Pip Hare – A kitartás ereje

Brit vitorlázó, újságíró és vitorlásedző, Kelet-Angliában nőtt fel, 16 évesen kezdett vitorlázni. Később olyan nemzetközi versenyeken indult, mint az OSTAR, a Transat Jacques Vabre és a Rolex Fastnet Race.

Aqua: Bár a nemrég véget ért The Ocean Race Europe az aktuális téma, kezdjük egy rövid visszatekintéssel: kiderült, hogy mi okozta az árbóctörést a Vendée Globe-on? Hol van most a jachtod, és milyen állapotban?
Pip Hare: Sajnos soha nem fogjuk megtudni az árbóctörés okát. A mérőcella adataiban semmi rendkívüli nem látszik, és az árbóc leszerelése után kevesebb mint 2 méternyi darab maradt a fedélzeten, így a roncsok nélkül nem tudunk semmiféle következtetést levonni. Hazahoztuk, ez fontos.

Aqua: Sikerült szponzort találnod a projekt folytatásához?
P. H.: Még nem, de jelenleg mindenkinek nehéz a helyzete. Biztos vagyok benne, hogy találunk partnert, két Vendée Globe-bal a hátam mögött rengeteg tapasztalatom van a jó partneri viszony kialakításában és a megtérülés biztosításában. Egyike vagyok a kevés, angolul beszélő versenyzőnek a mezőnyben, a harmadik versenyemre készülök, nőként úgy gondolom, hogy ez így együtt komoly vonzerőt jelent a megfelelő partnernek.

Aqua: Kinek az ötlete volt, hogy a kanadai csapat tagjaként vitorlázz a The Ocean Race Europe-on?
P. H.: Rendszeresen beszélgetek Scott Shawyerrel, a Canada Ocean Racing tulajdonos-szkipperével, amióta 2021-ben csatlakozott az osztályhoz. Tudom, hogy mennyire elszigeteltnek érezheti magát valaki, aki nem franciául beszélő külföldiként csatlakozik az osztályhoz. Még a Vendée előtt beszélgettünk valamilyen együttműködés lehetőségéről, majd miután odalett az árbócom, elkezdtünk konkrét terveket szőni. Ez nekem ugyancsak kapóra jött.

Aqua: Eredetileg legénységi tagként neveztek be, de idővel átkerültél kormányosi pozícióba. Ez tervezett vagy spontán volt?
P. H.: A Canada Ocean Racing azért alkalmazott, hogy beindítsam a vitorlásprogramot, miután 2025 májusában vásároltak egy új hajót. Nem volt sok időnk beüzemelni a vitorlást, kiválasztani a csapatot és még edzeni is, két hónap jutott rá Franciaországban az Ocean Race Europe előtt. Már eredetileg is az volt az elképzelés, hogy én leszek a szkipper azokon a szakaszokon, amelyeken Scott nem tud indulni. A lehető legtöbbet akarta kihozni a tanulási folyamatból, ezért fontos volt szüneteket tartani, így léptem be a kapitány szerepébe, amikor ő nem volt a fedélzeten.

Aqua: Mennyit vitorláztál korábban a Földközi-tengeren? Milyen új benyomásokat szereztél?
P. H.: Elég sokat vitorláztam, hiszen ott végeztem a Mini Transat-kvalifikációimat és az első csapatom La Grande Mottéban jött össze, volt benne versenyzés és hajószállítás egyaránt. Mindig tudtam, hogy vitorlázás szempontjából nehéz hely, mert az időjárás nagyon hektikus. Ez a mostani verseny ráerősített erre.

Aqua: Sikerült-e csapatként megfelelni a saját elvárásaitoknak az Ocean Race Europe alatt?
P. H.: A Canada Ocean Racing új csapatként, nagyon nyitott szellemben csatlakozott a versenyhez. Remek hajójuk van, de mindössze két hónappal a regatta előtt került vízre, és nyolc napot tudtunk vele edzeni. Ráadásul nemcsak a vitorláscsapatot építettük, hanem a technikait is, és még a rajt előtti utolsó pillanatban is zajlott a hajó felkészítése. Ostobaság lett volna azt hinni, hogy kihívást jelentünk a neves csapatok (Biotherm, Holcim) számára.

Elértünk némi előrelépést a cél felé, az utolsó szakasz viszont csalódás volt, de nekünk a verseny egészére kell emlékeznünk. A legfontosabb az, hogy Scott jelentős mennyiségű tudással és tapasztalattal távozott, ami óriási előrelépés a 2028-as Vendée Globe kampányában.

Aqua: Meddig tart az együttműködés a Canada Ocean Racinggel?
P. H.: Én leginkább arra koncentrálok, hogy a saját csapatomat felrázzam. Nehéz idők járnak az egész IMOCA osztályra, sokan elvesztették a hosszú távú szponzorukat (én is), és a jelenlegi világgazdasági helyzet megnehezíti az újrakezdést. Továbbra is baráti a viszony a Canada Ocean Racinggel, felajánlottam nekik, hogy jövőre időnként dolgozom velük Scott egyéni programján, de nem akarom, hogy megbánjam, nem fektettem elég energiát a saját projektembe.

Aqua: Mik a terveid a jövőre nézve? Kaptál meghívást máshonnan?
P. H.: Szeretnék visszatérni a saját versenyprogramomhoz, így a Route du Rhumra koncentrálok.

Aqua: Egyedül vagy csapatban szeretsz jobban versenyezni?
P. H.: Egyedül… Hiányzik is nagyon.

Aqua: Az IMOCA 60 osztályról gyakran mondják, hogy egy nagy család. Van olyan versenytársad, akivel a magánéletedben közeli barátságban vagy?
P. H.: Én afféle távoli unokatestvér vagyok. Nem Franciaországban élek, enyém az egyetlen nem francia székhelyű csapat, ami azt jelenti, hogy nehéz kapcsolatot kialakítani másokkal.

Aqua: Szoktál vitorlázni „nem profi” módon?
P. H.: Igen, imádok a vízen lenni. Tizenhárom évig éltem egy hajón, és hiányzik az az érzés, amikor csak gondolok egyet, és az egész életemet átteszem valahova máshova. Úgy tervezem, hogy hamarosan újra egy hajón fogok élni.

Aqua: Mit csinálsz, amikor nem vitorlázol, vagy vitorlázással kapcsolatos ügyeket intézel?
P. H.: Imádok a szabadban lenni és fizikailag aktív tevékenységekkel tölteni az időm. Nagy becsben tartom azt a kényelmes csendet is, amit a régi barátokkal tud átélni az ember. Szeretek utazni, új helyeket felfedezni és különböző kultúrákat megismerni.

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 169. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)