Charles Caudrelier – a világ leggyorsabb óceáni vitorlázója

Charles Caudrelier a csendesen zakatoló versenygép, aki nem tartozik – vagy eddig nem tartozott – sem a legismertebb francia óceáni, sem a legnagyobb szólóvitorlázók közé. Holott amit eddig, már e földkerülő győzelme előtt letett az asztalra, az a legnagyobbak közé sorolta.

Pedig mindig ez volt az álma. Az ötvenedik születésnapja utáni napon, február 27-én reggel fél kilenckor érkezett vissza Brestbe. 50 nap, 19 óra, 7 perc és 42 másodperc alatt tette meg a 22 460 mérföldes utat. A valóságban persze sokkal többet vitorlázott, közel 29 ezer tengeri mérföldet (53 600 km). Az ideális útvonaltól messzire vezette az időjárás, valamint két kényszerű technikai megállót is be kellett iktatnia. A Horn-fok közelében elszakadt a nagyvitorlája, azt kellett javítani, majd az óriási előnye lehetővé tette, hogy a célba érkezés előtt az Azori-szigeteken kivárja, amíg a Brest felé vezető útról eltűnik az éppen ott átszáguldó erős ciklon. Így is két nappal megelőzte a második helyezett Thomas Coville-t és bő öttel a harmadik helyen befutó Armel Le Cléac’h-t.

Fél évszázadot várt arra, hogy megvalósítsa az álmát, a földkerekség egykezes megkerülését. Na jó, ebből az első tizenöt-húsz év egész könnyen, vitorlásfertőzéstől mentesen telt! Párizsban született, és ott élt tízéves koráig, amíg a család el nem hagyta a fővárost, hogy finistère-i Beg Meilben telepedjen le, a dédnagyszülei otthonában, szemben a La Forêt-öböllel.

A La Forêt-öböl… fogalom. Akit ott nem kap el a vitorlázás szenvedélye, az tényleg éljen városfalak között!
Kezdetben a golfozás jobban tetszett neki, az édesapja pedig a lovakért rajongott, de mindig volt valamilyen családi vitorlásuk. Charles először szörfözni járt a vízre, aztán a vitorlázás szépen lassan beszivárgott a bőre alá, a szívébe-lelkébe. Otthona ablakából nézhette, ahogy a Solitaire du Figaro, a népszerű szólóvitorlás-verseny résztvevői küzdenek egymással az öbölben, és ezen a környéken nem nehéz eljutni valamely nagy óceáni regatta rajtjához sem, testközelből megcsodálni a csodálatos versenyhajókat.

Az ifjú Charles hogy ne jutott volna el arra a pontra, hogy megkérdezze önmagától: „És én miért nem?” Aránylag későn kezdett vitorlázni és versenyezni, de ezt a hátrányt villámgyorsan ledolgozta.
1999-ben 25 évesen volt újonc a Figaro-sorozaton, és öt év múlva megnyerte azt. Aki nem tudná, a Solitaire du Figaro Franciaországban és általában a szólóvitorlázók körében egy nagyon nagyra értékelt többfutamos tengeri versenysorozat. Az elmúlt négy évtizedben az ott feltűnő vitorlázók közül kerültek ki a legsikeresebb francia óceáni menők.

Nagyon szeretett volna a Vendée Globe-on versenyezni, de nem akadt megfelelő támogatója, hiába igyekezett találni. Ám a versenyzői képességeit a szakma jól ismerte, így egyre gyakrabban tűnt fel csapatokban. Mind komolyabb menők hívták el versenyezni. Marc Guillemot, Sébastien Josse, Pascal Bidégorry, Michel Desjoyeaux, Franck Cammas, csak néhány név a legnagyobbak közül, akikkel hajóra szállhatott.

A kétszeres Vendée Globe-győztes Michel Desjoyeaux mondta: „Szerettem vele vitorlázni. Ő nem egy díva. Két lábbal áll a földön és teljesen rákattant a versenyzésre.”

„Nagyon erős a munkamorálja. Csodálatos, nagyon értékes ember. Minden, amit elért, kemény munka eredménye. Nagyon megküzdött azért, hogy eljusson oda, ahol ma van” – tette hozzá Pascal Bidégorry. „A vízen egy másodperc sem telik el, hogy ne lenne versenymódba kapcsolva. Irdatlan nyomás alatt tartja önmagát a siker érdekében. Mindent belead és a legapróbb részletekre is figyel” – mondta róla egy versenyzőtársa, akivel a Transat AG2R-en vitorlázott.

Kétszer, 2009-ben és 2013-ban is győztes volt a Transat Jacques Vabre kétszemélyes versenyen. A kettő között a Volvo Ocean Race-en vitorlázott Franck Cammas-val a győztes Groupama 4 fedélzetén. Úgy került a vitorlázócsapatba, hogy előtte a Route du Rhumon Caudrelier volt az, aki a parton az útvonalat tervezte a győztes Cammas számára. Ezután „főnök” lett, és még kétszer kerülte a földet versenyben a Dongfeng Race Team szkippereként. Másodszorra a 2017–18-as Volvo Ocean Race-en győzelemre is vitte a csapatát.

A Gitana-kaland

Az Ariane és Benjamin de Rothschild által alapított versenyistálló 2019-ben őt választotta a Maxi trimarán kapitányává. 

„Nagyon alázatos. Ahogy él, ahogyan csinálja a dolgait. Mindig pontosan tudja a helyét, és tisztában van azzal, hogy milyen szerencsés, amiért a munkájában kiélheti a szenvedélyét. Ráadásul tudja, hogyan mutassa be, miként hangsúlyozza a vele dolgozók teljesítményét, és mindent megoszt a csapatával” – ezt Cyril Dardashti, a Gitana Team főnöke mondta róla.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 161. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról! Lapunk következő száma júliusban, a Kékszalagra jelenik meg.)