Hajózzunk Madeirára!

Mindegy, hogy télen menekülsz a sötét és hideg elől, óceáni vitorlázásra vágysz, esetleg kirúgnál a hámból, Madeira mindig tökéletes megoldásnak tűnik. A charterpiac kínálata errefelé egyelőre véges, így mindenképp elkél a szakértő segítség.

Madeira repterének közelében ideális charterbázis a kétszázhatvannégy férőhelyes Quinta do Lorde Marina a Ponta de São Lourenço-félsziget déli oldalán. A közeli Machióban be lehet vásárolni, aztán indulhat a kaland!

Délnyugatnak indulva elhaladunk Machico tizenötödik században épült temploma és Madeira két fehér homokos strandjának egyike mellett, majd következik a reptér mint eltéveszthetetlen parti tájékozódási pont. Az egyébként pöffös szél Ponta do Garajau után jó eséllyel elhal, de legalább van időnk gyönyörködni a Rio de Janeiróban álló Megváltó Krisztus szobor kisebb változatában.

Általánosságban elmondható, hogy a hegyek miatt igen változékonyak a szélviszonyok, de a part tagoltságának hála, mindig akad menedék a közelben. Nyugat felé tovább haladva feltűnik Funchal, ahol az óváros közelében kétszáztíz férőhelyes a marina, ám állandóan tele van a helyiek bárkáival, úgyhogy vagy a hullámtörő belső oldalán szorítanak nekünk helyet, vagy a kinti horgonyzóra irányítanak. Előny, hogy közel vagyunk a történelmi városhoz, viszont a parti éttermek és bárok zaja miatt nehezebb lehet az éjszakai alvás. Alternatívát jelenthet a Fajã dos Padres előtti múringok egyike.

Másnap délkeletnek vesszük az irányt, az Ilhas Desertas felé, az út során opcionálisa beiktatva Câmara de Lobos halászfaluját. Kikötője a déli szél kivételével mindentől jól védett, ám mivel a mai napig aktív halászok körében is népszerű sokszor zsúfolt a móló. A nagy sziget takarásából kiérve valószínűleg friss szélben futtatva rohanhatunk a lakatlan és kopár földdarabig, ahová csak akkor léphetünk, ha van engedélyünk a Funchalban székelő, nemzeti parkokért felelős hivataltól, úgyhogy ezt időben be kell szerezni. A három szárazulatból álló együttes a világ egyik legveszélyeztetettebb faja, a barátfóka párzóhelye. Annyira védik a környéket, hogy száz méternél kisebb vízmélységben tiltott a halászat is. Horgonyozni egy sziklapadon lehet, amelyet csak dagálykor fed víz, illetve van pár múring, amelyeket vészhelyzetekre tartanak fenn, de ha épp nem jár arra más rajtunk kívül, a sziget gondnoka engedélyt fog adni a használatukra.

Reggel korai indulás Porto Santóba, negyven mérföld vár ránk szembeszélben. Rövid vagy hosszú pihenésre Quinta do Lorde, illetve Baía de Abra jöhet szóba, de ezek eléggé az út elejére esnek, úgyhogy vagy kitartunk, vagy az orrvitorlát betekerve motorlázunk egy idő után, ha a csapat nem bírja a hosszú cirkálást. A Porto Santo fölé magasodó vulkán már húsz mérföldről látszik. Marina Porto Santo százhatvanöt helyét észak felől a sziget, kelet és dél felől a móló védi. Egyébként is békés hely, Madeira lakói ide járnak pihenni, ami nagyban köszönhető a hat mérföld hosszan húzódó fehér homokos strandnak. Legnagyobb településén, Vila Baleirán mindössze ötezer ember él, amit hiába hívnak városnak, attól még vidékies és nyugodt hangulatot áraszt. Kolumbusz is élt itt egy rövid ideig, akkori lakóháza ma múzeum. Innen Madeirára térünk vissza, az uralkodó szélben szinte siklatva a hullámokon.