Így nyaraltunk a Balatonnál: Szemes és Széplak – második rész

Ferkai András szemléletformáló írása a balatoni üdülésről Balatonszemes és Balatonszéplak példáján keresztül.

A Lidó név gyorsan lekopott az új nyaralótelepről, mert a beígért közösségi szolgáltatások jó részét nem sikerült valóra váltani. A parcellázó társaság homályban hagyta, hogy a strand, sportpályák, játszóterek, közösségi épületek megvalósítását nem vállalja, annak finanszírozása a telektulajdonosokra hárul. A reklám büszkén állította, hogy a Lidó lesz az egyetlen hely a Balatonon, ahol nem kell „kurtaksát”, azaz üdülőhelyi díjat fizetni. Ennek következtében nem volt fedezete az említett funkcióknak, illetve a közterületek fenntartásának. A szociális értelemben vegyes közönség nem hozott létre fürdőegyesületet, s nem tudott kiválasztani magából olyan befolyásos képviselőket, akik például a vasútállomásért vagy kikötőért lobbizni tudtak volna. A gyönyörű tervekből szinte csak a négyzethálós utcarendszer és telekosztás maradt meg. Ma csak a két vasúti megállótól induló átlós utcák és egy bizonytalan zöldsáv Széplak-Alsó és Felső határán utal az elképzelt kompozícióra. Kétségtelen érték a kövezett utcák nagyvonalú méretezése (16 méter) és fásítása, amihez még 4 méteres előkert járul mindkét oldalon. A telkek növényzetének telepítése viszont a tulajdonosoknak köszönhető.

Jól emlékszem Széplak-Alsó tágas levegőjére, s az ötvenes-hatvanas években már szépen megnőtt, helyenként igen öreg nyárfáira és jegenyefasoraira. Nagyobb üdülőházak, panziók inkább Széplak Felsőn, annak is Siófok közeli részén épültek. A léptéket akkor még a háború után épült nyaralók sem törték meg. Az állomástól a vízhez vezető út végén hosszabb szabad terület nyílt a parti nyaralók között, ahol a homokos fövenyen lehetett napozni, a gyerekeknek játszani. Szüleim töltötték ifjúságuk háborús nyarait a harmincas évek említett villáiban, kis pihenő házaiban, melyeknek többnyire nevük is volt: a család nőtagjának neve vagy beceneve, Vadvirág, Mosoly Országa, Szakállszárító stb. Az én gyermekkoromban szegényesebb vagy barkácsolt jellegű házak színesítették a képet. Ma már ezekre is nosztalgiával nézhetünk. Széplak-Felsőn jobban lehetett az idők változását érezni. 1961-62-ben 700 méter hosszúságban feltöltötték a partot, s a hajdani sétány előtt nyert óriási területen építették ki az úgynevezett Ezüstpartot, nagy és egyre nagyobb vállalati és szakszervezeti üdülőkkel. Épp most folyik a korábban sok ezer ember éves nyaralását lehetővé tévő épületek eltakarítása és a terület intenzív, lakóparkszerű beépítése magántulajdonú társasüdülőkkel.

Volt módom idén nyáron néhány napot eltölteni efféle helyen, Szemesen. Az elfogadható léptékű és ízlésvilágú együttesben hűthető-fűthető összkomfortos lakások vannak két hálószobával, amerikai konyhás nappalival, tágas terasszal. A parkolás telken belül megoldott, közvetlen kijárat nyílik a szabad strandra. Nagyon kényelmes, akár egész évben használható. Persze csak a nyári idényben használják intenzíven. Ez az üdülési forma, érvelhetnénk, gazdaságosabban használja ki a területet, mint a saját telkes kis magánházak. Igaz, de ha a korábban tömegek számára elérhető üdülők területét, campingeket és szabad partszakaszokat privatizálnak a maguk „elit” zárványaival, a köz mindenképpen veszít rajta. Ráadásul az intenzív beépítéssel tovább csökken a zöldfelület, pusztítják a fákat, fasorokat és nádasokat.

Elgondolkodtató, mennyire megváltozott a nyaralóhellyel szemben támasztott igényünk. A harmincas, de még a hatvanas években is a nyaraló – a legtehetősebbekét kivéve – nem a városi villa- vagy bérházi lakás megduplázását jelentette. A városi emberek akkor még nem akarták, mint csiga a házát, a hátukon magukkal cipelni az otthoni kényelmet. A nyaralás kissé a nomád életet mintázta: kiszabadulni végre a természetbe, fürödni, napozni, sportolni, amikor csak lehet. A házba csak aludni tértek be, erre szolgált a sok kis hálófülke, esős napokon pedig a lakótérbe vagy a fedett teraszra vonultak vissza, beszélgetni, rádiót, zenét hallgatni, társasjátékot játszani. „A kis ház lelke a jó arányú minél tágasabb egyetlen nagy összefüggő nappali tér. A városi lakások mellékhelyiségeit itt beépített szegletek vagy fülkék pótolják.” írta Farkasdy Zoltán 1967-ben.

A háború előtt és az 1956 utáni másfél évtizedben készült tervek és megvalósult épületek mutatják, milyen hihetetlenül kis terület elég volt egy jól működő nyaraló létrehozásához. A miniatürizálás csúcsteljesítménye a Kotsis Iván által tervezett balatonújhelyi nyaraló (1937), mely gyakorlatilag egyetlen helyiségből (és talán két belső fülkéből) áll, kis fedett terasszal. Aszkétizmusát jobban megértjük, ha tudjuk, hogy megrendelője, Vizy Marianne zöldkeresztes nővér volt, aki bizonyára egyedül élt. A Magyar Mérnök- és Építész-Egylet 1931-es balatoni ankétjára számos kiváló építész készített ajánlott terveket. Közül Molnár Farkasé volt a legolcsóbb: a 118 légköbméteres (mintegy 50 m2), hét személynek helyet adó épület a kalkuláció szerint 3300 pengőbe került. (Összehasonlításul: Kozma Lajos ötfős villájának az ára 12600 pengő, ennek csaknem négyszerese volt.) Ugyanabban az évben, Molnár József, a magyar Cirpac-csoport tagja, egy modulárisan tervezett, előre gyártott vasvázú, a helyszínen szerelhető hétvégi ház tervcsalád prototípusait építette meg Balaton Lidón. A földszintes, négy hálóhelyes, WC- és konyhafülkés, teraszos ház összes alapterülete 24 m2, az öt férőhelyes emeletesé két terasszal 30 m2. A házak helyszíni felépítése 8-14 napot vett igénybe. Arról nincs hírünk, hogy e nyaralók mennyibe kerültek, s hogy a hőszigetelő kovaföld-lemez falak és födémek mennyire védték a belső teret a nyári hőségtől. Itt jegyzem meg, hogy a telken ültetett nagylombú fák sokat segíthetnek a napvédelemben és a kellő páratartalom biztosításában. Szükségtelenné tehetik a ma elkerülhetetlennek vélt mesterséges légkondicionálást.

A háború utáni tervek közül egy megvalósultat és egy típustervet emelek ki. Kismarty Lechner Kamill Zamárdiban álló nyaralója (1954) ugyancsak minimál lakás: egyetlen nyugat felé felnyitott szobából és egy délre-nyugatra egyaránt nyíló fedett teraszból áll, a tömeg mögé rejtett kis kiszolgáló blokkal. Noha minden korábbi hazai példától különbözik ferde vonalaival és a terméskő falai fölé nyúló hullámpala tetővel, – célszerűsége, szellemesen egyszerű szerkesztése és gazdaságossága a háború előtti modern épületek méltó párjává avatják. Alapterülete nagyjából megegyezik Farkasdy Zoltán egyik 1965-ös ajánlati tervével. A Bikavér típusnevű ház 42 m2-es alapterületén kényelmesen négy, szükség esetén hat fő elhelyezésére alkalmas. Az építész a végletekig takarékosan használta a teret, hogy kímélje az építtető pénztárcáját. Miközben az alaprajzot gazdaságosan szervezte, arra is figyelt, hogy az apró helyiségek kapcsolatából térélmény bontakozzon ki. Az egymásba nyíló lakótér és étkező az ellenkező irányba néz, s a csatlakozó fülkéken ajtó helyett függöny van, így e tércsoport tágasabbnak tűnik.

Tanulságos, ahogyan Farkasdy házainak megvalósításáról gondolkodott. Míg sokan a kor divatos formáit, anyagait és szerkezeteit használták, ő az adott helyen legtermészetesebb megoldásokat kereste. Hol falazott, hol faszerkezetet használt, enyhe lejtésű tetőfelületeit a legolcsóbb bitumenes lemezzel burkolva képzelte el. Külön utalt mindenütt a házilagos kivitelezés és a hulladékok felhasználásának lehetőségére. Ma úgy mondanánk, fenntartható módon gondolkodott. A fenntarthatóság és környezettudatosság újabban divatos jelszó lett, ám sokak számára ez elsősorban hőszigetelési kérdést és a legújabb technikai-gépészeti vívmányok használatát jelenti. Jó lenne, ha elgondolkodnánk azon, hogy a legegyszerűbb tervezési eszközök (tájolás, hidegtető, árnyékolás védőtetővel, zsaluval, lombokkal) is hatékonyak lehetnek. A környezet védelme szempontjából fontos lenne, hogy a megrendelők önmérsékletet tanúsítsanak terület- és komfort-igényeik terén, a tervezők pedig az önmegvalósításban. Szerencsére ennek már vannak jelei, különösen a fiatalabb generáció körében. A háború előtt, illetve az ötvenes-hatvanas években működött építészektől ne formákat vegyünk át, inkább józanságot tanuljunk tőlük.

Ferkai András

Az első rész elolvasható ide kattintva.

Az eredeti cikk.