Helyreállt a Velencei-tó vízmérlege?

A szakemberek szerint a Velencei-tó idei alacsony vízállásához az vezetett, hogy a víztározók rossz vízminősége miatt nem lehetett pótolni a tó vizét. Ugyanakkor az ekkora vízszintingadozás a tó életének természetes része.

Nyáron két-három éves folyamat eredményeként a Velencei-tó vízszintje 10 centiméterre megközelítette az eddig mért legalacsonyabb vízszintet. Reich Gyula, a Magyar Mérnöki Kamara vízgazdálkodási és vízépítési tagozatának alelnöke elmondta, hogy a Velencei egy szikes tó, amelynek 48 millió köbméter a víztérfogata. A vízgyűjtő területe mintegy 600 négyzetkilométer, ennek legnagyobb része, mintegy kétharmada a Császár-víz vízgyűjtő területe, ezért elsősorban erre fókuszáltak.

A szakember szerint a tó életének természetes része a vízszintingadozás, ez a tó ökoszisztémáját is meghatározza, annak éltetője. Ugyanakkor a Velencei-tó idővel üdülőtóvá vált, ezért a nyaralók, a látogatók érzékenyebben reagálnak az ingadozásra.

A hetvenes években két víztározó jött létre a tó vízének pótlására: a zámolyi és a pátkai. E kettő együttes hasznosítható víztömege mintegy 11 millió köbméter, ezzel egyensúlyozható ki a tó alacsony vízszintje. A két tározó működési dilemmái voltak azok, amelyek hozzájárultak a jelenlegi alacsony vízszinthez. Felidézte, hogy 2019–20-ban a rossz vízminőség miatt nem lehetett leadni a tározókból vizet. Ennek következményeként két év alatt a két tó vízfelületén mintegy 8 millió köbméter víz párolgott el. Ez az, ami jelentően hiányzott a Velencei-tóból.

„Ha ez beért volna a Velencei-tóba, akkor nem egy 71 centiméteres negatív rekordhoz közel álló vízállás alakult volna ki, hanem egy 100-110 centis, amely természetes vízszint, és ez az üdülők szempontjából is az elviselhető tartományba esett volna” – jegyezte meg.

A vízszintingadozás körülbelül 10 évenként produkál alacsony vízszintet a tónál. Több szélsőséges időszakot figyeltek meg, a 90-es évek legelején a tó alacsony vízszintje miatt a kincsesbánya-rákhegyi vízbázisból egy vezetéket építettek ki, a vizet a Császár-vízbe vezették be, amely másfél év alatt 50 centiméterrel emelte meg a tó szintjét. A vízháztartási mérleg bevételi oldalán a tóra hulló csapadék, a hozzáfolyás, illetve a pátkai tározóból beadott víz áll, a kiadási oldalon pedig a párolgás, a vízkivétel és a vízeresztés. E kettő különbsége adja a tó változását.

Elmondta, hogy a munkacsoport egy több lábon álló intézkedési csomagot állított össze. Egyik eleme, hogy a Velencei-tó vizének folyamatos ellátását a tó vízgyűjtője biztosítsa. Kiemelten fontos, hogy a vízgyűjtő területre lehulló minden csepp csapadék minél hamarabb jusson be a tóba. Ehhez egyebek mellett meg kell változtatni a tározók üzemrendjét, valamint az ökológiai vízigényt is az eddigieknél alaposabban kell figyelembe venni.

Hangsúlyozta: a vízminőségi problémákat kezelni kell a tározókban, mivel a vizsgálatok szerint tragikus a helyzet. A felmérések azt mutatják, hogy az ötven év alatt kotrás nélkül felhalmozódott üledék olyan vízminőségi problémákat okozott, amelyek megszüntetése nélkül nem szabad üzemeltetni a tározókat. A két tározó rekonstrukciója, kotrása azonnali cselekvést igényel. Emellett, mivel nagyobb csapadék esetén a tó vízszintje károsan magasra is nőhet, növelni kell a dinnyési zsilip kapacitását. Az azonnali intézkedések között említette még a rákhegyi vízbázisból történő vízpótlást, amelynek a feltételei már kiépültek korábban.

Emellett fel kell tárni, hogy hogyan lehetne hidegkarsztot igénybe venni Csákvár térségéből, aminek az lenne a fő funkciója, hogy folyamatos utánpótlást adjon a Császár-víznek. Ezzel a két tározó folyamatos vízfrissítést kapna. Hosszabb távon fontos lenne a tó menti területek vízrendezése, mivel jelenleg a nagy csapadékok nehezen tudnak bejutni a tóba – írta az agrotrend.hu.