Mit csinál a fedélzeti riporter a hajón a The Ocean Race-en? – második rész

Georgia Schofield a svájci zászló alatt hajózó Holcim-PRB csapat két fedélzeti riporterének (OBR) egyikével a verseny második szakasza után készült interjú.

Milyen érzés megérkezni egy hosszú szakasz után?
Nincs hozzá fogható a világon. Az őrület két nappal a befutó előtt kezdődött, láttuk, hogy a versenytársunk minden pillanatban egyre közelebb kerül. Az utolsó reggelen elhúztunk előlük, de amikor 10 mérföldre a parttól belekerültünk abba a zónába, ahol a szárazföld hatása is érvényesül, elkezdett újra izgalmas lenni. Nagyjából ebben a pillanatban bukkant fel egy motoros a TOR hivatalos fotósával, Jesús Renedóval – pont ő biztatott engem öt éve, hogy ráhajtsak erre a melóra. Feszültek voltunk egészen a célvonalig, én leginkább arra koncentráltam, hogy amikor épp nem filmezek, a súlyom a megfelelő helyen legyen. Az utolsó pillanatokban csak arra tudtam gondolni, hogy Kevin közelében maradjak, biztosan elkapjam a célba érés pillanatát. Az interjúk után elmentem rendszerezni az anyagaimat, csak akkor bújtam elő, amikor kikötöttünk a dokkhoz. Együtt álltunk a győztes zászlóval a tömeg előtt, ami sokkolt, mert nem számítottam ennyi emberre. Néhány másodperc múlva megláttam a szüleimet lent a mólón, és akkor végem lett.

Kivel osztozol az OBR-szerepen, és vannak-e feladataid két szakasz között is?
Julien „Champion” Champolion a váltótársam, ő a PolaRYSE csapat tagja, és mindketten a veterán OBR, Yann Riou felügyelete alatt állunk – ő az ötödik szakaszra tervez beugrani. Jelenleg hivatalosan szünetet tartok, de minden nap ellenőrzöm a nyomkövetőt és az összes tartalmat; a hajón kívüli munkám a vitorlázók/parti csapat tudósításaiból és a következő szakaszra való felkészülésből áll. A Pro-Am és az In Port versenyek alatt a szponzorainkkal forgatok, segítek a PolaRYSE csapatának feldolgozni Julien hajós anyagait.

Privát szféra a fedélzeten?
Zéró. Kivéve ha nagyon gyenge szél van – akkor felviszed a vödröt az orrba…

Milyen érzés, amikor a hajó felugrik az emelősvertekre vagy leesik róluk?
Minden egyes ütközést érzel az egész testedben, méghozzá keményen. Tényleg nagyon-nagyon vigyázunk arra, hogy erős szélben jól tartsuk magunkat.

Hogyan óvod a kamerákat?
Van vízálló táskám, de a kokpitban arra nincs igazán szükség, csak akkor veszem elő, ha az orrba megyek, és olyanok a körülmények.

Mi volt a legijesztőbb pillanat a szakasz során?
Viharos körülmények között hajóztunk, és az összes riasztó megszólalt franciául, nekem meg fogalmam sem volt róla, mi történik körülöttem. Végül rájöttem, hogy az egyik vízérzékelő lépett működésbe, így elkezdtem minden általam ismert mélyedésből kimerni a vizet, mivel ez volt az egyetlen értelmes dolog, ami eszembe jutott… aztán kiderült, hogy téves riasztás volt. De legalább vödrözhettem egy kört hajnali egykor.

És melyik volt a legmenőbb?
A megérkezés. És ott a sok apró, de annál varázslatosabb pillanat a tengeren.

A legemlékezetesebb momentum?
Az utolsó napon meglátni Jesúst, 17 nap után az első olyan embert, aki nem a csapat tagja.

Miért ez számodra az álommeló?
Részben Jesúsnak köszönhetően. Még a 17/18-as kiadásban ott voltam az aucklandi megállónál. Láttam, hogy van valaki a hajón, aki a médiáért felel, de ennél többet nem tudtam az OBR szerepéről. Akkoriban a Starboardnál dolgoztam, és akkor már néhány éve SUP, vitorlázás, kite és windsurf fotózással-filmezéssel foglalkoztam. Jesús bemutatott mindenkinek a The Ocean Race-nél, aki a médiával foglalkozott, különösen Brian Carlinnek, aki az OBR programot vezette. Minél többet tudtam meg róla, annál erősebb lett bennem az érzés, hogy ezt a munkát akarom végezni. Úgy tűnt, megfelel a képességeimnek, és egyben hatalmas kihívást is jelent, de azt hittem, távoli és elérhetetlen.
Az út minden egyes lépése varázslatos volt, a Bianca Cookkal és Tony Rae-vel (NZ Ocean Racing) közösen végzett munkától kezdve a Team Holcim-PRB-be való meghívásig. És mivel kihagytam a harmadik szakaszt, nagyon szeretnék visszatérni és végigmenni a Déli-óceánon. Szóval a következő kiadás szerepel a terveim között. És abban hátha megint lesz aucklandi megálló!

Az első részben: Indulás, nehezített munkakörülmények, készenlét.

(forrás: Live Sail Die, fotók: The Ocean Race)