Fertő tó: kalandos múlt, szomorú jelen

A Fertő tó jelenleg válságos állapotban van, és a történelem során volt, hogy majdnem kiszáradt, és szántóként akarták felosztani, ám volt, hogy hajójáratot indítottak rajta.

Magyarország mindhárom természetes, nagy tava alapvetően fiatal, a jégkorszak idején alakult ki. A vizüket elsősorban a csapadékból és a felszíni vízfolyásokból nyerik, és egyedül a Balatonnak enyhén pozitív a vízellátottsága: mind a Fertő, mind a Velencei-tó esetében negatív a mérleg, ennek legfőbb oka a nagy párolgási veszteség.

Történelmi korokat tekintve a legingadozóbb vízjárású tavunk a Fertő, történelmi híradások támasztják alá a vízszint jelentős és gyors ingadozását. Biztos adataink vannak arról, hogy többször jelentősen megnőtt a tó területe, elöntve a környéket. 1410-ben például egy nagyobb áradás miatt a mai Mosonbánfalva lakói keletebbre, a jelenlegi faluhelyre költöztek. A tó legnagyobb területét 1786-ban érte el, ekkor több mint 500 négyzetkilométert borított víz. Ennek pikantériája, hogy alig 50 évvel korábban éppen kiszáradtnak tűnt, és medrének szántófölddé nyilvánításán gondolkodtak.

A tó többször szinte teljesen kiszáradt. A jelenség a XVI. század második felétől kezdve lett egyre gyakoribb, mivel ebben az időszakban szűnt meg a Rába és a Rábca befolyása, a kieső víztömegeket ekkor a Répce elterelésével kívánták pótolni. Pontosabb adataink a XIX. századból vannak, amikor négyszer (1811, 1840, 1863–68, 1899) tűnt el szinte teljesen a tó vize. Ezekben az időszakokban a tó medrében sziksó rakódott le, és megjelentek a sótűrő növények. A kiszáradás időnkénti tartós fennállását mutatja, hogy 1869-ben a fertőrákosi hívek gyalog zarándokoltak el a tó kiszáradt medrén keresztül Boldogasszony templomának búcsújára.

A vízszint igen nagymértékű ingadozásának ellenére jó néhány terv és próbálkozás volt a tó hasznosítására. Magas vízszint idején kísérletet tettek a tavi hajózás beindítására: 1855-ben rendelet született Fertőrákos és Illmitz között napi egy oda-vissza hajójárat indításáról. A tó vize azonban nyár végére leapadt, így a hajójárat is megszűnt. Az apadások, kiszáradások idején a tó teljes lecsapolásáról és szántófölddé alakításáról születtek tervek. A legkomolyabban 1868-ban foglalkoztak a kérdéssel, amikor a tó több éven át tartó szinte teljes kiszáradása kapcsán a tóparti birtokosokban felmerült a meder felosztása.

Ennek érdekében a kormánynál lépéseket is tettek, de végül a környék birtokosai leszavazták a Fertő tó teljes lecsapolását. Az ügyre az 1904. évi XXXIX. törvény tett pontot, a jogszabály ugyanis a térség árvízmentesítésének kiegészítésével együtt elrendelte a pomogyi hídnál egy zsilip megépítését, amivel a tó vízszintje szabályozható – írta a rubicon.hu.

fotók: vienna.at, booking.com, unesco.org, neusiedlersee.com