Virág Flóra: a kétszemélyes vitorlázás a legnehezebb

A Kékszalagon egy csúcskategóriás katamarán kormányosaként került a reflektorfénybe Virág Flóra, aki már több remek utánpótlás-eredménnyel bizonyította tudását.

Aqua: Miként kezdődött vitorlázó-pályafutásod? Más sportágat is kipróbáltál?
Virág Flóra: Kiskoromban az atletizálás felé kacsingattam, majd elkezdtem röplabdázni. A szüleim és a nővérem már vitorlázott, vettünk egy családi nagyhajót, Elliott 770-est, amellyel a mai napig versenyzünk. Tizenkét évesen úgy döntöttem, kipróbálom a vitorlázást. Egy darabig a röplabdázást és a vitorlázást egyszerre űztem, de a végső választás ez utóbbira esett. A mai napig úgy gondolom, hogy nagyon jó döntést hoztam meg akkor.

Aqua: Eddigi pályafutásod során melyik eredményedre vagy a legbüszkébb?
V. F.: Az egyik a 2013-as világ- és Európa-bajnoki nyolcadik helyezésem. Ez volt az utolsó évem Laser 4.7-ben, így meghajtottam ezt az időszakot, hogy az itthon megrendezendő vb-n, illetve Eb-n a legjobbat hozhassam ki magamból. Célomnak a top 10-et jelöltem ki, de az edzőmmel tudtuk, hogy a dobogós hely is meglehet. Egyrészt örömmel töltött el, hogy hazai vizeken versenyezhetek világ- és Európa-bajnokságon, másrészt mivel már három éve versenyeztem Laser 4.7-ben, egyfajta elvárást éreztem, hogy jó eredményt érjek el. Az eredményeimen látszódott, hogy elég keszekusza volt, ahogy fejben vagy összeálltak, vagy nem a dolgok, esetleg épp elhagyott a szerencse. A verseny utolsó napján nem álltam jó helyen, és anyukámmal együtt a móló végén vártuk, hogy megjöjjön a szél, mivel az sem volt reggel. Szerencsére jött annyi, hogy két futamot rendezhessenek, amelyeken nagyon összeszedetten vitorláztam, mentem egy második és egy harmadik helyet. Ezzel a két futammal feljöttem a nyolcadik helyre, amely nagyon meglepett. Amint kiértem a partra, mindenki jött gratulálni, én meg nem értettem, hogy mi van, amíg oda nem mentem a hirdetőtáblához. Számolgatva a pontokat, kiderült, hogy egy jobb futammal a dobogón állhattam volna, de így is örülök ennek az eredménynek.

Aqua: A szólóvitorlázás után a katamaránkorszak is hozott sikereket?
V. F.: A másik eredmény, amelyre büszke vagyok, az ISAF ifjúsági világbajnokság 2014-ben, ahol SL 16-os katamaránnal hatodik helyen végeztünk. A Balatonon egy ilyen hajó volt magánkézben, kölcsönkértük és háromszor edzettünk vele. Ez egy svert nélküli kis katamarán genakkerrel, fockkal, grósszal. A vb előtt Nacra 17-essel voltunk Franciaországban az Európa-bajnokságon, ahol nagyon szeles napokban versenyeztünk. Ekkor kilencedik helyen végeztünk a juniorok között. Ezt követően gyorsan szétszereltük a hajót, összepakoltunk, majd el is indultunk Portugáliába, ahol az ifjúsági világbajnokságot rendezték. A verseny előtt volt egy napunk, hogy kimehessünk edzeni és megismerjük a mezőnyt. Itt aztán tényleg csak a saját tudásunkra, az addigi tapasztalatainkra hagyatkozhattunk, mivel ezzel a hajóval nem igazán tudtuk, hogy hogyan kell vitorlázni. Ennek ellenére hatodik helyen végeztünk, ami szép eredmény a körülményekhez képest.

Aqua: Három a magyar igazság, akkor jöjjön a harmadik!
V. F.: A harmadik eredmény, amely büszkeséggel tölt el, a 2018-as junior világbajnoki hatodik hely Nacra 17-essel, Molnár Dáviddal. Úgy alakultak az események, hogy edző nélkül kellett kiutaznunk Marseille-be a vb-re. Erős szeles verseny volt, nagy hullámokkal. Mivel ez egy nagyon veszélyes hajóosztály a sebesség és a foilok élessége miatt, a versenyzésünkbe bele kellett venni a biztonsági faktort, mivel nem volt senki velünk a vízen. Magunkra voltunk utalva, de sikeresen megoldottuk a helyzeteket. A parton több edző is megdicsért minket, és ez nagyon jó érzéssel töltött el.

Aqua: Mostanában csak katamaránokban utazol vagy más hajóosztály is szóba jöhet?
V. F.: Katamarán mellett egytestűben is versenyzem, a családi Elliott 770-es hajónkkal. A családdal One Design versenyeken és az országos bajnokságokon egyaránt szoktunk indulni. Úgy gondolom, egy vitorlázó akkor válik igazán sikeressé, ha minél több hajóval versenyez, szélesíti a tudását és nem rögösödik meg egy hajóosztályban. A kreativitásban, tapasztalatokban nagymértékben segíti a vitorlázót a széles körű tudás. Ezért is szeretek más hajókkal versenyezni, különösen azokkal, amikben nagyon jó mezőny van és izgalmas versenyzések, helyzetek alakulnak ki.

Aqua: Csapatban szeretsz inkább versenyezni?
V. F.: Szerintem a legnehezebb a kétszemélyes vitorlázás. Ha egyedül mész, akkor csak a saját döntéseidre tudsz hagyatkozni, és ha hibát vétesz, egyértelmű, hogy azt te csináltad. Ahol már többen vannak, mint ketten, ott a csapattagok meg tudják egymást nyugtatni, és ha két ember konfliktusba kerül, a többiek tudnak segíteni abban, hogy megoldják a problémákat. Viszont kétszemélyes hajóban nem alakul ki ilyen. Ha valaki hibázik, a másik meg piszkálja, nincs ott egy harmadik, aki tisztábban látta a szituációt, és le tudja csillapítani a kedélyeket. Hat évig egyedül versenyeztem, majd átültem kétszemélyes hajóosztályba, és elő is jöttek ezek a problémák. Ekkor azt éreztem, hogy legszívesebben inkább egyedül versenyeznék. Azonban amikor elkezdtem nagyhajóval és több csapattal versenyezni, rájöttem, hogy többen mégiscsak jobb, mint egyedül. Tehát igen, csapatban szeretek inkább versenyezni.

(Cikkünk teljes terjedelmében megtalálható az Aqua magazin 148. számában)