Te mi leszel, ha nagy leszel?

Bill Lyons 2017–18-ban vett részt a Clipper Round the World regattán, élményeiről blogot vezetett. Megállapításai két év távlatából sem vesztettek aktualitásukból. Sőt, lehet, hogy sosem fognak.

Bill a marketingszakmát hagyta oda a verseny miatt, és elmondása szerint olyan közösség tagjává vált, amelynek a tagjai a mai napi szoros kapcsolatot tartanak egymással. A vele történtek és a hosszú beszélgetések hatására döntött úgy, hogy sportrehabilitációt tanul, mi több, diplomája megszerzése után azzal akar foglalkozni. Úgy véli, jelentős hozadéka volt annak az egy évnek, hogy már az apró dolgoknak is tud örülni.

Mi leszek, ha nagy leszek? – írta Bill Lyons a Clipper 2017–18 Race hetedik szakaszán. „Megöregedni kötelező, felnőni opcionális – jelentette ki még az első szakaszon Erik. – Akkor sokan határoztuk el, hogy onnantól e szerint élünk. Most azonban, amikor közeledik a szakasz (és a verseny) vége, egyre többször kerül elő beszélgetéseikben a »mi lesz utána?« kérdés. Főleg azoknál, aki a regatta miatt egy teljes évre elszakadtak »normál« életüktől. Sokan úgy tartják, hogy a Clipper megváltoztatja az életed. Szerintem inkább csak megtisztítja. Hogy aztán ezzel mihez kezdünk, az ránk van bízva. Mert túl azon, hogy a regatta komoly vitorlástudással vértez fel, lecsupaszít rólad mindent, amivel a kényelmed érdekében körbevetted magad. És ez alatt nem csak a foteled értem.”

Fitnesz – nincs az a konditermi foglalkozás, ami felkészítene napi 12 óra vitorlázásra. A rajt előtt a testem minden volt, csak karcsú nem, mostanra viszont odáig jutottam, hogy minden kikötőben új ruhákat kell vennem. És mindig kisebbeket, mint az előzőek. Élvezem, hogy fitt vagyok, ahogy azt is, hogy korlátozás nélkül tömhetem magam gumicukorral. Bár ez utóbbit valószínűleg el kell hagynom a verseny után.

Birtoklási vágy – ha nem fér bele a 60 literes vízálló táskába, nincs rá szükséged.

Magabiztosság – olyan jó vagy valamiben, hogy emberek pénzt adnak a tudásodért, erre te egyik napról a másikra fejest ugrasz az ismeretlenbe. A tanulási görbét olyan meredek, hogy az szédítő, a körülmények folyamatosan változnak, te meg reméled, hogy nagyjából jól csinálod, amit kell. Amikor azt hiszed, minden oké, a szél a szemedbe nevet és feje tetejére állítja a világod. Vagy kilenc dolgot jól csinálsz, ám a kapitányod felhívja a figyelmet a tizedikre, amiről megfeledkeztél – és persze az volt a legfontosabb. Vitorlázáshoz kapcsolódó tevékenység nyomán eddig négyszer kaptam meg az „ez jó volt” dicséretet, az egész verseny alatt. Kis szerencsével ez felkúszhat tízre a liverpooli célig – de nem reménykedem túlságosan. Fenntartandó az önbizalmat, néha inkább csak olyan apró célokat fogalmaztam meg magamnak, mint „ne felejts el fogat mosni”. Szerencsére amikor mélyponton vagy, jönnek a csapat tagjai és kirántanak a gödörből.

Család és barátok – ha eddig nem tetted volna, végleg elkezded megbecsülni őket.

Győzelem – nem fontos. A legkevésbé sem. Jó, a kapitányoknak talán, de nekünk, hétköznapi embereknek elég, ha mindennap egy kicsit jobbak vagyunk, mint az előzőn. A kikötőben összefutva a többi legénységgel, a párbeszéd sosem az eredménylistáról folyt, hanem a személyes sikerekről. Őszintén tudtunk örülni mások boldogulásának.

Jó bor – nagyon fontos. Bár bebizonyítottuk, hogy elég sokáig meg lehet lenni nélküle, de ki lenne olyan őrült, hogy ilyesmivel büntesse magát?

A világ csodálatos. Természetesen megkaptam a kérdést, melyik volt a kedvenc szakaszom, és bevallom, nehéz volt válaszolni. Mert bár szinte végtelen ideig bámuljuk a tengert és az eget, nincs két egyforma nap, és minden hajnal örömmel tölt el. Láttunk rengeteg hullócsillagot, éjszaki szivárványt, delfineket, bálnákat, asztal méretű medúzát, Holdfogyatkozást, ház méretű hullámokat, öngyilkos tintahalat, teknősháton utazó tengeri madarat. Mindegy, mit hoz számomra a jövő, nem szeretném feladni a világ felfedezésének lehetőségét.

Ezzel vissza is értünk a jövőt illető kérdéshez. Végeztem egy gyors közvélemény-kutatást a szolgálatban velem lévő három társamon: mind azt állították, hogy ezentúl a tanulás kapja a legkomolyabb hangsúlyt. Egy évet töltöttünk azzal, hogy elsajátítsuk egy számunkra teljesen idegen szakma fogásait, és nagyon úgy fest, hogy ezt valamennyien szívesen folytatnánk. Legyen művészet, tudomány vagy gazdaságtan, fejlődni és tapasztalni akarunk. És nem csak azért, mert még mindig tömjük magunkba a gumicukrot.

A 2022–23-as Clipper Race-re már megnyílt a jelentkezési lehetőség, ha érdekel a dolog, itt kérhetsz ismertetőt.

(forrás: sail-world.com, fotók: clipperroundtheworld.com)