Az olimpia a kulisszák mögött – versenybírói élmények Tokióból

A sportolók mellett a versenyek tisztségviselői számára is mérföldkő, szakmai elismerés egy olimpiai részvétel. A tokiói esemény élményeiről Böröcz Bencével beszélgettünk.

Aqua: Milyen hely Enosima? Első pillantásra kellemes tengerparti nyaralóhelynek, mondhatni szörfparadicsomnak tűnt, ahol a pandémia ellenére zajlik az élet.
Böröcz Bence: Enosima szigete Tokiótól délnyugatra, nagyjából ötven kilométerre fekszik. Utazás szempontjából így a vitorlázóknak is a fővárosba kellett érkezniük, a versenyt azonban Tokiótól kicsit távolabb tartották. A pandémiás időszakban ennek azt az előnyét élveztük, hogy nem keveredtünk más sportágak résztvevőivel, ez azonban hátrányt is jelentett, mert így nem érzékeltük az esemény nagyságát. Az olimpia buborékként ékelődött be az idilli képbe, mert a lebonyolítás alapját az a koncepció adta, hogy a helyiektől a lehető legjobban elkülönítsék a játékok összes résztvevőjét.

Aqua: A járvány miatt mennyire kellett eltérni a megszokott protokolltól? Okozott ez feszültséget, váratlan helyzeteket?
B. B.: A szakmai felkészülés mellett már jóval az elutazás előtt megkezdtük a logisztikai előkészületeket is. A biztonságos lebonyolítás érdekében a szervezők a résztvevők összes csoportja számára, így a technikai tisztségviselőknek is, viselkedési szabályokat és eljárásokat dolgoztak ki. Több videokonferenciás tájékoztatón vettünk részt, ahol a praktikus információk mellett ezeket a szabályokat is érintettük. Az előkészületek célja az volt, hogy a váratlan helyzeteket megelőzzük. A feszes követelmények két héttel a repülés előtt léptek életbe, ekkortól – habár még itthon voltam – egyre inkább tartózkodtam a társasági élettől. Közvetlenül indulás előtt két negatív tesztet kellett produkálnunk, amelyet érkezéskor követett egy harmadik, a tokiói repülőtéren. Soha nem volt még ennyire stresszes utazásom, izgultam, hogy minden rendben legyen. Japánban csak az előre meghatározott helyszíneket látogathattuk, így a hotelt és a kikötőt, máshová nem mehettünk. Mindennap egészségügyi információkat kellett regisztrálnunk egy applikációba, emellett naponta teszteltek bennünket. A maszkviselés a hotelszobát és a versenypályát kivéve mindenütt folyamatosan kötelező volt.

Aqua: Hogyan viseltétek a korlátozásokat? Berecz Zsombor például említette, néha azt érezte, hogy úgy kezelték őket, mintha leprások lennének…
B. B.: A japán kultúrából és az esemény jellegéből fakadóan az említett szabályok merevek voltak, de személyes tapasztalatom alapján a helyi segítőink a lehetőségekhez mérten igyekeztek partnerek lenni. Így például segítettek nekünk bevásárlásban vagy képeslapok feladásában. A korlátozásokat és a szabályokat előre ismertük, ezzel együtt vállaltuk az olimpiai részvételt. Az első néhány nap arról szólt, hogy beleszokjunk a feszes napirendbe, a harmadik-negyediktől kezdve már természetes volt, hogy elkészítsem a reggeli nyálmintámat a Covid-teszthez, két és fél hét után hazatérve pedig valósággal bizarr volt, ahogy itthon mindenki maszk nélkül rohangál. A szabályok követése a csapatban mindenki számára evidens volt, hiszen az ezektől eltérés nemcsak személyes, de a teljes sportágra vetített kellemetlen következményeket eredményezhetett volna. A NOB szempontjából sportágak versenyeznek az olimpiai jelenlétért, a minél több versenyszámért, éremért és kvótáért. Senki nem szerette volna, hogy saját felelőtlensége miatt kerüljön hátrányos megítélés alá a vitorlássport.

Aqua: Mi volt a te konkrét feladatod? Milyen hajóosztályban tevékenykedtél?
B. B.: A 42. szabály (meghajtás) bíráskodásának voltam a helyettes vezetője. A meghajtással kapcsolatos szabályokat a versenybíróság a vízen azonnal büntetheti, a versenyzők el is várják, hogy a külső szemek futamról futamra egységesen bíráskodjanak. Vezető kollégámmal a feladatunk komplex volt: a különböző versenyszámok között úgy kellett egyeztetnünk az eljárásokat, hogy közben figyelembe vehessük azok specialitásait, mint például a „gyors” és „lassú” versenyszámok pozicionálási különbségeit. A másik felosztás versenyszámalapú volt. A csapatba felkért összes versenybírónak legalább egy olimpiai osztállyal kapcsolatban kiemelt tapasztalatai voltak, így tettek minden versenyszámhoz egy vezető versenybírót és az előbbiek szerinti helyettesét. A tokiói játékokat megelőző hét évben az összes Finn Gold Cupon (az osztály világbajnoksága) részt vettem, ez biztosan hozzájárult ahhoz, hogy engem kértek fel a versenyszám vezető versenybírójának… rendkívül szerencsésnek érzem magunkat, beleértve Fluck Bencét is, hogy jelen lehettünk az eddigi legfényesebb olimpiai érmünk születésénél. Amikor a Finn osztálynak szünnapja volt, akkor rendszerint a Laser és a Laser Radial osztály futamain kaptam lehetőséget. A tárgyalások szempontjából nem volt hasonlóan merev felosztás, ott bármely versenyszám eseteinek eldöntésére készen kellett állni.

Aqua: Mennyire engedélyezett a kapcsolattartás a versenyzőkkel? Netán egy-két jó tanáccsal lehet segíteni őket?
B. B.: Ahogy a szakmai munkánkban, úgy a megjelenésünkben is a tökéletes semlegességet, pártatlanságot kell mutatnunk. Ennek egy eszköze, hogy mindig csak úgy beszélünk a versenyzőkkel, hogy egy másik versenybíró kolléga is hallgatja azt. A hajóparkba is legalább párosával járunk, hogy ha ott kérdéssel keresnek meg bennünket, akkor is legyen, aki később tanúsítani tudja az elhangzottakat.

Aqua: Milyen fontosabb szabályváltozások léptek életbe az olimpiára? Ezek miként váltak be?
B. B.: A játékok halasztásával még 2020 tavaszán kérdéssé vált, hogy az új szabálykönyv hatályba lép-e az idén januárban. Tekintve, hogy a versenyszabályokban főként olyan újdonságok szerepelnek, amelyeket korábban már az események szabályai is tartalmaztak, az általános egyetértés alapján kiadták az új könyvet. Ennek a következménye volt, hogy a versenykiírás és a versenyutasítás az előző évre tervezettekhez képest rövidebb lett. Az olimpia a fizikai biztonság és a médiajelenlét szempontjából különleges esemény, ezek támogatására eseményszintű szabályzatokat adnak ki, amelyek leírják például a versenyterületen való közlekedés szabályait, hogy hogyan kell a hajókat arculattal és kamerákkal felszerelni, illetve hogy milyen viselkedést várnak el a versenyzőktől a média közreműködői felé. A szabályzatok higgadt, steril környezetet teremtettek a versenyre…

Aqua: Összességében sikeresnek nevezhető az olimpia a vitorlásversenyek lebonyolítása szempontjából?
B. B.: A visszajelzések alapján határozottan…

Aqua: Mi volt a vitorlásversenyek legnagyobb meglepetése és tanulsága?
B. B.: A két kérdésre ugyanaz az emlék villan be, hogy milyen hatással volt a stressz a végül olimpiai bajnok Laser Radial-versenyzőnek az éremfutam előtti utolsó versenynapján nyújtott teljesítményére. Mindkét aznapi futamban egy-egy büntetést adtunk neki a meghajtás szabályainak megsértéséért. A versenyen a második büntetés alkalmával a szabályok szerint ki kell állni az adott futamból. Ezt a büntetést azonban egy visszahívott rajteljárás során kapta, amikor a szabályok kivételként megengedik, hogy az újabb rajteljárásnál elinduljon a hajó azzal a feltétellel, hogy a következő büntetése a harmadik lesz a sorozatban. A Laser osztályok világbajnokságain ez a kivétel nem érvényes, hanem visszahívott rajt esetén is teljesíteni kell a futamtól távolmaradás büntetését. A mezőnyt utcahosszal vezető dán versenyző és edzője vélhetően a rájuk nehezedő nyomás hatására nem volt biztos a szabály kivételében, és így nem vett részt a nyitósorozat utolsó futamában. Ezzel az üldözői olyan közelségbe kerültek hozzá, hogy az éremfutamban is jó eredményt kellett elérnie ahhoz, hogy megnyerje az aranyat. Végül megszerezte az abszolút győzelmet, ám az ehhez vezető út tanulsága biztosan örökké emlékezetes marad.

Ambrus Gábor

(Cikkünk eredetileg és teljes terjedelmében az Aqua Magazin 153. számában jelent meg. Fizessen elő rá, hogy ne maradjon le exkluzív tartalmainkról!)