Max Sirena – A munka sosem állt meg

2020. július 20.
Címkék :

Max Sirenával, a kétszeres Amerika Kupa-győztes vitorlázóval, a Luna Rossa csapat igazgatójával és kapitányával beszélgettünk a „Vörös Holdról” és a 36. Amerika Kupa előkészületeiről.

Aqua: Mikor dőlt el, hogy elindultok a 36. Amerika Kupán?
Massimiliano „Max” Sirena:
Bertelli úr javaslatára lettünk mi az első számú kihívó a versenyen. A megmérettetés első számú kihívó csapata képviseli az összes többit az előző kupa győztesével szemben, és a védővel közösen határozzák meg a következő Amerika Kupa hajóosztályának, az AC75-ösnek a szabályait. A 35. Amerika Kupa alatt mutattuk be a kihívót a címvédő csapatnak Bermudán, rögtön az utolsó futamot követően, amikor az Emirates Team New Zealand megnyerte a versenyt.

Aqua: Mit gondolsz a mostani hajóról, az új AC75-ösről? Mennyire igényel ez más felkészülést, menyire másként alakítottatok csapatot? Kikből áll a Luna Rossa Prada Pirelli Team?
M. S.:
Az AC75-ös az egyik legizgalmasabb hajó, amivel valaha vitorláztam, és aminek a projektjében is részt vehettem. A technológiai szintje és a dinamikája magával ragadó, nem beszélve a sebességéről. Meggyőződésem, hogy hihetetlenül izgalmas versenyeket fogunk látni Új-Zélandon, és remélem, hogy végül mi iszunk majd az Auld Mugból, miután megnyerjük a 36. Amerika Kupát. Egyébként úgy gondolom, hogy a csapat fejlődése ugyanolyan volt, mint ennek a hajónak az építése, Ez a fejlődés a tanulási folyamat során a hajóépítők, a vitorlázók és a csapat minden szintjén lezajlott. Ez egy hatalmas tesztelési és fejlesztési munka abban az értelemben is, hogy különféle új eszközök és új anyagok használatával kell megtervezni, valamint felépíteni egy hajót. A technológia a kulcs mindaddig, amíg mögötte az ember képes azt kordában tartani.

Úgy gondolom, a Luna Rossa most egy olyan csapat, ahol különböző szaktudású emberek dolgoznak együtt az új, tehetséges fiúkkal. Egy olyan nagy csoportnál, mint a miénk, ez jelentheti a megoldást, hogy új ötletek születhessenek és új gondolkodásmód alakulhasson ki. Valamennyi részlegnél – vitorlázók, tervezők, szárazföldi csapat – különböző programokat dolgoztunk ki, hogy egy új generációt találjunk, akiket mi már így is szoktunk nevezni. Az eddig elért közös eredmények nagyszerűek, az új generáció pedig új szellemiséget és új gondolkodást hozott magával, ami a hosszú távú közös munka sikerének alapja lehet.

Aqua: Hogyan élted meg az egyes hajótípusok közötti váltásokat?
M. S.:
Nagyon kiváltságos helyzetben vagyok, mivel eddig hét Amerika Kupán vettem részt. Láthattam a hajók folyamatos fejlődését a klasszikus egytestűtől a 90 lábas trimaránon keresztül az AC50-eseken át egészen a mostani repülőgépekig, az AC75-ösökig. Egy jó vitorlázó, egy jó tervező vagy egy jó hajóépítő pedig képes gyorsan gondolkodásmódot váltani a különböző típusok között, ez azt gondolom, hogy ez egyfajta speciális képesség.

Aqua: Hogy néz ki a felkészülés?
M. S.: Ennek a hajónak a kezeléséhez hatalmas fizikai és szellemi erőnlét szükséges. Az edzőteremben tartott tréningek ezért nagyon fontosak, mivel csak így tudjuk biztosan kordában tartani a hajót. Általában egy 90 perces erősítés és 5-6 óra vitorlázás van előírva. Ezenfelül számos megbeszélést tartunk vitorlázás előtt és után a különféle egységekkel, mérnökökkel, technikusokkal és vitorlázókkal, ahol megvizsgáljuk az összes adatot, amelyet a hajón tapasztalunk az edzés során. Itt hozunk döntést a következő nap változtatásaival és teszteléseivel kapcsolatban. Mindez elengedhetetlen a következő hajó felépítéséhez és a sebességünk növeléséhez.

Aqua: Mennyire borult meg a felkészülés a tervekhez képest a vírus miatt, akár a hajóépítés, akár az edzések terén, az elmaradt versenyekről nem is beszélve?
M. S.:
Ez a probléma világszerte mindenkit érint. Megváltozott a magánéletünk, a hétköznapjaink és ez kihatással volt a munkánkra is. A hajóépítő műhely több mint egy hónapra bezárt a vírus miatt. Mostanra azonban visszatérhettünk, és megpróbáljuk behozni az elvesztegetett időt. A második hajó építése során valószínűleg kicsit késésben leszünk, de el fogunk készülni vele. A futamok törlése pedig számos ok miatt rossz: rossz a vitorlásközösségnek, amely készen állt arra, hogy végre megnézze ezeket az új hajókat. De a legrosszabb a csapatoknak, mert ez egy nagyszerű lehetőség lett volna mindannyiunknak, hogy lássuk, hol tartunk a tervezés, a sebesség és a csapat szempontjából. Szerettük volna tudni, hogy készen állunk-e egy csapatként versenyezni, és nem csupán technikai és műszaki oldalról. A vírus hatására arra kényszerültünk, hogy nagyon sokat változtassunk a munkastíluson, de úgy gondolom, hogy jól reagáltunk a változásokra. (A közösségi oldalainkon is lehetett látni, hogy a fiúk otthon is rendszeresen edzettek.) Nálunk, Cagliariban sosem állt meg a munka igazán. Igaz, majd négy hétig nem volt lehetőségünk vízre menni, de szerencsére rögtön húsvét után visszatérhettünk a vitorlázáshoz.

Aqua: Hogy látod az egyes csapatok felkészülését? Melyik a legerősebb ellenfél?
M. S.:
Az teljesen egyértelmű, hogy akit le kell győznünk, az a címvédő. Ők a legerősebb csapat, amelyiknek a legtöbb idő állt rendelkezésére megfigyelni a többiek hajóját, és reagálni is tudtak a változtatásokra. A másik három kihívó is erős, az amerikai és az angol csapatok ugyancsak képesek a győzelemre. A célunk viszont az , hogy megnyerjük a Prada Kupát

Aqua: Beszéljünk egy kicsit a Luna Rossáról! Ki volt a tervező, hol és mennyi idő alatt épült? Mi lehet a különlegessége a többi hajóhoz képest? Mik az eddigi tapasztalatok az AC75-össel?
M. S.:
Úgy gondolom, meglehetősen radikális irányt választottunk a tervezés és a kiszolgálórendszerek szempontjából. Örülök a hajónknak, és nem cserélném el egyetlen darabját sem egy másikéval. Mi saját tervezőcsapattal dolgozunk, a Luna Rossa Prada Rirelli tervezői gárdával. Mindkét hajó a Persico Marine hajógyárban készül. Az egész egy hosszú tervezési és kivitelezési folyamat volt, az első Luna Rossa több mint 70 ezer munkaóra alatt épült fel. Mintegy 40 hajóépítő dolgozott rajta a világ számos pontjáról, talán ez az egyik specifikussága is. Az eddigi tapasztalataink kedvezők, de egyelőre egy nagy tanulási fázis közepén járunk, amelynek során még nagyobb sebességet kell elérnünk.

Balogh-Kovács Beatrix

(A Max Sirenával készült interjú teljes terjedelmében megtalálható az Aqua Magazin legújabb számában.)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!