Így hajózzunk át az Indiai-óceánon – 2. rész

A vörös-tengeri útvonal

Az Európából induló földkerülő vitorlás jachtok a világ minden tájáról a thaiföldi Phuketben gyülekeznek, körutazásuk utolsó nagyobb szakasza előtt. Az európai utazók számára három lehetőség van arra, hogy hazatérjenek.

Az első, hogy keresztülhajóznak az Indiai-óceánon, megkerülik a Jóreménység fokát, majd az Atlanti-óceánon, Afrika nyugati partjai mentén eljutnak Európáig. A második, hogy az Indiai-óceánon partközelben eljutnak a Vörös-tengerre, végül a Földközi-tengeren keresztül Európába. A harmadik, hogy a jachtot Thaiföldről egy transporter hajóval elvitetik haza, ők pedig felpattannak egy repülőgépre.

Minden lehetőségnek megvan a maga előnye és hátránya, a helyes döntés meghozatala nagyon sok tényezőtől függ. Olyan földkerülők mesélik el tapasztalataikat, akik más-más megoldásokat választottak.

Sorozatunk első részében a házhoz szállítás lehetőségét taglaltuk, most megnézzük milyen veszélyek lesnek ránk a Vörös tengeren.

Sokáig a Vörös-tengeren keresztüli útvonal határozottan tiltott volt – a jachtokat szomáliai kalózok rendszeresen ki- vagy elrabolták, a hajósokat pedig néha meg is ölték. A nemzetközi erőfeszítéseknek köszönhetően visszaszorították a kalózkodást, és az elmúlt években egyre több hajó teljesítette sikeresen ezt az átjárót.

A Trintella 49 jacht – Blue Roger, Port Ghalib, Egyiptom

A 2019-es szezonban 53 hajó teljesítette a Vörös-tengeren keresztül vezető útvonalat. Köztük volt Frank Mulder és Sandra van Manen, akik Trintella 49 típusú Blue Roger nevű vitorlásukkal hajóztak a Vörös-tengeren és a Földközi-tengeren keresztül Hollandiába.

„Számunkra a Vörös-tengeren való utazás legfontosabb oka az időtényező volt” – mondta Van Manen. Orvosi munkájával járó kötelezettségei és ami még ennél is fontosabb, egy unoka születése sürgette őket haza. „Ez volt a leggyorsabb út – mondja Mulder. – Január közepén hagytuk el Thaiföldet, és május végén otthon voltunk Hollandiában. Egy hónapba telt az utunk az 1000 mérföldes távon a Vörös-tengeren és a Szuezi-csatornán keresztül.”

„Ott hagytuk a Blue Rogert két hétre Egyiptomban, hogy hazarepüljünk és együtt lehessünk az unokánkkal. Ezt követően a szabadidőnkben hajóztunk át a Földközi-tengeren, a Vizcayai-öblön és az Északi-tengeren.”

Frank véleménye szerint a biztonság valójában már nem kérdés, főleg amióta a United Kingdom Maritime Trade Operations (UKMTO) aktívan jelen van az Ádeni-öbölben, ahol a legnagyobb a kalóztámadás kockázata.

Mulder szerint az igazi nehézség az időjárás. „A Vörös-tengerre kéményként kell gondolni: mindkét oldalon a forró sivatagok találkoznak északon a Földközi-tenger hűvösebb vizével. A szél folyamatosan 6-7-es erősséggel fúj északról. Az instabil szélirány miatt a kreuzolás is állandó figyelmet igényel, volt olyan nap, amikor csak 1,8 csomóval haladtunk előre. Nagyon fárasztó és demoralizáló. Sok hajó horgonyoz a zátonyok környékén a hajózási útvonalban, kivilágítatlanul, jelzések nélkül. Ebből a szempontból a földkerülés egyik legveszélyesebb szakasza volt.”

Az öt hónapos út Thaiföldről Hollandiába nagyságrendileg 14 ezer euróba került. Ezenfelül a Szuezi-csatorna díja kb. 500, és rengeteg előre nem kalkulálható készpénzes kiadásuk volt, ami nagyjából 2000 eurót tett ki.

„A pontos és gyors információhoz jutás létfontosságú. A Red Sea Pilot, a Red Sea crossers Facebook-csoport információi és az UKMTO-val való folyamatos kapcsolattartás rendkívül fontos volt” – mondja Sandra.

A túrázók éppen megosztják tapasztalataikat

„Thaiföldön egy informális flotta alakult ki – magyarázza Frank. – De az idő szorítása miatt nem csatlakoztunk hozzájuk. Ezeknek a flottáknak vannak előnyei, de vannak hátrányai is, különösen, ha egyes hajók sokkal gyorsabbak. Ad egyfajta biztonságot, ha csoportosan utazunk. Mi egyedül mentünk, és soha nem éreztük magunkat biztonságban.

A vörös-tengeri útvonal nagyon alapos előkészületeket igényel. A kalóztámadások folyamatosan csökkentek az elmúlt időszakban, de az Ádeni-öböl vagy a szomáliai partvidék továbbra is jelentős kockázat, hiszen a kalózkodás problémáját előidéző politikai problémák továbbra is fennállnak.

Azoknak, akik mégis ezt választják, Frank Muldernek a következő javaslatai vannak:
– Mindig legyen a hajón készpénz, kis címletekben, legalább 2500 dollár értékben.
– Maradjanak távol Szaúd-Arábiától. Nem szokták meg a kis vitorlásokat, és úgy kezelik (úgy is kell fizetni minden díjat), mint egy nagy teherhajót. Biztonsági kérdések is vannak.
– Fel kell készülni a hosszú, erős szeles szakaszokra tudásban és technikailag is. Legyen elegendő pótalkatrész, mert szükség lesz rá.
–A műholdas telefon hasznos az Ádeni-öbölben. VHF-rádión nem lehet kommunikálni az UKMTO-val. Ha valami probléma merül fel egy közeledő hajóval kapcsolatban, az UKMTO küldhet egy támogató repülőgépet.
– A legtöbb biztosítótársaság nem fedezi a Vörös-tengeren való hajózást. Időben el kell kezdeni alternatív biztosítót keresni.

Wade Alarie, aki a Red Sea Facebook-csoportját vezeti, és januárban járt a Vörös-tengeren további tanácsokkal egészíti ki a fentieket. „Legalább 1200 mérföldet kell tudni motorozni – mondja. – Évente több felkészületlen tengerész kifogy az üzemanyagból, az élelemből és a pénzből. Néhányan a koalíciós erőktől próbálnak segítséget szerezni, miközben csak lassan haladnak a magas kockázatú területen. A hadsereg persze igyekszik segíteni, de ez erőforrásokat von el a koalíciós erőktől, ami gyengíti a kalózok elleni harcot és az esetleges reakcióidőt.”

szöveg: Juráncsik Norbert

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!