Így jutnak el az invazív fajok az Antarktiszra – második rész

Hogyan lehet védekezni az ellen, hogy napjaink megnövekedett hajóforgalma invazív fajokat juttasson az eddig elszigetelten létező régióba?

A problémát a cikk első felében vázoltuk fel, most bemutatjuk a lehetséges megoldásokat.

„A cégek tehetnének néhány biztonsági intézkedést, például használhatnának speciális hajótestbevonatokat, amelyeken az algák és a különböző állatok nem tudnak jól megtapadni, vagy rendszeresen tisztíthatnák a hajótesteket. Az országok megkövetelhetnék a hajótest tisztaságának igazolását vagy rendszeres ellenőrzéseket végezhetnének, mielőtt engedélyezik azok belépését bizonyos régiókba.

Bár logisztikailag bonyolultak, ilyen intézkedéseket már alkalmaznak a világ néhány pontján – Hawaiin, a Galápagos-szigeteken, Új-Zélandon, Ausztráliában –, és példaként szolgálhatnak, hogyan csökkenthető a nem őshonos fajoknak az Antarktiszra hajókkal való behurcolásának esélye. Az antarktiszi közösség támogatásával ezek az átjáró kikötők a hajók Antarktiszra való indulása előtt biológiai biztonsági szűrés helyszíneivé válhatnának.

Évente mintegy 100-200 hajó keresi fel az Antarktiszt, ami az 1960-as évek óta tízszeres növekedést jelent. A túlnyomó többségük két különösen könnyen megközelíthető régióban, az Antarktiszi-félszigeten és a Déli-Shetland-szigeteken tartózkodik, ami azt jelenti, hogy ezek a területek a legveszélyeztetettebbek.

A kontinensen és a Déli-óceánon folytatott tevékenységek nagyrészt a nemzeti szereplők által végzett kutatásra és annak támogatására, a turizmusra és a halászatra oszthatók. A 20 legjelentősebb potenciális inváziós gócpont olyan hely, amelyet turisztikai, kutatási, halászati vagy ellátóhajók kombinációja látogat. Míg a turizmus az összes antarktiszi helyszín látogatásának 67 százalékát tette ki (ezt követte a kutatás 21, a halászat 7, az ellátás 5 és az egyéb 1 százalékkal), csak a kutatóhajók voltak azok, amelyek a kontinens minden részére eljutottak.

Ezért a különböző helyszíneknek és az egyes tevékenységtípusoknak személyre szabott, de következetes biológiai biztonsági gyakorlatokra van szükségük. Sürgősen biztosítanunk kell, hogy a régióban mindenki együtt dolgozzon az új fajok felkutatása érdekében.”

A kutatók eddig mindössze öt olyan nem őshonos fajt találtak az Antarktisz vizeiben, amely valószínűleg emberi tevékenység révén került be. Ezek közé tartozik a chilei kagyló, amely olyan, mint amilyet mi is eszünk, és egy rákfajta. Bár sok más faj is él az Antarktiszon közlekedő hajók hajótestén, a kagylók és a rákok jelenléte különösen aggasztó, mivel a kontinens sekély vizeiben nincsenek hasonló állatok.

A kagylók újfajta élőhelyeket, „kagylóágyakat” hozhatnak létre, amelyek kiszoríthatják a helyi fajokat, vagy még több nem őshonos faj bejövetelét teszik lehetővé. A rákok újfajta ragadozók, amelyek ellen a helyi fajok nem biztos, hogy tudnak védekezni. Bár aggasztó, egyelőre rejtély, hogy ezek az állatok hosszú távon túlélhetnek-e és létrehozhatnak-e populációkat az Antarktiszon, illetve hogy valóban rossz hatással lesznek-e az őshonos tengeri élővilágra.

Ezzel együtt még mindig az Antarktisz és a Déli-óceán az, amelyet az emberi tevékenység a legkevésbé zavart meg, és az emberiség utolsó esélyét jelenti annak bizonyítására, hogy kontinentális szinten is képesek vagyunk kezelni és csökkenteni az invazív fajok kockázatát. Ha ezt nem tesszük meg, az éghajlatváltozás az Antarktiszon is egyre érezhetőbbé válik, hanyagságunk pedig átalakítja a térség ökoszisztémáját.

(forrás: theconversation.com, fotók: coolantarctica.com, wordpress.com, twofortheworld.com, nhbs.com)