James Cameron és szerelme, az óceán – első rész

A hollywoodi filmrendező rajong az óceánért, és egyre erősebben vágyik arra, hogy többet tudjon meg a mélyén lévő életről.

Voltak már sokkal nagyobb tragédiák is a tengeren. Voltak olyan hajótörések, ahol sokkal több emberélet veszett oda. Sőt, sokkal drámaibb süllyedések is történtek. Mi az, ami annyira ellenállhatatlan James Cameron számára a Titanicban?

„Leginkább az, hogy lassan süllyedt el. Az embereknek volt idejük arra, hogy szembenézzenek a sorsukkal, és meghozzák a nehéz döntéseket – apák búcsút mondtak a gyerekeiknek, férjek búcsút mondtak a feleségeiknek, és visszaléptek a túlzsúfoltnak érzett mentőcsónakokból. Vajon mi járt a fejükben azokban a pillanatokban? Kik voltak a hősök? Kik tartották kötelességüknek az önfeláldozást?”

Cameronnak a Titanic elsüllyedéséről szóló 1997-es mozija máig minden idők negyedik legnagyobb bevételt hozó filmje. További két produkciója van az eddigi top ötben: a 2009-es Avatar és annak tavaly bemutatott folytatása, A víz útja. Csak erre a három filmre mintegy 7,5 milliárd dollár értékben adtak el jegyeket. A kanadai filmes 1995-ben merült le először a Titanichoz – ezt további 32 követte –, arra az alkalomra úgy emlékszik, mintha tegnap lett volna: „Közeledtünk az orrhoz, és az első dolog, amit megláttam, a felhalmozott agyag volt. Tényleg úgy nézett ki, mintha felszántották volna. Hamarabb fogtam fel, mint a kormányos, hogy mi az. Azt mondtam neki: »Ez az orr. Itt csapódott a fenéknek. Nagyon lassan menj előre, és finoman emelkedj fel«. És ott volt, pont előttünk a nagy, fekete acélfal”.

Bár szereti azt mondani, hogy több időt töltött a roncson, mint a hajó kapitánya, ám eredetileg nem azért merült le 4000 méter mélyre az Atlanti-óceán fenekére, hogy filmet forgasson: „Van egy helytelen pontösszekötés, ami így szól: »Ó, Cameron filmes, szóval csak azért nézelődik az óceánban, hogy ötleteket szerezzen a következő filmjéhez.« Ez egy vicc. Rengeteg ötletem van, nem kell az óceánba merülnöm újabbakért. Azért megyek oda, hogy megtudjam, mi van ott, és hogy kielégítsem a kíváncsiságomat. Nem azért csinálom az expedíciókat, hogy megkönnyítsem a filmkészítést, hanem azért csinálom a filmeket, hogy megkönnyítsem a felfedezéseket. Művészileg kielégítem magam, és keresek némi pénzt a filmekkel, aztán visszajövök, hogy kielégítsem a kíváncsiságomat, időt, energiát és tőkét fektetve járművek, lámpák és tengeralattjárók építésébe, hogy kiderítsem, mi zajlik a mélyben”.

Az idén júniusban az OceanGate-robbanás tragédiája uralta a világ médiáját, amikor a Titan búvárhajó mind az öt utasa életét vesztette a Titanichoz való leereszkedés közben. Erről Cameronnak meglehetősen markáns véleménye van: „Én nem szálltam volna be abba a tengeralattjáróba”. Szerinte – és más mélytengeri kutatók szerint is – előre látható volt, hogy a tragédia bekövetkezik: „Nagyon gyanakodtam az általuk használt technológiára. Azért nem próbáltak tanúsítványt szerezni, mert tudták, hogy nem fognak megfelelni”.

Szavainak az is hitelt ad, hogy 2012-ben egyszemélyes búvárhajójával, a Deepsea Challengerrel 11 kilométerre, az óceán legmélyebb pontjára merült le, a Csendes-óceánon, a Mariana-árokban található Challenger Deepbe, és ezzel ő lett az első ember, aki ezt egyedül tette meg.

A hosszú merülés egy percben:

Ugyanakkor hisz a technológiai fejlődésben és szenvedélyesen rajong a mélytengeri világért, ezért nemrég befektetett a Triton tengeralattjárókba. A név a szuperjachtok világából lehet ismerős, a világ jó néhány felfedezőjachtja hordoz ilyen márkájú tengeralattjárót, de a cég egyedi darabokat is készít. Cameron a befektetést Ray Dalio milliárdossal, az OceanXplorer nevű 87 méteres expedíciós hajó tulajdonosával közösen ejtette meg.
FOLYTATJUK…

(fotók és forrás: Boat International)