Egy filmből lett nemzetközi folyóvédelmi projekt

Molnár Attila Dávid természetfilmes, a PET Kupa társalapítója osztja meg gondolatait a környezetvédelemről, a vadon élő állatok helyzetéről, valamint arról, miért olyan fontos, hogy a fiatal generációkat is komolyan vegyük.

„Sokan úgy képzelik a természetfilmezést, hogy egy magányos ember csendben várakozik a leshelyén, hogy valami történjen. Pedig a természetfilmezés valójában írás, pályázás, megbeszélések, és csak aztán jöhet a forgatás. Szerteágazó munka ez, minden filmtéma külön tanulmányokat igényel, sokat kell olvasnom hozzájuk, ilyenkor van alkalmam elgondolkodni, tervezgetni, írni” – mondta Molnár Attila Dávid.

Hamar észre kellett vennie, hogy a természetfilmezés hőskora már elmúlt. Ma már a vadvilág mindenhol korlátokba ütközik, folyókat, vonulási utakat zárnak le előlük, az emberek elfoglalják a természetes élőhelyeket. „Persze lehet egy vadasparkban úgy filmezni, hogy ne látszódjon a kerítés, de inkább arra vagyok kíváncsi, hogyan próbálnak boldogulni az élőlények, és megpróbálom a film eszközeivel, erejével pozitív irányba terelni ezt a folyamatot. Engem lenyűgöznek azok az emberek, akik természetközeli életet élnek, valamilyen ősfoglalkozást művelnek, vagy a természet titkait kutatják. Az én történeteimben ők a hősök” – tette hozzá.

Épp ilyen lett két műve, A Nagy Fafilm és az Egy kígyó élete, amelyekben olyan emberek szemén keresztül mutatja be a világot, akik az életük nagy részét növények és állatok, természeti jelenségek megfigyelésével töltötték.

A nagy fafilm előzetese:

„A természetvédők, a kutatók látják, hogy milyen bonyolult kapcsolatban állunk az élővilággal, és biztos vagyok benne, hogy csak az ő segítségükkel van esély visszakerülni az elvesztett egyensúly állapotába.

Egy kígyó élete – előzetes:

Több mint hétmilliárd ember már nem tud visszamenekülni úgy a természetbe. A természetjárás, a túrázás fontos, de a komplex ökológiai problémákra, amikkel az emberiség küzd, csak akkor találjuk meg a megoldást, ha hallgatunk a kutatókra, ökológusokra, természetvédőkre. Vagyis a természetfilmek célja továbbra is az, hogy visszavessék az embereket a természetbe” – fűzte hozzá.

Molnár Attila Dávid a gyerekeket és a tinédzsereket igyekszik felnőttként kezelni, mivel a gyerekek tudják, mit tesznek a felnőttek a természettel, nem véletlen, hogy közülük kerül ki a legtöbb aktivista, tudatos vásárló, tehát komolyan kell venni őket. „Eleinte nem értettem, hogy miért kapom meg a diákzsűri díját vagy a legjobb ifjúsági film díjat, amikor a fődíjra áhítoztam. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg beszélem a gyerekek nyelvét, ami nem baj, hisz ők a jövő várományosai. Azóta tudatosan úgy alakítom a témáimat, hogy a film láttán egyértelmű legyen, hogy hozzájuk is beszélek. Ilyen lesz legújabb alkotása, A pataklakók kalandjai, amivel az egészen kis nézőket szólítjuk meg, épp azért, mert ők még nyitottak és kíváncsiak” – mondta el.

A Természetfilm.hu Egyesületet 1996-ban alapították, és csak víz alatti filmeket készítettek. Aztán egyre több lett a hazai téma, egyre többet forgattak a Kárpát-medencében. „Gyerekkorom óta evezek, vízitúrázom, de a Tisza ügye csak tíz éve ilyen fontos az életemben. A PET Kupa egyszerű filmként indult, aminek a forgatókönyvébe sikerült becsempészni a versenyt is. Végül a versenyszál lett az, ami a kezdeményezésnek a túlélést biztosította. Eljutottunk oda, hogy a PET Kupa nemzetközi folyóvédelmi projekt, a Tisza helyzete pedig közügy lett és hatalmas nyilvánosságot kapott – emlékezett a kezdetekre Molnár Attila Dávid. – Úgy érzem, hogy a folyók összehoznak minket. A PET Kupa csapatát is ez a sodrás hozta és tartja össze, soha nem dolgoztam még ilyen sok fantasztikus ember között, ilyen bátorító, inspiráló és elfogadó környezetben.”

A nagy fafilm – teljes alkotás:

Egy kígyó élete – komplett film:

A Molnár Attila Dáviddal készült teljes interjú elolvasható ide kattintva.