Fluck Benedek – Egy Kalóz Tokióban

Fluck Benedek sporttörténelmet írt a tokiói olimpián, ahol első magyar versenyrendezőként tevékenykedett. Számára a vitorlázás életforma, amit a családi csapat mellett több sportvezetői tisztsége is bizonyít.

Aqua: Kezdésnek vegyük végig azokat a tisztségeidet, amelyek a vitorlázáshoz kötnek, mert van egy pár.
Fluck Benedek: Amióta vitorlázom, azaz gyerekkorom óta a Vízügyi Sportklub tagja vagyok, jelenleg pedig szakosztályvezetője is. A munkámból kifolyólag az MVM SE elnökeként és a vitorlásszakosztály vezetőjeként is tevékenykedem. Emellett nemzetközi versenyrendező és országos versenybíró vagyok, voltam a Magyar Vitorlás Szövetség versenyrendező bizottságának elnöke is. A Kalóz osztályban, amelyikben versenyzem, elnökségi tagként is dolgozom, a J24 osztályt pedig tagként támogatom a háttérből.

Aqua: Mondhatjuk, hogy a foglalkozásod is átfedésben van a vitorlázással?
F. B.: Az MVM HR-ért felelős vezérigazgató-helyetteseként fontos számomra a munka és a magánélet egyensúlya, a testi-lelki egészség, talán pont ezért én vagyok az MVM SE elnöke, hozzám kötődik a legjobban a szabadidő hasznos eltöltésének fontossága.

Aqua: Említetted, hogy gyerekkorod óta vitorlázol. Ez családi örökség?
F. B.: Igen, hiszen a szüleim is vitorláztak. Édesapám a vitorlásszövetség örökös tagja, édesanyám pedig, aki szintén vitorlázott, versenyrendező is volt. Én ötéves korom körül Optimistben kezdtem, aztán Cadetben folytattam, majd jött a Kalóz, és azóta is ebben az osztályban versenyzem. Ugyanabban a hajóosztályban, ugyanazzal a társsal, Székely-Gyökössy Szabolccsal immár 35 éve, ez szerintem a maga nemében Guinness-rekord.

A Kalózhoz jött az utóbbi három-négy évben a J24-es, amelyben egy igazi családi csapatban versenyezhetek, mellettem a húgom, a sógorom, a lányom, a keresztlányom és Szabolcs. Apám azt mondta, a vitorlázás nem sport, hanem életforma.

Aqua: Milyen eredményeket sikerült elérni Kalózban?
F. B.: Sok ifjúsági és felnőtt bajnoki helyezéssel büszkélkedhetünk, emellett van hét magyar bajnoki címünk, nekem pedig egy ifjúsági Európa-bajnoki sikerem is. J24-ben is nyertünk már versenyt, ott vagyunk az első hatban, sokat kell tanulnunk, de még nem nevezném magunkat bajnokaspiránsnak.

Aqua: Hogyan lesz egy versenyzőből versenyrendező? Kell hozzá valamilyen különleges érzék?
F. B.: Először az édesanyám, Fluck Dóra és Kővári István mondta, hogy rendezzek egy gyerekversenyt; ez 20-25 éves korom körül volt. Igen, úgy gondolom, kell hozzá érzék, szerintem én éppen attól vagyok sikeres rendező, amitől a pályafutásomban is: felelős döntéseket kell hozni és fontos a szolgáltató szemlélet. Lényeges, hogy tudom, mit várnak el a versenyzők egy rendezőtől, én vagyok értük és nem fordítva. Amikor 2013-ban a hazai Laser-világbajnokságon a BYC rám bízta az egyik pályát, akkor kedveltem meg igazán a versenyrendezést.

Aqua: Hogy vezetett az utad a balatoni versenyektől a nemzetközi vizeken át az olimpiáig?
F. B.: Kezdetben az MVM SE-nek rendeztem több sikeres versenyt. Főleg a Melges 24-es osztályban mozgolódtam, majd megpályáztam a nemzetközi versenyrendezői pozíciót. Tudni kell, hogy versenyrendezőként nehezebb kijutni külföldre, mint zsűriként, mert rendezőként kellhet a helyi tapasztalat. A franciáknál a franciák rendeznek, az olaszoknál az olaszok. Nekem sikerült két Európa-bajnokságot rendezni Hyéres-ben és a Garda-tavon, illetve egy világbajnokságot Helsinkiben. Miután 2017-ben a Balatonon nagy sikerrel megszerveztük a Spariban a Gold Cupot (Finndingi-világbajnokság), amelyen én voltam a főrendező, az osztály kiválasztott úgynevezett preferált rendezőnek. Addig két ilyen volt, én lettem a harmadik. Így jutottam el Palma de Mallorcára az 50. Princess Sofia Regattára, ahol a Finn-pálya volt az enyém. Ez már egy más szint, 1200 indulóval, tíz hajóosztállyal hét pályán. Abban az évben kértek fel, hogy legyek rendező a 2020-as tokiói játékokon, ami aztán 2021-re csúszott. Igazából 2014-ben találtam ki magamnak, hogy tíz éven belül legyek olimpián rendező, és ez összejött.

Aqua: Ezzel pedig többszörösen sporttörténelmet írtál!
F. B.: Igen, mert magyar versenyrendező még nem volt vitorlázásban az ötkarikás játékokon. Ráadásul Böröcz Bencével együtt, egy időben utazhattunk, aki bíróként dolgozott, és erre sem volt még példa.

Szintén kuriózum, hogy magyar vitorlázó, nevezetesen Berecz Zsombor aranyesélyesként indult Finndingiben, ahol én voltam az egyik versenyrendező. Ráadásul – jelen állás szerint – ez volt a Finn-osztály utolsó olimpiája… Amikor Zsombi megnyerte az ezüstérmet, tényleg elgondolkoztam azon, hogy ez álom vagy valóság, hogy minden így összejött.

Berecz futamgyőzelme és olimpiai ezüstérme:

YouTube video

Pont akkor és pont ott voltam, amikor mindez megtörtént. Nagyon büszke vagyok rá, hogy a Balatonról sikerült kijutni egy olimpiára.

Aqua: Tokióban mi volt pontosan a feladatod?
F. B.: Az olimpián minden pályán dolgozik egy hazai csapat, amelyhez a nemzetközi szövetség három rendezőt delegál, akik együttműködnek velük, de a komolyabb döntéseket ők hozzák. Van egy rendező a rajthajón, egy a rajtvonal egyik végén – ez voltam én – és egy a befutónál.

Aqua: Tudtál vagy szabadott szurkolni Zsombornak?
F. B.: Az ember nem tudja meghazudtolni magát, de nemzetközi rendezőként nem tudsz szurkolni, mert pártatlannak kell lenni ezen a szinten. Mindenki az olimpiai elvek szerint tisztán akar rendezni, részt venni vagy nyerni. Amikor az éremfutam volt, a rajtvonalnál egy angol rendezővel néztük a startot, ahol az volt a legfontosabb, hogy hogyan indul egy magyar és egy angol vitorlázó… Tele voltam feszültséggel, folyamatosan figyeltem a futam alakulását, hogy ki hányadik helyen megy. Szerintem Zsombi ezüstérme az eddigi legnagyobb magyar siker, amely hatalmas tiszteletet érdemel.

Aqua: A Finndingi már nem szerepel az olimpiai programban, így neked versenyrendezőként lesz lehetőséged kijutni a következő játékokra?
F. B.: A 2024-es párizsi játékok vitorlásversenyeinek főrendezője egy török hölgy lesz, akivel Kalózban versenyeztünk együtt 2005-ben Çeşmében, és jóban vagyunk. Amikor gratuláltam a kinevezéséhez, írtam, hogy remélem, fogunk együtt dolgozni… A 470-es osztályban volt pályafelelős Tokióban, ami közel áll a 420-ashoz. Én pedig az idén 420-asban rendezek világbajnokságot a Balatonon, a Balaton Yacht Club felkérésére. Meglátjuk, hogy alakul a jövő, egy olimpiai felkészülés a rendezők és versenybírók számára is nagy energiákat és sok időt igényel…

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 154. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)

   - ha tetszett, ajánld másoknak is!