Magára maradt a macska egy vitorlázó hajón

Nigel Fox nyolc órán át lebegett a vízben Ausztrália északi részén, mire a mentőegység rátalált és kiszedte volna az Arafura-tengerből. A macskája közben egyedül vitorlázott a hajójukkal.

A férfi és állata előző éjszaka 40 csomós szélben és elektromos viharok között hajózott a Gove-félsziget felé, amikor egy méretes hullám annyira megbillentette a Duncanson 34-est, hogy Nigel kiesett. Tetézendő a bajt, a hevedere ugyan megtartotta, de a lábai az ég felé, a feje pedig víz alá került. Felkészült hajóssal ez a helyzet sem tud kibabrálni, késével elvágta a szíjat. Miután így megszabadult, elszakadt a járműtől, de legalább életben maradt, és aktiválni tudta a mentőmellényére rögzített vészjelzőt.

A Nhulunbuytól 93 kilométerre északkeletre kibocsátott jelet vette az Ausztrál Tengeri Mentési Központ, ők értesítették 9:30-kor a darwini rendőrséget, akik a helyi erőkkel egyeztetve útjára indítottak egy motorost. Közben – Nigel rádiójelét fogva – egy Cairnsból induló repülőről mentőszigetet dobtak le a szerencsétlenül járt férfi mellé a vízbe, egyúttal rádiókapcsolatba léptek vele. Öt órával később megérkezett a motoros, amely a fedélzetére vette, és a Gova megyei kórházba szállította, ahol megállapították, hogy kiszáradt, valamint eltört két bordája (még a viharos éjszakában).

A hajót 30 órával később a nhulunbuyi barátai fogták be, és Stinky, a macska, aki 15 éve Nigel társa, biztonságban volt a fedélzeten. Mindez január 4-én történt, azóta Nigel levonta az eset tanulságait: azért éltem túl ezt a kalandot, mert jól felkészültem az ilyen helyzetekre, számba vettem, mi sülhet el rosszul, és minden eshetőségre voltak forgatókönyveim. Fontos volt még a pozitív gondolkodás, ami erőt adott. Mindenkinek javaslom, hogy hordjon magánál személyes vészjelzőt, ami a második legjobb életbiztosítási eszköz egy minőségi mentőmellény után. Amikor vízbe esel, már késő, a tenger kegyetlen ellenfél, nem ad második esélyt. Ha nem felkészülten szállsz vízre, könnyen statisztikai adat lehet belőled. Én ösztönösen nyúltam a felszerelésem elemeihez, nem kellett gondolkodnom se azon, hol a késem, se azon, hogyan vágjam el a hevedert. Miután az megtörtént, nyugodt maradtam, kényelmesre a mentőmellényemet és aktiváltam a vészjelzőt. Nem nagyon lehetett látni, de tudtam, hol a gomb.
Nem tudom, hogy pontosan mennyi időt töltöttem a vízben, de közben végig elhessegettem magamtól minden olyan gondolatot, ami a macskám elvesztéséről szólt.

Videó a mentőhajóra emelésről, és a részletes hír az ABC News oldalán.

(fotók és forrás: sailingtoday.co.uk)