Kidobhatók-e a papírtérképek?

Ma már a hajózásban is számtalan applikáció segíti a navigációt és útvonaltervezést, figyeli a többi hajó mozgását, ad időjárás-előrejelzést akár hat modell kombinálásával vagy tölt be műholdképeket, mégsem érdemes végleg megszabadulni a papírtérképektől.

Pedig egyetlen tenyérnyi kütyüben elfér sok száz térkép adata, néhány pillanat alatt, gombnyomásra frissíthető az adatbázis, ami komoly előny. Tény ugyanakkor, hogy a közelmúltban is fordultak elő olyan balesetek, amik a digitális térkép rossz használatára voltak visszavezethetők: a navigátor egyszerűen nem nagyított bele eléggé a terület rajzába. Ott van az elektromos rendszer hibájának a lehetősége is, amikor semmire sem megyünk a kütyüinkkel, ráadásul a papírtérkép sokkal könnyebben áttekinthető, így nagyobb valószínűséggel szúrhatók ki a veszélyes helyszínek. Igaz, ehhez nagy méretarányú lepedőkre van szükség, amiket finoman szólva is macerás tárolni egy kis vagy közepes méretű vitorláson, pláne óceáni átkelésnél.

A fedélzeti rendszerek megbízhatóságának növekedése és az, hogy sokszor a legénység több tagjának is ott van a térkép a telefonján vagy tabletjén, kihúzza a probléma egyik méregfogát. Ha ezt megfejeljük egymástól független, saját energiaforrással ellátott elektromos körökkel, nagyban csökkenthetjük a kockázatot. Ettől még a megfontolt hajós igenis visz magával papírtérképeket, legalább arról a területről, ahol éppen túrázik. Sőt, sok versenykiírásban is kötelezővé teszik, a Rolex Sydney–Hobart rendezősége például a versenyt megelőző biztonsági ellenőrzés során leszámolja, hogy a hajón megvan-e az előírt 25 részletes térkép.

Éles helyzetben aztán a navigátorokra van bízva, hogy miből dolgoznak, a regattákon igen ritka, hogy ezt papírból tennék, mert túl erős a navigációs szoftverek csábítása. Azokban ugyanis egymásra pakolhatók az időjárás-előrejelzések, az útvonaltervező szoftver adatai és a hajó polárgörbéje – ez így együtt túl jól hangzik ahhoz, hogy az ember kihagyja a ziccert.

Nem kell azonban sutba dobni (vagy a hajófenékben elrejteni) a papírtérképeket, remek segédeszközei lehetnek a legénységi eligazításnak, amikor indulás előtt a csapat összegyűlik a kokpitban, és áttekinti, mi vár rá. Ez lényegesen egyszerűbb egy nagy méretű rajzot nézve, mint egy kis kijelzőn tologatni a szelvényeket. Előnye még a „lepedőknek”, hogy azonnal tudható, mikor frissítették őket. Az utóbbi időkben a digitális térképeknél a naprakészséget nem csak dátum szerint jelzik, figyelembe veszik az adat megbízhatóságát is. A Catzoc (Category Zone of Confidence – megbízhatósági kategória) azt jelzi, mennyire releváns az adott területre vonatkozó információ, figyelembe véve a vízszintes pozíciót, a mélységet, a fenék térképezettségét és a felmérő eszközt. Ötszáz bruttó regisztertonna fölötti kereskedelmi hajókon már a Catzoc dolgozik.

És ezek után még mindig jó hasznát lehet venni a papírtérképnek! Hosszabb úton meghatározott időközönként fel lehet rá vezetni a hajó pozícióját, így látható az előrehaladás mértéke, és ha az elektromos rendszer mégis bemondja az unalmast, a legénységnek legalább nagyjából lehet fogalma arról, merre jár.

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin 150. számában)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!