A Hajógyári-sziget titkai

A Budapest északi részén megbúvó sziget évezredeken át rejtegetett titkokat hordoz, miközben ma a fesztiválozók egyik kedvenc találkozóhelye. A Hajógyári-sziget nem csupán a Sziget Fesztivál otthona, hanem gazdag történelmi és természeti értékekkel is büszkélkedhet.

Ha Budapestre gondolunk, legtöbbünknek a Duna, a Parlament vagy a Várra jut eszébe. Pedig a város hatalmas zöld oázisai és különleges helyszínei között számos igazi kuriózum is lapul, ezek egyike az óbudai Hajógyári-sziget. Ez a nagy múltú, ám napjainkban leginkább a Sziget Fesztiválról ismert sziget nem csak egy félreeső koncerthelyszín, hanem egy darabka történelmi kincsestár, amelynek gyökerei a római korig nyúlnak vissza.

De vajon honnan indult ez a Duna közepén fekvő földsáv, és hogyan vált a magyar hajózás és ipar egyik fellegvárává? És mitől lett az elmúlt három évtizedben a Sziget Fesztivál szíve? Egy izgalmas utazásra hívjuk azokat, akik szeretnek a legendák és tények között kalandozni.

A Hajógyári-sziget története nem most kezdődött. Tulajdonképpen majdnem kétezer éve már a Római Birodalom része volt, de akkor még nem szigetként ismerték, hanem a Duna partjának egy természetes kiemelkedéseként. Az 1836-ban történt kotrási munkák során bukkantak fel először a tudósok előtt a római emlékek: az úgynevezett Vidra kotróhajó ugyanis kőfalakba ütközött, amik bizonyították, hogy valamikor a Duna medrében római falak álltak.

Publius Aelius Hadrianus, a későbbi Hadrianus császár egy pompás, közel tízezer négyzetméteres helytartói palotát építtetett a Kr. u. II. században a területen, amely ekkor még nem sziget, hanem a pannóniai területek része volt. A Duna mentén épült palota a római birodalom egyik fontos központja volt, egy fogadási és irányítási pont, ahonnan a provincia egészét lehetett kormányozni. A palota mellett fürdők, kikötők, és állami épületek tették nyüzsgővé a helyet.

A történelmi múlt szó szerint a föld alatt lapul: a sziget déli csücskében található palota boltozatos termei, mozaikok és freskók díszítette falai ma is arra várnak, hogy teljesen feltárják őket, de már így is az ország egyik legjelentősebb római kori régészeti helyszíne.

A sziget későbbi története leginkább a hajógyártásról szól. A XIX. század elején, egészen pontosan 1835-ben gróf Széchenyi István megalapította az első Óbudai Hajógyárat, ami később az ország egyik legnagyobb és legjelentősebb ipari egységévé nőtte ki magát. Az első gőzhajót, az Árpádot itt bocsátották vízre 1836-ban, és a gyár hatalmas lendülettel fejlődött, munkát adva több száz embernek.

A hajógyári komplexum számára mind a déli, mind az északi részen hatalmas épületeket emeltek, melyek közül sok ma is ott áll, bár az ipari múlt dübörgése mára elcsendesült. A Hajógyári-sziget ekkor a főváros egyik hajózási központjává vált, egyfajta súlyponti helyszínként a Dunán, ahol gőzhajókat, uszályokat készítettek, és javítottak. Az ipari forradalomnak köszönhetően a hajógyár nagyban hozzájárult Budapest fejlődéséhez és a dunai közlekedés modernizációjához.

Ráadásul a hajógyár területén a későbbiekben is számos római kori maradványra bukkantak, ami a helyieket mindig emlékeztette arra, hogy ez a föld nemcsak ipari, hanem kulturális-történelmi értékekben is bővelkedik.

A cikk folytatása megtalálható ide kattintva.