Letűnt közlekedési módot őriz a kiskörei Tisza-híd
A Kisköre mellett található Tisza-híd hazánk egyetlen olyan hídja, amit vegyesen használhat a vasút és a közút. Az átkelőt 150 évvel ezelőtt tervezték, de jó néhányszor nem úgy tűnt, hogy meg akar maradni.
Az egyvágányú, közúti forgalommal közösen használt kiskörei Tisza-híd a tó környékének talán legérdekesebb átkelője. Az itt közlekedő járatok a Kál-Kápolna–Kisújszállás vasútvonal Kisköre-Tiszahíd megállóhely és Abádszalók megállóhely között járnak, míg az autóforgalom számára a 3209-es út Hevest, Hevesvezekényt köti össze Kisköre érintésével a Tiszaburához tartozó Pusztataskonnyal. A hídon kialakítottak a gyalogosok számára egy járdát, így a Tiszát is megcsodálhatjuk a magasból.
A híd terve az 1800-as évek második felében fogalmazódott meg, mivel a Kisterenye–Kisújszállás közötti vasút nyomvonala a Tiszán is átívelt, így szükség volt egy átkelőre. Az akkor elkészült híd faszerkezetű volt, az acél nem is volt benne. A fa nem volt időtálló, mert a Tisza magas páratartalma és a vízzel való folyamatos érintkezés miatt gyorsan korhadt. Mindemellett az 1887-ben átadott híd rekordot döntött: a vasútvonal megnyitásával egy időben, 780 méter teljes hosszúságával a korszak leghosszabb hídja volt.
1906-ban kezdődtek meg az új híd építési munkálatai, miután egy jégzajlás a meder szélén lévő cölöpjármokat egy kissé megdöntötte. Vasszerkezetű hidat terveztek, aminek egy része ma is látható. Az alépítményi munkákat 1906 februárjában kezdték meg, a vasúti forgalom fenntartása mellett. A mederpilléreket a faszerkezetű híd védelme alatt, keszonalapozással, a parti pilléreket cölöpalapozással építették. A végleges forgalomba helyezésre 1907. december 19-én került sor.
A hidat sem az első, sem a második világégés nem kímélte, többször kellett újraépíteni. 1919-ben a visszavonuló román csapatok a medernyílásokat felrobbantották, az ártéri áthidalások nagy részét pedig felégették. A vasúti forgalom 1923-ig szünetelt, mert az újjáépítése a fontosabb Tisza-hidak helyreállítása miatt eltolódott.
A második világháborúban 1944. szeptemberi bombatámadásban annyira megsérült az egyik meder feletti szerkezet alsó öve, hogy a hídszerkezet egy méterrel megsüllyedt. Még ebben az évben a hidat újra felrobbantották. Mindhárom meder feletti szerkezet a folyóba zuhant, valamint megsemmisültek a mederpillérek és nyolc ártéri pillér. A vízi közlekedést zavaró és árvízveszélyt okozó roncsok kiemelése a folyóból 1946-ban kezdődött meg, azonban a híd látványos újjáépítésére csak tíz év múlva került sor.
A legutolsó, azaz ma is használt formáját 1958-ban nyerte el. A vasszerkezetek helyreállítása és a középső mederáthidaló szerkezet újjáépítése 1956-ban kezdődött. A vasszerkezetet eleve úgy tervezték, hogy vegyes használatú, közúti-vasúti híd lesz, ugyanis a közúti forgalom által korábban használt komp – főleg a jégzajlás miatt – nem volt megfelelő.
Ahogy teltek az évtizedek, a vegyes használatú hídon nem nőtt a forgalom, így semmi sem indokolta egy másik átkelő megépítését. A jelenlegi híd teljes felújítása 2019-ben fejeződött be – írta az ilovetiszatohu.
