Weöres Szabolcs újra nekivágna a Vendée Globe-nak

Weöres Szabolcs élete legkeményebb szakaszának tartja a Vendée Globe-ra való felkészülést és az indulást, amibe a kényszerű kiállás ellenére újra belevágna.

Aqua: Befejeződött a tizedik Vendée Globe, jó néhány hónap telt el azóta, hogy feladni kényszerültél a föld körüli vitorlásversenyt. Miként értékeled ezt a nagy kalandot, amelynek második magyarként vágtál neki?
Weöres Szabolcs: Amikor 2020 végén kimondtam, hogy elindulok a Vendée Globe-on, talán még én magam sem sejtettem, mibe vágok bele. Négy éven keresztül nap mint nap azért keltem fel, hogy a világ legkeményebb vitorlásversenyén rajthoz állhassak. Most egyre inkább látom: nem a célba érkezés a legfontosabb, hanem az az út, amit bejártam.

Aqua: Mesélnél erről egy kicsit bővebben?
W. Sz.: Négy éven keresztül építettem fel a projektet a nulláról, és ez az időszak életem legkeményebb szakasza volt. Nemcsak a hajó felkészítése, hanem az egész rendszer: szponzorok, csapat, technikai háttér, logisztika, versenyek teljesítése. De a rajthoz állás önmagában is egy külön verseny volt. A tizedik Vendée Globe minden idők legkeményebb kvalifikációs folyamatát hozta, 40 indulóra korlátozták a létszámot, miközben 56 próbált bekerülni.

Aqua: Hogyan élted meg magát a versenyt?
W. Sz.: Már az első napokban komoly nehézségekkel küszködtem. A hajó felborult, az árbóc érintette a vizet, az egyik széljeladó is letört, a hátszélvitorla (genakker) teljesen feltekeredett a forstágra, a nagyvitorla háromszor két méteren teljesen átszakadt. A feltekeredett hátszélvitorla az árbóc biztonságát is veszélyeztette, ezért viharos körülmények között, menet közben kellett az árbócra másznom, hogy levágjam. Ezután három napig vitorláztam szembeszélben, a front rossz oldalán, miközben a többiek a front kedvező oldalán, jó széllel robogtak előre. Mire végre Las Palmas környékén menedéket találtam, hogy nekiláthassak a nagyvitorla javításának, a mezőny jelentősen elhúzott. A javítás két teljes napot vett igénybe, először varrással, majd ragasztással, hogy alkalmas legyen az előttem álló több tízezer mérföldre. Amikor végeztem a javításokkal, és újra elindultam, már komoly hátrányban voltam, és egy szélcsendes, gyenge szeles zónába kerültem, míg a többiek továbbra is jó széllel haladtak.

Aqua: Végül feladni kényszerültél a versenyt. Hogyan élted ez meg?
W. Sz.: Amikor végre érkezett a következő front, amire szintén fel akartam ülni, elszakadt a D2-es vantni, ami egy fontos tartóeleme az árbócnak. A D2-es kábel valószínűleg már a borulás után, a feltekeredett hátszélvitorla okozta extrém terhelés miatt megsérült, és a következő nagyobb terhelésnél végleg elszakadt. Innentől a verseny folytatása túlzottan kockázatos lett volna…

Aqua: Milyen volt a nemzetközi visszhangja a részvételednek? Hogyan kezelik ezt a teljesítményt?
W. Sz.: A döntést követően rengeteg támogató, együttérző üzenetet kaptam versenytársaktól, barátoktól, szervezőktől és azoktól, akik végigkövették az utamat. Hubert Lemonier, a Vendée Globe versenyigazgatója is megerősítette, hogy minden profi szkipper ugyanígy döntött volna.

Aqua: Mik a jövőbeli terveid?
W. Sz.: Bár a versenyt fel kellett adnom, úgy érzem, hogy az út, amit eddig bejártam, önmagában is óriási teljesítmény. A négy év küzdelme, a rengeteg tanulás, a versenyre való kijutás és a mezőnyhöz való tartozás – mind olyan dolog, amit soha nem fogok kudarcként megélni. Hiszen a kudarc csak akkor kudarc, ha nem állunk fel utána. Ha rajtam múlik, folytatnám a Vendée Globe-projektet. Érzem magamban az erőt, a motivációt, és tudom, hogy a mögöttem álló évek tapasztalata most már biztos alapot ad. Ugyanakkor tisztában vagyok azzal, hogy egy ilyen projekt nem csak rajtam múlik.

Aqua: Visszatekintve erre a hosszú útra, nyilván van olyan, amiről mai fejjel azt mondod, hogy ezt másképpen csináltad volna. Ki tudsz emelni ezek közül néhányat?
W. Sz.: Sokan kérdezik, mit csinálnék másként. A válasz egyszerű: gyakorlatilag mindent. Nem azért, mert bármit is rosszul csináltunk, hanem azért, mert akkor még minden új volt, ismeretlen. De van egy dolog, amit semmiképp sem csinálnék másképp: az a hozzáállás, a kemény munka és motiváció, amit beletettem az elmúlt évekbe, és ami nélkül nem is jutottam volna idáig…

(Cikkünk az Aqua Magazin 167. számában olvasható teljes terjedelmében. Keresse a kiemelt újságárusoknál és a benzinkutakon! És fizessen elő rá, hogy a jövőben se maradjon le exkluzív tartalmainkról!)