:
”Hova kerültünk! – ez a VB befejező napja, ahol a rendezők minden áron teljesíteni akarták a 9 futamot! Az első rajt után, amikor a raum bójára lehetett volna kreuzolni, még érvénytelenítették a futamot. De utána már sürgetett az idő, így belefért a 40 fokos szélforduló, legalább egy takkon hamarabb el lehetett érni a kreuz bóját. Mondjuk 7-8 perc alatt! Ez kb. 40 perces futamokat jelentett, egy VB-n, ahol általában 90 perc a „target time”. Itt persze ez is kevesebb volt (60 p), de az még elmegy, mert kicsi a tó és egyebek. De 40 perc 1-2-es szélben, az kisebb pályát jelent, mint az optimisteseké. Ez természetesen kaotikus helyzeteket teremtett a bójavételeknél, mert nem tudott széthúzódni a mezőny. Ment a törés-zúzás és aki szerencsés időpontban érkezett, akár 20 hajót is le tudott kerülni egy pillanat alatt, de fordítva, akár ugyanennyit lehetett veszteni is.
A taktika a következő módon nézett ki: pénzfeldobással eldönteni melyik oldalon rajtolj, majd erősen fohászkodni, hogy onnan jöjjön meg a szél. Ha úgy lett az első 5-ben voltál, ha nem az utolsó 10-ben. Volt, aki úgy taktikázott, hogy elrajtolt a rossz oldalon, keresztül húzott mindenki mögött negatívon, majd egy külön szelet kapva 5 perc múlva már vezetett. Sajnos mi egyik stratégiai rendszert sem tudtuk magunkévá tenni. Erőltettük ezt a régi begyepesedett hülyeséget, hogy jó pozícióban elrajtolni, húzni a pozitívot és a pörgéseket kihasználva a legrövidebb úton eljutni a bójához. Ez itt ma nem működött!
Küzdeni szeretünk, de ez a nap felőrölte a türelmünket. Általában már az első kreuzot elrontottuk, majd feltornásztuk magunkat egy kicsit, de csak azért, hogy egy újabb csapás megint visszavessen minket a mezőny közepébe, ahol hihetetlen képességű turistákkal lehet találkozni, akiknek valami teljesen más elképzelés él a fejükben a szabályokról, az optimális irányokról és általában az egész vitorlázásról. Ha véletlenül előrébb voltunk, akkor persze az egész mezőnyt ránk fújta a szél hátulról lehetőleg úgy, hogy a raum bójánál moccanni se tudjunk (az utolsó futamban 15 hajó ment el így és 150 m-t veszítettünk). Nem akarom tovább taglalni, mert inkább el kell felejteni, de ez után a nap után visszatekintve a selejtező futamok kiegyensúlyozott, korrekt versenynek tűnnek, pedig ott is történtek cifra dolgok.
Igazából fölösleges puffogni, mert már előre tudtuk, hogy ezt a helyet nem szabad komolyan venni és csak meg kell próbálni kihozni belőle a legjobbat. De amikor egy ilyen nap után az ember a kikötő előtt 200 méterrel nekimegy egy sziklának a svertjével, akkor azért nehéz visszafognia magát. Nekünk sem sikerült, de legalább kevesen tudtak magyarul. A szomorú csak az, hogy gyakorlatilag 1 napon, 3 x 40 perc alatt döntöttek el egy VB-t és úgy gondolja a rendezőség, hogy kitűnő munkát végzett.
A kiírás is minket büntetett, persze ez csak utólag látszik, mert most először hoztak egy új szabályt, miszerint nem lehet bármely két legrosszabb helyet kiejteni, hanem a 6 selejtezőből is egyet és a 3 döntő futamból is egyet kell kiejteni. Ez a mi esetünkben +8 pontot jelentett, ami nélkül simán 2. helyen végzünk. De ez már csak utólagos okoskodás…”
A 113 indulót felsorakoztató versenyen más magyar egységes is részt vettek:
- Ziegler János, Czeizel Balázs 16.
- Argay Béla, Polgár Csaba 50.